Fejben dől el

Az amerikaifutball-liga népszerűségének egyik titka, hogy a játékosok nem csupán csúcsteljesítményt nyújtanak, hanem olykor a testi épségük kockáztatásával is kivívják a nézők bámulatát. A sikerért, a népszerű­ségért és a gazdagságért azonban súlyos árat fizetnek: a testük, beleértve­ az agyukat is, gyors ütemben elhasználódhat. A krónikus traumatikus enkefalopátia nevű betegség egyre nagyobb figyelmet kap.

Tom Brady (jobbra), a Tampa Bay Buccaneers játékosa a Super Bowlon, 2021. február 7. Körülrajongott gladiátorok Fotó: Kevin C. Cox Forrás: Getty Images

A profi sportolók életpályája eltér az átlagemberétől. Átlagosan tizenöt évig tart a karrierjük, ezalatt kell megteremteniük az egzisztenciájukat. Akadnak sportágak, amelyekben a legjobbaknak ez nem jelent problémát: a profi amerikaifutball-ligában (NFL) az epizódszerepre kárhoztatott játékosok is legalább százezer dollárt (átszámolva körülbelül harmincmillió forintot) keresnek egy idényben. A szupersztárok persze ennél jóval többet tehetnek zsebre, ráadásul a különböző szponzori megállapodások további lehetőséget jelentenek számukra. Rob Gronkowski vagy éppen Alvin Kamara például állításuk szerint egyetlen centet sem költöttek még a fizetésükből, csak a szponzori bevételeikből; egyéb üzleti tevékenységekből és a kamatokból élnek, nem is rosszul.

Rettegett betűk

A gyors meggazdagodásért azonban nagy árat fizethetnek a játékosok. Nagyon ritka az az amerikai futballista, aki megússza a teljes pályafutását komolyabb sérülés nélkül, a 2020-as idényt például a harminckét csapatból összesen háromszáz játékos fejezte be idő előtt. A súlyos boka- és térdsérülések már-már elfogadott velejárói a sportnak, az elmúlt évek kutatásai egy újabb veszélyre, az agyi károsodásra irányítják rá a figyelmet.

Az amerikai futballistákért mint modern kori gladiátorokért rajonganak a szurkolók: a kisebb-nagyobb sérüléseken felülkerekedve is csapatukért küzdő játékosok a legnagyobb hősök. A két csapattal is Super Bowlig jutó Junior Seau saját bevallása szerint többször is agyrázkódás után folytatta a játékot – ezt a ma érvényben lévő protokoll mellett már nem tehetné meg. Visszavonulása után családját elidegenítette kiszámíthatatlan viselkedésével, majd 43 évesen végzett magával. Búcsúlevelében ő maga kérte, hogy az agyát vizsgálják meg – nála is kimutatták a CTE-t.

Ez a három rettegett betű a krónikus traumatikus enkefalopátia rövidítése. Az agyban a betegség a fejet ért sorozatos ütések nyomán alakul ki. A CTE jellemző tünete a demencia, a kiszámíthatatlan, agresszív viselkedés és a depresszió, a rokon betegségek közé tartozik az Alzheimer-kór.

Az NFL a világ legnézettebb sportligája, amely nem akarja elveszíteni az évtizedek során felépített népszerűségét. Nem kifejezetten támogatja a kutatásokat és az eredmények nyilvánosságra hozatalát, de válasz nélkül sem hagyja azokat.

– Ha összehasonlítjuk a tizenöt évvel ezelőtti játékot a maival, a szigorodó szabályoknak köszönhetően csökkent a nagy ütközések száma. Folyamatosan fejlesztik a bukósisakokat is. Száz százalékig nem lehet kiiktatni a kockázatot a játékból, de az NFL halad a biztonság felé, miközben a játékosok is egyre inkább tisztában vannak a veszélyekkel – osztotta meg a véleményét lapunkkal a magyar válogatott irányítója, Bencsics Márk, aki hosszú évek óta szakértőként működik közre a hazai NFL-közvetítések során.

