Ha felteszik valakinek a kérdést, hogy melyik az az olasz maffiacsoport, amelyik a leghatalmasabb, szinte biztos, hogy tíz válaszolóból kilenc elsőre rávágja, hogy a Cosa Nostra. Ezt jelenti a számtalan kitalált krimifilm, amelyekből nem egyet a szicíliai maffia szponzorált. Az igazság ezzel szemben az, hogy a Cosa Nostra lélegeztetőgépen van, a létéért harcol. Évtizedekkel ezelőtt átvette tőle a vezető helyet – létszámban, bevételben és befolyásban – a ’Ndrangheta, a calabriai maffia. Ők megtanulták: nem jó a reflektorfényben állni. Ez az ismertségnek bizonyosan használ, de a üzletnek árt, és itt ez az első. Előbb Olaszországban körözték le a Cosa Nostrát, majd a világ legnagyobb szervezett bűnözői csoportjává váltak.
A ’Ndrangheta eredetileg XIX. századi hegyvidéki pásztorok bandája volt, akik arra szövetkeztek, hogy elemeljék a tehetősebbek javait, ám mai utódaik akár államoknak is adhatnának kölcsönt. De ettől tartózkodnak, inkább maguk fordítják termőre a tőkét. A görögből eredő szó lett a calabriai maffia neve, ’Ndrangheta, amely hősiességet jelent. Ma már biztosan más nevet választanának, hisz fontos a márkanév, a világ számos nyelvén jól kiejthető és megjegyezhető szót kell találni.
A délolasz szervezett bűnözői csoport nem volt mindig ilyen visszahúzódó, mint jelenleg. Az 1985-től 1991-ig tartó belső öldöklési hullámnak hétszáz áldozata volt. De képesek voltak ebből tanulni, ha jobban tetszik, új bőrt növeszteni. A legutóbbi döbbenetes leszámolás 2007-ben történt a németországi Duisburgban, ahol egy calabriai család hat tagját mészárolta le egy másik olasz família. Az ügy hátterében a régmúltba nyúló vérbosszú állt, de ma már ilyen megoldások nem jellemzők. Célzott gyilkosságok természetesen vannak, de a bűnszervezet igyekszik csendben, feltűnés nélkül végezni a dolgát. El kell kerülni azt, hogy fellármázzák az adott államot, ráadásul saját maguk ellen hangolják a közvéleményt. Ha a helyi szervezetek között probléma merül föl, azt lehetőleg terített asztalnál kell rendezni – tartják a ’Ndranghetában.
Erre nemcsak a maguk tapasztalatából, hanem a Cosa Nostra hanyatlásából is következtettek. A szicíliai maffia 1990-ben Totò Riinával, a Fenevaddal az élen alaposan elvetette a sulykot. Ő olyan hatalmasnak érezte szervezetét, hogy kihívta az olasz államot egy meccsre. Falcone és Borsellino vizsgálóbírók kegyetlen megölésével viszont túl messzire ment: a hatóságok válaszul százával tartóztatták le a vezetőit és végül őt magát is. Ezer és ezer nyomozó szállt rá a maffiára, darabokra szedték, szétzilálták őket. A legutóbb hosszú évek után tudtak keresztapát választani egy nevesincs ékszerész személyében. A rendőrség pedig hónapok alatt lekapcsolta Palermó „királyát”.
Az utóbbi évtizedekben a ’Ndrangheta valóságos multinacionális konszernné fejlődött. Olaszországban természetesen a déli calabriai tartományon túl főleg Lombardia és Piemont a súlypont. Európában Németország számít a legjelentősebb központnak, de jelen vannak Hollandiában és Belgiumban is, ellenőrzésük alatt áll a spanyol tengerpart jelentős része. Elsőként ismerték fel az 1990-es években azokat a lehetőségeket, amelyeket a vadprivatizáció Kelet-Európában és Oroszországban kínált az ilyen nem túl tisztességes eszközökkel fellépő „vállalkozóknak”. Kanadától Dél-Amerikán és Nyugat-Afrikán át egészen Ausztráliáig mindenhol működnek ’ndrinák, helyi bandák, amelyeket egy család klánszerűen irányít.
