Művészeti alkotás esetében az értéket – a kötet elemzéséből kiolvashatóan – számos összetevő adhatja ki. A szerző szerint az első, az induló jellegzetesség a műben megfogalmazandó, de sem az eszközökhöz, sem az elvárásokhoz nem alkalmazkodó üzenet. Ezt finomíthatja az a kortörténeti mondanivaló, amely az alkotás pillanataiban saját jelenéhez szól, de az időtálló tanítás erkölcsi mérlegre teszi a későbbi személők kimondatlan válaszát vagy éppen választalanságát is. Eszközeiben megvalósítja a szépség követelményeit, így akkor is vonzó lehet, ha tartalma önmagában visszariasztó. Kifejezéskincsében az alkotás tiszteletben tartja az esztétikai követelményeket, hogy megcélozhassa a katarzist.
Természetesen az értékes művészeti alkotás befogadhatóságra is törekszik, hiszen csak közönségében válhat termékennyé, teremtés jellegűvé.
A hazának mint értéknek a megfogalmazását Radnóti Miklós emlékezetes verssoraival indítja Pajor: „ím itt e kő…”, azaz végül is egy jellegtelen utcai kőnek állít emléket a költő, amely számára a hazát jelentő táj egyik mozaikkockája. A tájfestő nem a tájat, hanem a táj alkotásként leképezhető részletét, vagyis a hazát munkálja rá a vászonra.
(Pajor András: 111 bekezdés az értékekről – mindennapok filozófiája. Keresztény Kulturális Akadémia, Budapest, 2020. 145 oldal. Ára: 1200 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!