Érintettek

A kilencéves kislányt a nagybátyja úgy erőszakolta meg, hogy a gyerek anyja a másik ágyon feküdt. A börtönviselt nagypapa a tízéves unokáját molesztálta rendszeresen. A tizenegy éves lányt az anyja adta el egy üveg rumos kóláért a nagybácsinak, aki évekig zaklatta szexuálisan a gyereket. Lazáryné Illés Mária, a Barnahus Nemzeti Tudásközpont vezetője arra tette fel az életét, hogy a szexuálisan abuzált fiatalokon segítsen.

Fotó: Teknős Miklós

– Mit jelent a magyarul kissé furcsán hangzó szó: Barnahus?

– Nem baj, hogy furcsa, legalább mindenkinek felkelti az érdeklődését. Izlandi szó, gyermekházat jelent. A gyermekvédelmet, az igazságszolgáltatást és a szakellátást is magába foglaló modellt, a módszerhez tartozó eszköztárat és infrastruktúrát nevezik Barnahusnak. Az összetett innováció azt jelenti, hogy a szexuálisan abuzált gyerek kihallgatása, orvosi és egyéb vizsgálata, terápiás kezelése gyerekbarát környezetben történik. Nem szembesítik az elkövetővel, és a kihallgatás során csak egyszer kell elmondania a vele történteket. Európában évről évre nő a gyermekekkel szembeni szexuális erőszak miatti feljelentések száma, viszont a bírósági ítéleteké nem. Az ENSZ 1997-es gyermekjogi egyezménye kimondja, hogy az egyezményt aláíró és ratifikáló országoknak, köztük Magyarországnak, az élet minden területén olyan intézkedéseket kell hozniuk, melyek során a gyermekeknek a mindenekfelett álló érdeke érvényesül. A Barnahus, az izlandi modell ötlete 1998-ban született meg a gyermekvédelmi szakember, Bragi Guðbrandsson közreműködésével, aki egy évvel később Reykjavíkban megnyitotta az első létesítményt. Európában tizenhárom országban ötvenhárom Barnahus nyílt meg.

– Szombathelyen mióta foglalkoznak az áldozattá vált gyermekekkel az izlandi modell segítségével?

– Kétezerhatban civil kezdeményezéssel hoztuk létre az első házat. Tavaly novemberig ötvenhét esetet vizsgáltunk a „pilotprogramunkban”. A gyerekek minden esetben ismerik az elkövetőket, ugyanis a családból – apa, nevelőapa, nagypapa, testvér, féltestvér, nagybácsi – kerülnek ki. Miután a legbelső bizalmi kör tagjai szexuálisan abuzálják, orális vagy szexuális aktusra kényszerítik a gyermeket, titoktartást követelnek az áldozatoktól. Az elkövetők elhitetik a kicsikkel, hogy nagy bajba kerülhetnek, ha beszélnek. Gyakran meg is zsarolják őket. Nem csak férfiak abuzálják a gyerekeiket, találkoztunk olyan anyukával, aki a saját testét ajánlotta fel a kamaszodó fiának. Előfordult, hogy a nagypapa szexuális játékra kényszerítette az unokáját, aki a nagymamához ment panaszra, aki azt mondta neki, „tűrjél, kisunokám, tudod, az öregek ilyenek, a papa nagyon idős, beteges, nemsokára meghal, ez az egyetlen szórakozása”. Az anyák is mondanak hasonlót, ők is kérik a lányaikat, hogy viseljék el, amit a nevelőapa tesz velük. A férfi házában laknak, ha a nevelőapa börtönbe kerül, ők földönfutók lesznek. A gyerekek nagyon rossz érdekérvényesítők, nem jelentik fel a szüleiket, a végletekig lojálisak velük. Egy kamasz lány megmondta, hogy nekem elmeséli, mi történt vele, de a rendőrségen nem, mert akkor az anyukáját az utcára teszik. Igaz, hogy ők a testvéreivel állami gondozásban vannak, de a kicsiknek legalább van hova hazamenniük kapcsolattartásra. Az abuzált kamasz lányok még arra is képesek, hogy részvétet és empátiát érezzenek a kistestvéreik iránt, ezért tűrnek.

Fotó: Teknős Miklós

– Milyen szakemberek vesznek részt a munkában? Hogyan épül fel a Barnahus?

