Bedobott templomablak

Aligha van Magyarországnak olyan települése, ahol a „dicső múlt”, a kultúrtörténeti örökség ilyen nagy távolságra lenne a mai valóságtól. Vizsolyban sok felújítás történt, de rengeteg még a tennivaló. Nemrég érdekes ­kezdeményezéssel hívták fel magukra a figyelmet: a falu görögkatolikus templomát országos összefogással, a koronavírus-járványtól való megszabadulásért hálából felajánlott munkával szeretnék kijavítani.

20200612 vizsoly biblia havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Egyelőre nem könnyű eljutni Budapestről a 220 kilométerre fekvő kis zempléni faluhoz. Az autópályán Miskolcig ugyan gyorsan elautózhatunk, onnantól viszont Alsónovajig sokszor csak araszolni lehet az E71-esen a nagy kamionforgalom miatt. Igaz, az épülő új pálya szemmel láthatólag jól áll, és ha 2022 elejére valóban átadják, lényegesen lerövidül az utazáshoz szükséges idő, hiszen Vizsoly alig négy kilométerre fekszik az M30-as nyomvonalától.

A falu természeti környezete és műemléki adottságai csodálatosak: hullámzó dombok mögött két középkori erődítmény, Regéc és Boldogkő vára magasodik a település fölé. A gyönyörű freskóiról messze földön híres középkori templom, az első teljes magyar bibliafordítás bölcsője is vonzza az érdeklődőket. Ideális hely kirándulásra, biciklizésre. A turizmusban még rengeteg lehetőség rejlik.

De nem csupán az idegenforgalom miatt fontos a gyors megközelíthetőség: a térség településein nem sok munkalehetőség kínálkozik. Miskolcon lényegesen könnyebb elhelyezkedni, mint helyben vagy bármelyik környékbeli községben, ám a napi hosszú utazás sokakat elriaszt. A legnagyobb miskolci munkaadó saját járatot működtet. A busz több településről gyűjti össze a dolgozókat: Miskolcról először érinti Zsujtát és Abaújvárt, ami önmagában is húsz kilométeres kerülő, de még akkor sem Vizsoly felé kanyarodik, hanem Göncruszka után bemegy a hegyközbe. Aki Vizsolyról a céges busszal jár munkába, két órát utazhat odafelé, kettőt vissza. A hat órai munkakezdéshez négykor kell elindulnia.

A Vizsolyba érkezők számtalan jelét tapasztalhatják a fejlesztéseknek. A falu főutcája a középkori templom védőszentjének, Szent Jánosnak a nevét viseli. Itt van szinte minden fontos intézmény: a csaknem ezerfős település mindhárom temploma, a polgármesteri hivatal, egészségház, bolt, kocsma, posta, lottózó és az iskola. A fontosabb közintézmények közül pályázati segítséggel több is megújult a közelmúltban.

Fotók: Havran Zoltán

A XIII. századi eredetű híres vizsolyi egyház többször átalakított épülete az 1550-es évektől a református közösség istentiszteleti helye. A görögkatolikus templom alig negyven méterre áll tőle. Ez a legfiatalabb a faluban, késő barokk stílusban épült. Mostanára mégis ez került a legrosszabb állapotba, nem a több mint nyolcszáz éves templom. Pedig nem is olyan régen, 2015-ben is javították; akkor a torony került sorra. Az eklézsia környezete rendezett, de a bejárattól balra álló pozdorja hirdetőfalról az eső alaposan leáztatta a helyi érdekeltségű reklámokat. Tűzifa-értékesítést és házhoz szállítást kínálnak a felrajzszögezett, málló papirosok, eladó kukoricát ajánlanak, és dunántúli munkalehetőséget ingyen szállással, meleg étellel. Ha már helyben nem mindenkinek sikerül megtalálni a pénzkeresetet.

A görögkatolikus templom falai másfél méter magasságig felszívták a vizet, a vakolat már magától is hullani kezdett. Ottjártunkkor két munkás serénykedett a helyreállításon, leverték és konténerbe talicskázták a nedves falmaradványokat.

A püspökség kormányzati támogatással fogott hozzá az azonnali kármentéshez.

A templom ablakait időnként betörik, és mivel a járványügyi korlátozások idején senki sem mehetett istentiszteletre, biztonságos fészkelőhelyet kereső gerlepár is tanyát vert a kihalt épületben, aminek következtében a fal, a padok és az ikonosztáz is tisztításra szorulnak. Egyszer már beüvegeztették az ablakot, de valaki ismét bedobta kővel.