A ’Ndrangheta egyik áldozatát keresik a calabriai Corigliano kikötőjében. Célzott gyilkosságok vannak, de feltűnés nélkül működnek
Fotó: Getty Images
Három lényeges elemre kell rámutatnunk, ha azt tanulmányozzuk, miért következett be az utóbbi évtizedekben a ’Ndrangheta látványos felemelkedése, állítják a bűnözés kérdéseiben jártas szakértők. Sokáig az volt a vélekedés, hogy a ’Ndrangheta felépítése túlzottan archaikus, azaz ősi módszereken alapszik. Aztán kiderült, mégis kiállja az idők próbáját. A Cosa Nostrával ellentétben itt nem működik „kupola”, a családok vezetőinek szervezete, és nincs egyetlen főnök, a keresztapa. Kormányhoz hasonló szervezet, a crimine létezik, de ez a különböző ’ndrinák közötti kapcsolatokat gondozza.
A Cosa Nostránál most különösen láthatjuk a túlközpontosítás bénító hatását. Totò Riina óta nem volt valódi vezetője a maffiának, ami pedig harminc éve volt. Vagy szigorú illegalitásból irányították a szervezetet, ami jelentősen lelassította a döntéshozatalt, vagy, mint manapság, szinte lehetetlen összehívni a kupolát tanácskozásra, mert a rendőrség azonnal lecsapna rá. A ’ndrinák autonóm szervezetek, maguk hozzák meg döntéseiket, de ezeknél szem előtt tartják a közösen kialakított szabályokat és korlátozásokat. Ma már engedtek abból is, hogy a klánok csak Calabriához kötődő személyt fogadhatnak soraikba.
A második lényeges szempont az egyeduralom a kábítószerpiacon, különösen a kokainkereskedelemben. Fizikailag jelen kell lenni azokon a vidékeken, ahol a kokaintermelés zajlik. Ez főleg Dél-Amerika északi része. Az olasz diaszpóra szinte a világ mindegyik országában jelen van. A több mint egy évszázada bekövetkezett nagy olasz kivándorlási hullám teremtette meg ennek az alapját, amely mára behálózta a világot. Olyan emberek ezek, akik nem most érkeztek a repülővel, hanem évtizedek óta ott élnek. Beszélik a helyi nyelvet, jól tájékozottak az ország ügyeiről, az ott uralkodó szokásokról. Így közel tudnak kerülni a termelőkhöz, kizárják a közvetítőket, hosszú távra tartós árat ajánlanak a kokainért, amelyért mindig megbízhatóan fizetnek. A ’Ndrangheta helyi vezetői és a dél-amerikai kartellek fiai és lányai között nem egy esetben házassággal erősítették meg a gyümölcsöző kapcsolatokat.
A Cosa Nostra riasztó sorsa mementóul szolgál a calabriai testvéreknek. Máshogy kell a nagyokkal játszani. És itt jön a harmadik tényező, amely talán még az előzőeknél is fontosabb. Calabria fővárosának, Catanzarónak az államügyésze, Nicola Gratteri (lásd keretes írásunkat) és szerzőtársa, a maffiaügyek szakértője, Antonio Nicasano Láthatatlan hálózatok címmel a közelmúltban könyvet jelentetett meg. Ebben olvasható, hogy a ’Ndrangheta beépült az olasz szabadkőművesek közé, sőt azzal egyesült. Ilyen módon a legfelső körökkel mindennapos a kapcsolata. Olyan minden gyanú felett álló személyiségekhez fűzi őket jó viszony, akik befolyásolhatják az ország sorsának alakulását: politikusok, üzletemberek, bírók és ügyészek, a hadsereg és a rendőrség tábornokai, médiasztárok.