– Európában az összes ház kialakítása ugyanolyan. Az „öt lábon” álló modell első helyisége az orvosi szoba, ahol a gyermeknőgyógyász a fájdalommentes kolposzkópot használja a manuális vizsgálat helyett. A Barnahus-orvoslás külön tudomány, csak Amerikában tanulható. A kolposzkópos vizsgálatról készült videó bizonyíték lehet a perszakaszban. A „második láb” a kihallgatószoba. Ebben a számára biztonságos közegben hallgatjuk ki, amiről két kamerával folyamatosan felvételt is készítünk. A harmadikban, a monitoringszobában az igazságszolgáltatás szakemberei, a nyomozó rendőr, az ügyész és a hivatalból kirendelt gyám zárt láncú rendszeren, nagy képernyőn követi a kihallgatást. A pszichológusnak a fülesen keresztül az ügyész tehet fel kérdéseket, és egy adott ponton vagy ő, vagy a rendőrnyomozó kimondhatják, hogy véget ért a kihallgatás, megvan a gyerek vallomása, mert élményszerűen elmondta, hogy mi történt vele. Miután egyszer elmesélte, mi hiszünk neki. Fontos, hogy csak egyszer kell elmondania. Mi van ma a „gyermekbarát” igazságszolgáltatásban? Az áldozat először elmondja az anyjának, hogy mi történt, aztán a rendőrségen, utána a nőgyógyásznak, az igazságügyi pszichológus szakértőnek, akár többnek is, és ha belép a gyámhivatal, akkor ott is. Minden egyes felidézés traumatizál, újra és újra felszakítja a sebeket. A gyerekekből a rendőrség épülete és a folyosón bilincsbe vert rabok látványa mindig negatív asszociációt vált ki. A rendőrök a bűnösökkel foglalkoznak, tehát ők is bűnösök, gondolják. Két évvel később is berendelhetik őket a bíróságra, ahol újfent többször fel kell idézniük az erőszakot, miközben ők próbálják eltemetni magukban a történteket. A gyermekvédelmi törvényben megjelent, hogy 2019. január elsejétől a szombathelyi Barnahus hivatalos megkeresésre, tehát a rendőrség, a bíróság vagy a szülők felkérésére is dolgozhat. A hírre azonnal megmozdult az ország, január végéig tizenhét vizsgálati felkérést kaptunk. Az idei évtől az Emberi Erőforrások Minisztériuma pénzügyileg támogatja a szombathelyi Barnahus Nemzeti Tudásközpont működését és a Széchenyi-hegyen a budapesti Barnahus kialakítását. Novemberben, a szexuálisan abuzált gyerekek világnapján szeretnénk megnyitni. A leendő munkatársak kizárólag a tudásközpontban kaphatnak képzést, és innen folyik majd a munkájuk monitorozása is.

– Szombathelyen hogyan kommunikálnak azokkal a gyerekekkel, akik a feldolgozhatatlan sokk miatt nem tudnak megszólalni?

– Hatéves kor alatt, autista, mutista (néma) vagy értelmi fogyatékos gyerekeknél abúzusbabákat használunk, melyeknek piros szájuk, nemi szervük, mellük és végbélnyílásuk van. A gyerekek ezeken tudják megmutatni, hogy mi történt velük, a sémababákon pedig filctollal berajzolják, hogy hol érte őket a bántalmazás.

A Barnahus „negyedik lába” a terápiás szoba. Ott értékelik a kihallgatáson látottakat, és fejlesztik a nonverbális kommunikációt analizáló szoftvereket. A Noldus nevű rendszer segítségével a gyermekek arcát, a gesztusaikat, a reakcióikat elemzik. A kicsik még nem ismerik a megfelelő szavakat, labilis az időérzékük, és minél kisebbek, annál inkább nonverbális kommunikációt használnak. Az egyik kihallgatás során, amikor finoman visszatértünk arra, hogy mi történt a nagybácsival, a kislány arca elsötétült, a teste meggörnyedt, a hangja elhalkult, tördelte a kezét. A gyermek nonverbális kommunikációja később a vádemelésnél bizonyítékká lépett elő. A másik esetben a tizenhárom éves kisfiút a nagybátyja elvitte egy háromnapos programra, és úgy gondolta, hogy ezért a gesztusért a gyereknek ellenszolgáltatást kell nyújtania. Minden este orális szexuális aktusra kényszerítette a fiút. A kihallgatáson a gyermek úgy ült le velem beszélgetni, hogy a nyakában maradt a sálja. Felvételünk van róla, hogy amikor a traumatikus élményt próbáltam megközelíteni, akkor a sálat elkezdte a szájába gyömöszölni. Ez is bizonyítékká lépett elő a vádemelésnél.