Az NFL becslése szerint a profi játékosok harminc százaléka szenvedhet később Alzheimer-kórban vagy depressziótól. Ann McKee kutatása egészen más arányokat mutat: 111 elhunyt játékos agyát vizsgálta meg, és 110-ben találta meg a CTE nyomát! Persze az ő statisztikáját torzíthatja, hogy elsősorban azok a játékosok – vagy helyettük a hozzátartozóik – ajánlották fel testüket vizsgálatra, akik esetében felmerült a CTE gyanúja.

– Ez közegészségügyi probléma – hangsúlyozta McKee. – Nagyon hamar megoldást kell találnunk, a jelenlegi játékosok és a már visszavonult, idősebb emberek érdekében is. Az NFL úgy döntött, hogy az agyrázkódással van a gond, mert az ellen tud küzdeni anélkül, hogy alapjai­ban megváltoztatná a játék szabályait. A probléma gyökere azonban a kisebb ütközések felhalmozódásában rejlik.

McKee CTE-t talált Seau mellett Ken Stabler vagy Bubba Smith agyában is. Ők mindketten sokáig szem előtt maradtak visszavonulásuk után, Stabler 62 éves koráig szakkommentátorként dolgozott, Smith színészként is sztár lett. Stabler ugyan élete alkonyán memóriazavarral küzdött, de úgy tűnik, mindketten teljes életet tudtak élni futballkarrierjük után, igaz, egyikük sem érte meg a hetven évet.

Az is kérdéses, hogy a CTE mennyire okolható az amerikai futballisták körében túlságosan gyakorinak tűnő erőszakos bűncselekményekért. Phillip Adams áprilisban hat embert lőtt le, mielőtt végzett magával, Aaron Hernandezt pedig életfogytiglanra ítélték gyilkosságért, mielőtt 27 évesen öngyilkos lett a börtönben. Agyában a korához képest megdöbbentően előrehaladott CTE-t mutattak ki.

(jobbra), a Tampa Bay Buccaneers játékosa a Super Bowlon, 2021. február 7. Körülrajongott gladiátorok
Fotó: Getty Images

Húsz agyrázkódás

Hernandezről tavaly jelent meg mini dokumentumfilm-sorozat, amelyben Chris Borland is megszólalt. A volt játékosok közül ő a legfőbb szószólója a CTE veszélyeinek. Borland egyetlen sikeresnek mondható idényt töltött a San Francisco 49ersben, mielőtt befejezte volna pályafutását. Döntésében komoly szerepet játszott, hogy a téma már nemcsak az orvosi szaklapokat foglalkoztatta, hanem könyvek és filmek alkotóit is.

A 2015-ös Sérülés című film azt dolgozza fel, ahogy az ötvenévesen elhunyt Mike Webster agyában először rábukkant a CTE-re Bennet Omalu neuropatológus; az eredményt azonban eleinte az NFL nem akarta komolyan venni. Borland az öltözőben olvasott arról, hogy a liga, amelyben játszik, hogyan próbálja negligálni a tényeket.

– A futball jellegéből adódóan veszélyes. Ki tudná pontosan megmondani, hány ütés után mondhatjuk, ez már túl sok? A Grand Canyont sem néhány nagy vihar alakította ki, hanem a Colorado folyó több évszázados munkája. Ugyanez érvényes a futball során elszenvedett ütközések ezreire – hangsúlyozta Borland, aki amellett kardoskodik, hogy 12 év alatt egyáltalán ne lehessen ütközés a futballban.

Bencsics Márk szerint az utánpótlásképzésben egyértelműen pozitív a tendencia. – A szülők gyermekeik hosszú távú egészségét veszik figyelembe, ezért is csökkent az amerikai futballt választó gyerekek száma az Egyesült Államokban. Ugyanakkor a gyerekeknek ma már tudatosan más szerelési technikákat tanítanak, amitől a játék biztonságosabb lesz. S hát sokaknak a futball az egyetlen kitörési lehetőségük, a sportösztöndíj az egyetlen mód arra, hogy egyetemre menjenek.