– Nem mindenkinek érték a templom – legyint szomorúan Nyitrai Béláné Annuska, aki gondnokhelyettesként nyitotta ki a kaput. Eredetileg Hornyákné Margóval egyeztettük a találkozót, hogy elkalauzoljon minket és bevezessen a helyi görögkatolikusok életébe, de a megbeszélt időre nem tudott eljönni, mert bár csupán egyutcányira lakik, éppen helyszíneltek a környékükön a rendőrök.

Ez a probléma szorosan összefügg a munkanélküliséggel és az ablak behajigálásához hasonló vandál rongálásokkal. A templom a gondnokok és a polgármester odafigyelése ellenére is gazdátlan: nincs helyben lakó, saját görögkatolikus papjuk, és az egyházközséghez tartozók száma sem túl magas. Nem csoda, ha nem képesek megakadályozni az épület romlását.

– Öt-hat görögkatolikus család él Vizsolyban – mondja Annuska, de többségük a római katolikus szentmisére jár. Ha mégis van saját liturgiájuk, családias módon ünnepelhetik a vasárnapot. A maguk anyagi forrásaiból aligha tudnák kigazdálkodni az építési munkához szükséges összeget, ezért is örültek meg a polgármester, Palotás András templomújításra vonatkozó kezdeményezésének. Annuska gyerekkorától ide járt édesanyjával.

Helyi különlegesség, hogy az itteni viszonyokhoz képest nagy turisztikai forgalmú református templom, a Bibliás Könyvesház, a Református Betlehem is számottevő munkaadónak számít – bár az önkormányzat csaknem hússzor annyi embert foglalkoztat. A református gyülekezet gondnoka, Királyné Gizella elmondja, hogy öten dolgoznak náluk. Kertészük is a közmunkaprogram segítségével kap fizetést.

A negyvenes asszony éppen ott szorgoskodik a templom körül fekvő, gyönyörűen karbantartott kis parkban, ahol a hazai reformáció fontos alakjainak szobrait is láthatjuk. Hamarosan új szobrok kerülnek a régebbiek mellé. A gyakorlott kertésznek sok munkája van. A hosszú ideig tartó esőzés után gyorsan nő a pázsit, a virágok is állandó metszésre szorulnak. Látszik, hogy érti és szereti a munkáját.

Királyné is úgy véli, hogy a helyi munkalehetőség hiánya a legnagyobb probléma a faluban. De azt sem rejti véka alá, hogy a falubeliek közül sokan egyáltalán nem szeretnének dolgozni. A falu rendezett utcáin gyakran jelenik meg egy-egy hordozható hangbombával felszerelt, fiatalokból álló csoport, és a mesterséges kábulat eredménye az azonnali szemetelés. A menőbbek cigarettásdobozt és energiaitalos flakont hajigálnak szét. A kevésbé vagányok csak csipszeszacskókat. A kocsma előtt tanyáznak, olyan hangerővel bömböltetve Kis Grófót, hogy az utcán ötvenméteres körzetben lehetetlen beszélgetni.

A Vizsolyba ellátogató turisták biztos, hogy elsősorban a középkori templomot szeretnék látni, és az itt nyomtatott híres Károlyi-bibliát. 2002-ben minden hazai újság tele volt a szenzációval: ellopták a falu kincsét. A rendőrök alig egy évvel később Komáromban bukkantak rá a könyvre, amelyet azóta komolyabb riasztórendszerrel védenek. Hosszú ideig egyébként nem volt Vizsolyban példány az itt nyomtatott Szentírásból, hiszen a köteteket az egész ország számára készítették, és előbb-utóbb el is adták valamennyit. 1940-ben, a kiadás háromszázötvenedik évfordulóján Horthy Miklós ajándékozta a református gyülekezetnek a most megtekinthető Károlyi Gáspár-féle fordítás nyomtatott példányát. Vizsoly kitörési pontja biztosan a középkori templom és a református hagyomány. A község e kettősség miatt a hazai ökumené jelképes központja is lehet. A falu református lelkipásztorának nagy tervei voltak, és tíz év alatt rengeteget akart tenni egy XXI. századi lelki központ létrehozásáért. Amikor Kovács Zsolt Levente tiszteletes egy évtizede a faluba érkezett, maga is látta, hogy a magas munkanélküliség és a helyi romák nem kellő szintű integrációja komoly feszültségek forrása a településen:

– Kezdetben valóságos kultúrsokkot jelentett – mondja –, hogy a település csodálatos művelődéstörténeti értékei mellett milyen lepusztult a környezet.