A kicsi gyerekek az abúzusbabákon mutatják meg, hogy mi történt velük
Fotó: Teknős Miklós

– Milyen eredményeket értek el az izlandi módszerrel az elmúlt huszonegy évben?

– A világon évről évre nő a szexuálisan abuzált gyermekek száma, Izland az egyetlen európai ország, ahol 2017–18-ban csökkent. Húsz év alatt eljutott az emberek tudatáig, hogy van egy intézmény, ahol hisznek a gyerekeknek. A svéd királynő az éves vagyonának felével a Barnahusok létesítését és fenntartását támogatja. Az északi országokban minden olyan esetben, amikor Barnahus-vizsgálat után jogerős ítélet születik, hatalmas újságcikkek jelennek meg. Ott már beleivódott a potenciális elkövetők agyába, hogy az erőszakért sok évet kaphatnak. A világ összes börtönében, ha valakiről kiderül, hogy gyerekeket molesztált – az ilyen ember még ott is a legaljának számít –, kíméletlenül megbüntetik. Tavaly rendeletbe foglalták, hogy Magyarországon minden 18 év feletti magyar állampolgár, aki gyerekkel kerül kapcsolatba, jelzőrendszeri tagnak számít, és bejelentési kötelessége van. Ha a védőnő, az óvónő vagy a kórházban az orvos észleli, hogy a gyereket bántalmazták, a törvény értelmében feljelentést kell tennie a rendőrségen. A pedagógusok is észrevehetnék a látványos jeleket. Több esetben előfordult, hogy az előző tanévben csacsogó, barátkozó, folyamatosan jelentkező kislány szeptemberben némává vált, nem evett, és kérte a tanító nénit, hogy senkit ne ültessen mellé. Sok tanár bevallja, hogy ilyen esetben még csak gondolni sem mer nemi erőszakra. Egyszer egy jó szemű tanító néni elküldött hozzám egy kislányt, mert észrevette, hogy az értelmes, szorgalmas gyerek szótlan lett, nem tanult, tornaórán nem akart levetkőzni. Vizsgálat közben megkértem, hogy rajzolja le a szobáját. Meglepő módon a jól menő vállalkozó család egy szem kislánya egy emeletes ágyat rajzolt le. Elmesélte, hogy este felmászik a fenti részre, oldalt fordul, apukája befekszik mögé, szintén oldalt fordul, és mesét mond. De az apukája néha furcsa hangokat is hallat, neki pedig időnként nedves lesz a pizsamája. Azért kellett az emeletes ágy, hogyha bejön az anya, nehogy észrevegyen valamit.

– Miután az összes vizsgálatot elvégezték, hogyan próbálnak segíteni a gyerekeken?

– Magyarországon a szexuális abúzust elszenvedett gyerekek nem részesülnek terápiában, pedig óriási szükségük lenne rá, nagyban segítene nekik feldolgozni a traumát. Mi a terápiás szobában olyan speciális módszert alkalmazunk, melyet csak nyolcan ismernek Magyarországon. Közülük két kolléga nálunk dolgozik. A szombathelyi Barnahus „ötödik lába” a tudományos kutatás, illetve az utánkövetéses vizsgálat. Vannak lányok, akik csak úgy tudnak épeszű emberek maradni, hogy nem engedik, hogy többé férfi nyúljon hozzájuk. Élik az életüket, nemtelenül, mert valaki végérvényesen elvette és tönkretette a nőiességüket. Az elkövetők között vannak alacsony és nagyon magas társadalmi státuszúak is. A szexuálisan abuzáló felnőttek felénél egyértelműen kimutatható az átlagnál magasabb agresszivitás. Az illető a jól felfogott érdekében nem a főnökét pofozza fel, hanem hazamegy, és megrugdossa a feleségét, vagy megerőszakolja a gyerekét. Az agressziónak valahol ki kell jönnie. A legfiatalabb abuzált gyerek, akit eddig vizsgáltam, három és fél éves, nevelőszülőnél felnőtt, súlyosan sérült kislány volt. Nemrég egy két és fél éves gyerekkel jelentkeztek vizsgálatra.