Jurányi Zsófia pályaútja nem szokványos: a fizikus-sarkkutató jelenleg Németországban, az Északi-tenger partján él, ahol az Északi-sarkon előforduló, kormot tartalmazó aeroszolok mérésével foglalkozik. A pandémia az ő munkájára is hatással volt. De vajon mit csinál egy sarkkutató a home office-ban, aki az Antarktiszt is megjárta?
A tizennégy hónapos áttelelésből kilenc hónapig szinte mindentől el volt vágva az Antarktiszon – tizenegy társát leszámítva. Az expedíciójáról 2018-ban tért vissza.
– Idén tavasszal is expedícióra készültünk, amelyet azonban a járványhelyzet miatt el kellett halasztani. Nem vagyok csalódott, hiszen a munkának legalább olyan fontos része a felvett adatok elemzése. Nem beszélve arról, hogy így legalább több időm marad az új berendezésekkel megbarátkozni, tavaly augusztus óta ugyanis új pozícióban dolgozom az Alfred Wegener Intézetben, a sarkkörök meteorológiájával foglalkozó csoportban. Az intézet elsősorban az Északi-sarkvidék és az Antarktisz, valamint az óceánok, tengerek kutatásával foglalkozik. Ezek központi szerepet töltenek be a globális éghajlati rendszerben.
A légkörtől kezdve egészen a mélytengerig. Jelenleg főként észak felé orientálódunk a kutatócsoportommal. Az északi sarkkörnél végzünk majd repülőgépes méréseket – mondja Jurányi Zsófia, akinek ez lesz az első ilyen jellegű expedíciója.
A kép illusztráció. Fotó: Pexels
A repülőgép, amelyből a tervek szerint három lesz, öt-hat órát tud repülni. Minden egyes napnak meglesz a maga mérési célja, amely rengeteg előkészületet, tervezést, koordinációt igényel. Nem mindig repül mindenki a csapatból, hiszen a pilótáknak, a mérnököknek mindenképp helyet kell kapniuk a fedélzeten, s így csak három-négy kutatónak marad hely. Természetesen lesz olyan, hogy ő ül majd a repülőben. Ennek van rizikója, de az elsődleges szempont az expedíciókon mindig a biztonság, eddig sem érezte magát soha veszélyben. Az antarktiszi tartózkodásra is élvezettel gondol vissza. Az egyetlen nehézség talán csak a hazatérés volt. Visszatalálni a civilizációba.
A szerveződő nagyobb expedícióban több csoport vesz majd részt. Az ő csapatának a célja, hogy a korom koncentrációját mérje a levegő különböző magasságaiban az Északi-sark környékén. A mérés különlegessége, hogy felhőkben vizsgálják, miképpen változik a korom tulajdonsága attól függően, hogy az atmoszférában hol található. Nem mindegy ugyanis, hogy a felhőben vagy azon kívül van ez az égéstermék. A terület kiemelt jelentőségű, szorosan kapcsolható a klímaváltozás jelenségéhez is. Az Északi-sark sokkal nagyobb mértékben melegszik, mint a bolygó többi része. Mindenki tudja, hogy a szén-dioxid a legjelentősebb üvegházhatású gáz, de az még számára is meglepő volt, hogy most úgy tűnik, a korom a második leginkább légszennyező anyag. Ezzel pedig úgymond a legfontosabb melegítő tényezők közé sorolható.
Ilyen irányú koromkoncentráció-méréseket a kutatócsoport 2009 óta végez, Jurányi Zsófiának most az a feladata, hogy a mérések eredményeit értékelje. A cél, hogy pontosan meg tudják állapítani, milyen hatása van az Északi-sark környékén mérhető koromnak a klímára. Ennek érdekében havat is gyűjtöttek a vizsgálathoz, amelynek magas koromkoncentrációja szintén árulkodó lehet, hiszen a kormos hó sötétebb színe miatt gyorsítja a jégpáncél olvadását.
Nem csak a klímavédelem szempontjából fontos Jurányi Zsófia munkája. A légköri aeroszol emberi egészségre gyakorolt negatív hatása már évek óta ismert, így a levegőben eloszló koromrészecskék vizsgálata mindannyiunk egészsége szempontjából meghatározó. Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy Jurányi Zsófia mindezen területeken nőként állja meg a helyét egy többnyire még férfiak dominálta csoportban. Éppen ezért fontosnak tartja a nők bátorítását a kutatásra, a Lányok napja nevű, főleg reáltudományokat népszerűsítő eseményen is előadó volt. Úgy látja, javuló tendencia érzékelhető, Németországban például minden egyes állami kutatói állásnál odaírják a pályázat végére, ha egyenlő képességű nő és férfi jelentkezőket találnak, akkor a nőt fogják felvenni.