Őrületes pénzről van szó. A maffiaellenes ügyészek vizsgálódásai azt mutatják, hogy az összes olasz bűnszervezet bevétele évente megközelíti a 420 milliárd eurót. Ennek nagy része a ’Ndranghetáé. A feketegazdaságból évi 220 milliárd euró üti az olasz bűnözők markát. A kábítószer-kereskedelemből csupán a ’Ndrangheta hatvanmilliárd eurót vesz ki, miközben ellenőrzi a nyugat-európai kokainpiac nyolcvan százalékát. Ezek félelmetes összegek: két hete 390 milliárdos segélyről vitáztak az Európai Unió 27 tagállamának vezetői, miközben egy olasz bűnözői csoport ehhez mérhető összeggel játszik.
A calabriai maffia soraiban világszerte nem „szolgálhatnak” többen húszezernél – vélik a ’Ndranghetát ismerők. A szervezet Dél-Amerika államaiban már évtizedekkel ezelőtt megvetette a lábát. Argentínában és Uruguayban, ahol sok olasz gyökerű állampolgár él, adott az erősségük. Az utóbbi időkben főleg Brazíliában és Venezuelában terjeszkednek. A földrész északi felén egyértelmű cél az Egyesült Államok meghódítása, de itt elpártolt tőlük a szerencse. Nemcsak a mexikói kábítószerkartellek határokon átgyűrűző befolyásával, hanem a szicíliai gyökerű maffiával is fel kellett venni a harcot. Így itt nem termett számukra sok babér.
Beérték az északi szomszéddal, Kanadával. Toronto lett a központjuk, ahonnan megkezdték Montreal bevételét. A helyi ’ndrine megelégszik hagyományos maffiabevételekkel is, ilyen a szállítmányozási szakszervezetek irányítása, a hazárdjátékpiac birtoklása, a prostitúció. A nyugat-afrikai országok a Dél-Amerikából érkező kábítószer-szállítmányok átrakóhelyeként működnek. Ausztráliában szintén számos olasz nemzetiségű él, akik vonzalmat éreznek volt hazájuk iránt. A helyi lerakat különösen aktív Melbourne kikötőjében, az ausztrál hatóságok két éve itt foglaltak le négy tonna ecstasyt, amely Olaszországból érkezett.
Az üzlet pörög, hihetetlenül sok pénzt hoz, és a ropogós dollárokért meg lehet vásárolni a hatalmi befolyást. A ’Ndrangheta a csúcson van. Ám a dicsőség és a magasság sokaknak a fejébe száll.
Keresztapák új szerepben
Sokkoló pénzügyi hírrel került a címlapokra az egyik olasz maffiacsoport. A befektetők éveken keresztül olyan kötvényeket vásároltak gyanútlanul, amelyek a világ egyik legjelentősebb bűnszervezetéhez, a calabriai ’Ndranghetához köthetők. A láncolat emberei legalább egymilliárd eurós kárt okoztak azzal, hogy fedezet nélküli értékpapírokat árusítottak – idézi a Financial Times (FT) az Europol, az unió rendőrségi hivatalának nyomozati anyagát. A helyzet egyre bonyolultabb, ugyanis az ügylet alapjául az olasz egészségügyi hatóságoknak kiállított, de kifizetetlen számlák szolgáltak. A kibocsátók – a törvénytelenséget eltussolandó – legális cégek voltak, amelyeket fedővállalkozásként a „nehézfiúk” alapítottak és működtettek.
Amint a lavina megindult, nem volt nehéz kideríteni, hogy a tranzakciók mögött a több száz tagból álló bűnözőcsoport állt. Így derült ki, hogy csapdába esett Európa egyik legnagyobb privát bankja, a Banca Generali luxemburgi leánycége is. A pénzintézet az FT hasábjain közölte, hogy a tranzakcióval kapcsolatban semmilyen problémát nem észleltek. Szakértők szerint ez inkább bizonyítványmagyarázat, ugyanis a vásárlásban befektetési tanácsadóként az elismert neves nemzetközi könyvvizsgáló vállalat, az EY is részt vett.
