Bálványaink

„Több fogalmunk jelentése nem látványosan, hanem a helytelen és elcsépelt használat során először kiüresedik.”

Budapest, 2017. június 26. Pajor András római katolikus pap, író, újságíró Jókai Anna búcsúztatásán a Magyar Szentek Templomában 2017. június 26-án. A Kossuth Nagydíjas és Kossuth-díjas író, a nemzet mûvésze életének 85. évében, 2017. június 5-én hunyt el. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

Nem először foglalkozik Pajor András az értékek fogalmának aktuális és pontos meghatározásával. Két évtizeddel ezelőtt hasonló témában megjelent könyvének megírásakor azonban még nem sejthette, hogy ma már a szavak értelmezésével is meg kell küzdeni. „Több fogalmunk jelentése ugyanis nem látványosan, hanem a helytelen és elcsépelt használat során először kiüresedik, jelentőségét veszti, majd lassanként akár eredeti jelentésével ellentétessé is válhat” – állapítja meg új könyvének bevezetőjében.

A címben ígért „bekezdések” 111 szemléletes példát mutatnak be – például a meztelenséget. Természetesen ez megjelenhet és gyakran meg is jelenik mint érték művészi formában, festményen vagy filmen, fotón, felmutatva a koronként változó női és férfi-szépségideált – ám más a helyzet, ha a test nem kimondottan esztétikus: például idős, rokkant, esetleg sérült. Ilyenkor sem zárható ki a láttatás, az ábrázolás motívuma, ám az alkotónak mindig tudnia kell, hogy rendkívül kifejező és érzékeny, olykor sokkoló eszköz van a kezében, mely eszközzel mostanában bizony nemritkán vissza is élnek.

Van egy olyan érték, egy olyan eszköz, amelyik az ókor óta forgalomban van, amely bármire beváltható, becserélhető, mennyisége változtatható, vásárlásra és sok más egyébre is használható: a pénz. Ennek alkalmazása sok körülménytől függhet: felhalmozása az embereknek biztonságot és hatalmat kínálhat, és mivel a számok végtelen világához van kötve, birtoklása könnyen kialakíthat bizonyos végtelenségérzetet, akár „természetfeletti” képességeket is kölcsönözve tulajdonosának. Ebből következően gyakran rajzolódik ki pszichés defektus korunk milliárdosain – állapítja meg a szerző, hozzáfűzve, hogy ez különösen abban a részvétlenségben nyilvánul meg, amelyet a világ nincstelen, éhhalállal küzdő tömegeivel szemben tanúsítanak. Összegszerű határvonal természetesen nem húzható meg a pénz istenítése és pusztán eszközként felhasználása között, de hogy mivé formálódik a pénz mint fogalom, és kit mivé alakít a vele való együttélés, azt Pajor András szerint általában a lelkület szabja meg. Úgy véli, erre vezethető vissza az életünkben lépten-nyomon feltűnő bálványrendszer, amely használati tárgyainkat, mindennapi ételeinket, ruházkodásunkat, közlekedésünket, mindezeken keresztül egész gondolkodásunkat is átitatja.

Művészeti alkotás esetében az értéket – a kötet elemzéséből kiolvashatóan – számos összetevő adhatja ki. A szerző szerint az első, az induló jellegzetesség a műben megfogalmazandó, de sem az eszközökhöz, sem az elvárásokhoz nem alkalmazkodó üzenet. Ezt finomíthatja az a kortörténeti mondanivaló, amely az alkotás pillanataiban saját jelenéhez szól, de az időtálló tanítás erkölcsi mérlegre teszi a későbbi személők kimondatlan válaszát vagy éppen választalanságát is. Eszközeiben megvalósítja a szépség követelményeit, így akkor is vonzó lehet, ha tartalma önmagában visszariasztó. Kifejezéskincsében az alkotás tiszteletben tartja az esztétikai követelményeket, hogy megcélozhassa a katarzist.

Természetesen az értékes művészeti alkotás befogadhatóságra is törekszik, hiszen csak közönségében válhat termékennyé, teremtés jellegűvé.

A hazának mint értéknek a megfogalmazását Radnóti Miklós emlékezetes verssoraival indítja Pajor: „ím itt e kő…”, azaz végül is egy jellegtelen utcai kőnek állít emléket a költő, amely számára a hazát jelentő táj egyik mozaikkockája. A tájfestő nem a tájat, hanem a táj alkotásként leképezhető részletét, vagyis a hazát munkálja rá a vászonra.

(Pajor András: 111 bekezdés az értékekről – mindennapok filozófiája. Keresztény Kulturális Akadémia, Budapest, 2020. 145 oldal. Ára: 1200 forint)