A fő akadályt a CTE elleni küzdelemben egyelőre az jelenti, hogy nincs elfogadott módszer, amellyel élő emberen ki lehetne mutatni. A kutatók dolgoznak ezen, de nagy kérdés, mi lesz az eredménye. Akinél CTE-t diagnosztizálnak, rögvest vonuljon vissza? A tudomány jelen állása szerint a folyamat visszafordíthatatlan. Akit a középiskolában vagy az egyetemen diagnosztizálnak, mielőtt egy centet is keresett volna a sportággal profiként, mire számíthat?

A veszély keveseket tántorít el a játéktól. Borlandhez hasonlóan az agykárosodás veszélyére hivatkozott visszavonulásakor D’Brickashaw Ferguson, aki tízéves pályafutása alatt egyetlen meccset sem hagyott ki sérülés miatt. Rob Gronkowski is a CTE-ről beszélt 2019-es visszavonulásakor.

– Tisztában voltam azzal, hogy mi történik a testemben és az elmémben. Nagyon sokat ingadozott a hangulatom. Talán húsz agyrázkódásom is volt már – mondta a népszerű játékos, aki egy évvel később mégis meggondolta magát. Idén megszerezte a negyedik bajnoki címét, és a szeptemberben rajtoló idényben is játszani akar.

Sokan viszont már nem dönthetnek a saját sorsukról, csak hosszú évekkel a visszavonulásuk után kezdik megérteni, mit élnek át. A 48 éves Warren Sapp 2007-ben hagyott fel a játékkal, néhány évvel ezelőtt pedig megdöbbentően vallott arról, hogy néha elfelejti, merre is kellene hazamennie:

– Ilyenkor arra gondol az ember, hogy alszik egy kicsit, s akkor majd rendbe jön, vagy hogy biztos azért van az egész, mert az előző éjjel ivott valamit. Vagyis próbál kibúvót találni, hogy mégsem az agyával van baj. Hogy nem a saját szeme láttára épül le. Rémisztő érzés, ugyanakkor sérülékennyé is tesz, mert úgy érzi magát, mint egy gyerek, akinek segítségre van szüksége.

Nincs segítség?

Segítség egyelőre nincs. Az NFL pénzügyi kompenzációt ad az egyébként nagy vagyont felhalmozó exjátékosoknak. A jövő amerikai futballistáinak az adhat reményt, hogy a kérdést ma már nem lehet a szőnyeg alá söpörni, s a játékban egyre nagyobb hangsúlyt kap a biztonság.

Bár az amerikai futball került a CTE-kutatás középpontjába, a betegség más sportágak képviselőit sem kerüli el. Bukkantak már CTE ­nyomaira elhunyt jégkorongozó, rögbis, labda­rúgó és bobversenyző agyában is. A betegség kutatói az ökölvívást egyenesen betiltanák, amit már az 1950-es évek óta szorgalmaznak az orvosok, noha akkor még semmit sem tudtak a CTE-ről.

Más szinten

A sportot tizenöt éve űző Bencsics Márkot arról is megkérdeztük, a hazai, amatőr amerikai futballt mennyiben érintik a CTE-vel kapcsolatos kutatási eredmények. – Itthon a szigorúbb, egyetemi szabályok szerint játszunk, a sportszerűtlen, fejet célzó ütéseket kiállítással büntetik. A veszély kisebb, mert lényegesen lassabb a játék, kisebb erők dolgoznak egy-egy ütközésnél, kevesebb az edzés, a játékosok pedig általában rövidebb ideig játszanak, mint Amerikában. A szülőkön már a CTE-kutatások előtt is azt vettem észre, hogy féltik a játéktól a gyerekeiket, ebben nem történt érzékelhető változás.