A maffia áldozatainak névsora a dél-olaszországi Polistena emléktábláján
Fotó: REUTERS/Tony Gentile
Szintén döbbenetes, hogy az ügyfeleknek olyan kötvények is jutottak, amelyeket a calabriai menekülttábort üzemeltető szervezet bocsátott ki. Vették, mint a cukrot, hiszen a pazar hozam sokakat megszédített. A gyanútlan vásárlók nem is gondolták, hogy az Appennini-félszigeten működő óriáslétesítményt szintén a maffia üzemeltette. Mára bezárták a tábort, ahol mindennapos volt a migránsok okozta botrány. Vádat emeltek a vezetők ellen, akiket több millió euró elsikkasztásával, korrupcióval vádol a hatóság.
A becsapottak listája napról napra bővül, nyugdíjalapokhoz, vagyonkezelőkhöz, családi vállalkozásokhoz is került a fedezetlen kötvényekből, hiszen a mostani, világszerte alacsony kamatkörnyezetben magasabb – igaz, kockázatosabb – hozamot lehet elérni az értékpapírokkal, a tőzsdei ügyletekkel, mint egy bankbetéttel.
Ezek az illegális tranzakciók bizonyítják, hogy a ’Ndrangheta-fiúk tevékenysége mára jócskán túllépett a szegénységgel küzdő Calabria tartományon, és mindenütt lecsapnak, ahol csak tudnak, arra, akire akarnak. Mint látszik, már egy új maffiózónemzedék tevékenykedik: fehérgalléros bűnözők, akik ha kell, gép módjára gyilkolnak, akár egy internetes gombnyomással az íróasztal mögül. Közülük sokan a London School of Economicson vagy a Harvardon szereztek diplomát. Beépülnek a multikhoz, a bankokhoz, milliárdos hiteleket közvetítenek. Azt, aki elutasítja „segítségüket”, gyakran éri baleset. Az egykori keresztapák leszármazottainak már új szerep jut, hiszen a pénzmosáshoz, a gazdasági bűnözéshez nem csupán kapcsolat, hanem szakértelem is kell. (B. G.)
Beszélgetni a halállal
Ki merné felvenni a harcot egy ilyen hatalmas bűnszervezettel, mint a ’Ndrangheta? Olaszországban Falcone és Borsellino előtt és után is voltak és vannak olyan megszállottak, akik hisznek az igazságszolgáltatás felsőbbrendűségében. A 61 éves Nicola Gratteri, a catanzarói államügyész ilyen ember. Tavaly decemberi akciójában 300 feltételezett ’Ndrangheta-tag kezére került bilincs. De vajon elég-e ez ahhoz, hogy megtörjék a szervezetet? Aligha, hiszen másnap a letartóztatottak fele az ügyvédek segítségével már újból szabadlábra került. Ez nem adatott meg Gratterinek, ő húsz éve él „bebörtönözve”. Azóta nem volt egyetlenegyszer sem moziban, nem sétálhat egyedül az utcán. Rendőrosztag vigyáz rá a nap 24 órájában, páncélozott gépkocsi fuvarozza, hogy megvédje őt és családját a komoly fenyegetésektől. Testőrök kísérik mindenhová. „Halott emberrel élsz” – ez volt az egyik utolsó üzenet, amelyet a felesége kapott. „Az a lényeg, hogy megszelídítsük a félelmet – nyilatkozta egyszer Gratteri. – Beszélgetni kell a halállal. Azt mondom magamnak, lehet, hogy holnap meghalok, de ez nem lesz tragédia, mert szép életem volt. Szerencsés ember vagyok.” Korán kezdi a napot, fél háromkor kel, és kimegy a konyhába dolgozni, hogy senkit se zavarjon. Ilyenkor tovább csiszolja jelentéseit vagy a következő könyvéhez ír új fejezeteket. „Olaszországban a jelenleg hatályban lévő törvények alapján fel tudnánk számolni a ’Ndrangheta nyolcvan százalékát – jelentette ki az ügyész. – De egy kicsiny rész mindent túlél, ezt jól tudják ők is. Ez a maffia lelke.”