Akkoriban a református templomba érkezőket még egy angolvécé se fogadta. Az udvaron ma is áll a négy pottyantós árnyékszék. Kárpátalja legtöbb református gyülekezete a 2010-es években már rég lehagyta az abaúji színvonalat. Ezért aztán a lelkész úr igyekezett minden követ megmozgatni, hogy fejlesztési terveihez támogatásokat szerezzen. De Kovács Zsolt Levente szerint a még ma is tapasztalható nehézségeket kihívásként kell értelmezni, és Vizsoly jövője a most elvégzett munkán múlik. Az elmúlt években cigánymissziót folytattak, családmissziót, gyermekvédelmi intézményt működtettek. A felzárkóztatás része az is, hogy több munkatárs a roma etnikumhoz tartozik.

– Nem cigányokat vagy magyarokat látok – jelenti ki Kovács Zsolt Levente. – Hanem látom a Józsit, a Gábort, aki jön hozzánk, dolgozik nálunk, és megteszi a magáét. Nagyon kevés az értékteremtő munkahely. Ilyeneket kell létrehozni. Nem új dolgokra van szükség, hanem az élő történelmi hagyományok megújítására. Egyik törekvésünk a település ősi borászatának az újjáélesztése.

Régebben ebből tartották fönn az egyházköz­ségeket, jövedelmeiből építettek iskolát, kántortanítói lakást, parókiát. A vizsolyi borok hegyaljai minőségűek voltak. A természeti adottságok most is ugyanolyanok, csak a munkakultúrát kellene közösségi szinten újrateremteni. A téeszesítés és a monokultúra felszámolása véget vetett a helyi szőlészeteknek, azonban a borászatban is otthonosan mozgó Palotás András orvos-polgármester elképzelése volt mindennek az újjáélesztése, aki már meg is tette az első lépéseket a közmunkaprogram részeként.

A tiszteletes szeretné a vizsolyi látogatóközpontban az egész Kárpát-medence református művészetét, ízlésvilágát bemutatni. A festett kazettás mennyezetektől a késő barokk templombútorokig. A gyülekezet egyik több évszázados pincéjének a felújításával a népfőiskolai mozgalomhoz is csatlakoznak. A Sárospatakról eredeztethető protestáns magyar népfőiskolai gondolat a Szentírás ismeretét átadó népművelési irányzatot képviseli.

– Ez lesz az első református zarándokhely? – kérdezem némi iróniával.

– Ó nem, népszerűbb és látogatottabb nemzeti emlékhely a debreceni református nagytemplom és látogatóközpontja – válaszolja a lelkipásztor. A reformátusok számára a vizsolyi református templom Debrecen után a második leglátogatottabb, 2017 óta hivatalosan is nemzeti emlékhely. – A protestáns hitvallásból és gyülekezeti életből nem következik a zarándokló kegyesség. Az inkább a katolikusság világa, és a reformáció ezzel ellentétesen foglalt állást. De a hatvanas-hetvenes évektől, amióta a vizsolyi templom freskóit feltárták, ez a műemlékvédelmi esemény spontán módon ráerősített az első magyar bibliafordítás helyének tiszteletére. Végül is létrejött egy református zarándokhely, de ez nem a hitvallásunkból következik – összegez Kovács Zsolt Levente.

Ötvenegy példány

A vizsolyi biblia a magyar művelődéstörténet legendája. Károlyi Gáspár és segítőtársainak fordítását Mantskovits Bálint nyomtatta ki. A nagy munkát négyszázharminc évvel ezelőtt, 1590 júliusában fejezték be Vizsolyban. A hétszáz-nyolcszáz példányból mára 51 maradt fenn. Szövegét kisebb-nagyobb javításokkal számtalanszor adták ki újra. Első hasonmás kiadása négy kiadó közreműködésével jelent meg 1981-ben, Szabó András és Szántó Tibor kísérő tanulmányával. A következő reprint 2008-ban látott napvilágot. 2020 márciusában Schmitt Pál volt köztársasági elnök támogatásával minden korábbinál jobb minőségben jelent meg harmadszor hasonmás formában a Károlyi-biblia.