Merítés

A horgászok a folyami halászokat, a halászok a horgászokat nem kedvelik, hiszen mindkét társaság ugyanarra a zsákmányra utazik. Amikor kevés a kifogható hal, a másikat okolják a hiány miatt.

Fotó: Havran Zoltán

A horgászok a folyami halászokat, a halászok a horgászokat nem kedvelik, hiszen mindkét társaság ugyanarra a zsákmányra utazik. Amikor kevés a kifogható hal, a másikat okolják a hiány miatt. Küzdelmük néhány évvel ezelőtt a halászok vereségével ért véget, hiszen a korábban átírt halászati törvény 2016 januárjától tiltja a folyami halászatot a természetes vizekben. A döntést azzal indokolták, hogy az érintettek lehalászták az állományt, a halászat olyan halfajokat érint, amelyek kizárólag vadon élő állományuk természetes szaporulatával újulnak meg. Márpedig a hal nemzeti kincs, amelyet védeni, természetes szaporodását segíteni kell. Kétszázötven-háromszáz halász űzte ezt a több ezer éves mesterséget, akik a döntés életbelépése után vagy felhagytak – sok esetben másodállásban űzött – szakmájukkal, vagy elmentek a halgazdaságokba. A folyókon azóta a horgászoké a terep.

A törvénymódosítás nem okozott különösebb zavart, nem lett kevesebb a megvásárolható termék, hiszen egyébként sem eszünk sok halat. Ha mégis erre az élőlényre fanyalodunk, az általában karácsonykor kerül az asztalra. Az ár lehet az ok? A pontyszelet vagy -filé éves fogyasztói átlagára a Központi Statisztikai Hivatal múlt héten megjelent anyaga szerint 2018-ban kilónként 2030 forint volt, amely mindenképpen magasabb a tömegtermelésben gyártott csirke áránál. A hal ellenben sokkal egészségesebb a csirkénél.

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet jelentése szerint az elmúlt évben kicsivel több, mint 26 ezer hektár területen működtek tógazdaságok az országban. A legtöbb a Dél-Dunántúlon, az Észak-Alföldön és a Dél-Alföldön található. (Képriportunk helyszíne a sáregresi Rétimajor. Az 1200 hektáron gazdálkodó cég éves haltermelése meghaladja az 1500 tonnát.) Az étkezési ponty tenyésztése az előző évhez képest jelentősen, mintegy 18,6 százalékkal növekedett. Pontyból 17,4 ezer tonnát emeltek ki a tógazdaságok halászai, fehér busából 1,3 ezer tonna, amurból 871 tonna, harcsából 319 tonna volt a 2017-es termelés. Abban az évben fejenként mindössze 13 eurónak megfelelő forintért vettünk halat, miközben az uniós átlag 112 euró. Az európai éves átlagfogyasztás 23 kilogramm, nálunk 6,4 kilogramm, amiből az is kiolvasható, hogy a kontinentális áraknál itthon olcsóbb a hal, és mégsem esszük.

Fotó: Havran Zoltán

A közel hat és fél kiló hal nyolcvan százaléka import, többségében feldolgozott tengeri hal, amely nem a legjobb választás. „Egyre több beszámoló érkezik ugyanis arról, hogy a tengeri állatok nagymértékben szennyezettek például nehézfémekkel, higannyal és arzénnal. Az amerikai partok közelében néhány éve radioaktív anyaggal szennyezett halakat fogtak ki, nagy valószínűséggel a fukusimai atomerőmű katasztrófájából származott az állatokat mérgező adalék. Ezzel szemben az édesvízi halakat (elsősorban pontyot, busát és pisztrángot) Magyarországon olyan igényes halastavakban tenyésztik, amelyek közül több védett vizes élőhelynek minősül” – tájékoztatott Rodics Katalin, a Greenpeace agrárkampány-felelőse. Általánosságban jellemző a hazai halastavakra, hogy nádasokkal körülvett, öntisztuló, számos védett fajnak, vonuló és vízi madárnak otthont adó élőhelyek. Ez kelet-közép-európai jellegzetesség, nyugaton az intenzív, betonmedencés haltenyésztés a jellemző.

A hagyományos haltenyésztés mellett egyre népszerűbb az úgynevezett intenzív termelés. Az intenzív telepeken felnevelt halak mennyisége tavaly meghaladta a 4100 tonnát. A legtöbben afrikai harcsát tenyésztenek, ez a faj adja az intenzív haltenyésztés 94 százalékát. Népszerűségének oka, hogy jól bírja a rendkívül mostoha körülményeket, de egy feltételből nem enged: csak 17 Celsius-fokosnál melegebb vizet visel el. A hatalmas meleg vizes medencében nevelt állatok táplálása nem igényel nagyobb odafigyelést. Ezenkívül különböző tokféléket, pisztrángféléket és egyéb halfajokat nevelnek. A kiváló minőségű halhúsként emlegetett afrikai harcsából exportra is bőven jut, leginkább Lengyelországba és Olaszországba szállítanak.

A balatoni hekkel szerencsére minden rendben, mondhatnánk, de nem mondjuk, mert a hekk nem magyar halból készül! A magyar tenger partján nyaranta egymásba érő sütödéknél vehető hekk az argentin partok közeléből származó, tőkehalak családjába tartozó tengeri csuka. A múlt század hatvanas, hetvenes éveiben megjelenő hekk rendkívül könnyű elkészítése miatt hamar közkedvelt halétel lett, mert például a keszegfélék szálkásabbak, a ponty zsírosabb, a süllő pedig drágább.

A hazairól nemzetközi vizekre evezve megállapítható, hogy a tengeri halászat az utóbbi negyedszázadban stagnál, ami elsősorban a túlhalászat miatt következett be. (A túlhalászat azt jelenti, hogy a természetes szaporulatnál több halat fognak ki, ez a gyakorlat az állomány folyamatos csökkenésével jár.) Világszinten a tengeri halállomány 31 százaléka túlhalászottnak számít, míg 58 százaléka már a maximálisan halászható szintekhez van közel (mindössze 11 százalék az alulhalászott). Egyes értékes halfajok, mint például a kékúszójú tonhal állománycsökkenése olyan mértékű, hogy a faj egyes területeken kihalás közeli helyzetbe került. Az agroforum.hu-n megjelent világbanki elemzés szerint a globális tengeri halászat nemcsak ökológiai értelemben fenntarthatatlan, hanem gazdaságtalan is.

A globális halászati flotta az elmúlt negyven évben megduplázódott (közel ötmillió hajó szeli a világ vizeit), az alkalmazott halászok száma pedig megháromszorozódott (világszerte 58 millió ember). A halászhajóflották évente 460 millió kilométert tesznek meg a világ óceánjain, ez háromszor hosszabb útvonal, mint a Föld és Nap közötti távolság – emelték ki az amerikai Global Fishing Watch környezetvédelmi szervezet vezetésével dolgozó kutatók a Science tudományos lapban megjelent tanulmányukban. Az MTI által szemlézett publikáció szerint a kereskedelmi halászat 85 százalékát a világ öt országa – Kína, Spanyolország, Japán, Dél-Korea és Tajvan – folytatja. A legfontosabb halászati régiók az Atlanti-óceán északkeleti és a Csendes-óceán északnyugati térsége, Afrika nyugati partjai és a Dél-Amerika menti vizek.

Utóbbi helyről származik a balatoni hekk. Vajon meddig lesz kisütnivaló?