Sebész a forradalomban

Tudomány – Nevéhez fűződik az első magyarországi laparoszkópos epesebészeti műtét létrejötte.

Budapest, 2014. március 6. Tenke Péter osztályvezetõ fõorvos, a Magyar Urológus Társaság elnöke (j) a kórház új, háromdimenziós laparoszkópjának segítségével operál egy beteget a dél-pesti Jahn Ferenc Kórház és Rendelõintézet központi mûtõjében 2014. március 6-án. A hazai gyakorlatban egyedülálló, de világviszonylatban is új, háromdimenziós laparoszkópos eszköz ötvözi a flexibilis és merev endoszkópos technikát, valamint egy speciális szemüveg segítségével térhatású, valósághû képet közvetít az operáló orvos számára. MTI Fotó: Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

Bérci György élete és életműve mutatja, mennyire összefonódott a kivételes tehetségű magyar orvos-tudós élete a történelemmel és a politikával a XX. században. A világhírű sebészprofesszor 1921. március 14-én született Szegeden. Iskoláit Bécsben kezdte, 1922-től itt élt családja a zene bűvöletében: nagyapja katonazenekar karmestere volt, apja a Bécsi Filharmonikus Zenekarban játszott. Az Ausztriában egyre erősödő antiszemitizmus miatt 1937-ben visszaköltöztek Magyarországra. Itt azonban állami gimnáziumba nem vették fel, a magánkézben lévő zsidó gimnázium tanítási költségeit maga kereste meg, minden este kocsit mosott, benzint tankolt, olajat cserélt. Egyetemre nem mehetett az akkori törvények miatt, így műszerésztanonc lett, majd két évig műszerészsegédként dolgozott. Kézügyessége és technikai találékonysága sokat fejlődött ekkor, később, az új orvosi műszerek kialakításakor jó hasznát vette ifjúkori tapasztalatainak.

Kilencszáznegyvenkettőben Bércit behívták munkaszolgálatra. A következő két évet a román határ közelében létrehozott munkatáborban, embertelen körülmények között töltötte éhezve.

Az ott lévőknek semmilyen kapcsolatuk nem volt a külvilággal, nem tudtak sem a sztálingrádi csatáról, sem a szövetségesek normandiai partraszállásáról. 1944 júniusában hirtelen vonatra tették a munkaszolgálatosokat – németországi koncentrációs tábor volt az úti cél. A vonat megállt Budapesten. A Keleti pályaudvart éppen ekkor érte bombatámadás, az őrök menekültek. Bérci György így meg tudott szökni. Bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. A svájci követség pincéjében Carl Lutz konzul jóváhagyásával maga is gyártotta a hamis születési igazolványokat és a különféle engedélyeket. Egy alkalommal különös bátorságról tett tanúbizonyságot. A hamis iratok készítéséhez szükség volt az Astoria szállóban állomásozó Gestapo-központ új pecsétjére. Egy beépített magyar rendőr elrontotta a szálló telefonvonalát. Röviddel később megjelent telefonszerelőként Bérci György, és miközben „megjavította” a telefonvonalat, sikerült másolatot készítenie a fontos pecsétről.

Aztán Budapesten fogta el őt az utcán egy szovjet katona. A magyar fiú szerzett Ultraseptylt a katonának, aki ezért hálából elengedte.

Bérci 1945-ben kezdte meg orvosi tanulmányait szülővárosában, a Szegedi Egyetemen. Kiváló professzorok tanították, Szent-Györgyinél is vizsgázott, 1950-ben a legmagasabb minősítéssel szerzett orvosi diplomát. A Szegedi Egyetem Sebészeti Klinikáján kapott állást, lelkesen élte a szakorvosjelöltek életét – nemcsak a műtőben, hanem a kísérleti kutatómunkában is jeleskedett. 1952-ben azonban történt valami, ami meghatározta további életét. Egy este bejött a klinikára egy férfi, az ügyeletes Bérci doktor ellátta alkartörését, majd haza akarta küldeni – ezen a beteg felháborodott: „Te kis fasiszta!” – kiáltotta az orvosnak, akit másnap eltávolítottak a klinikáról. Ugyanis a beteg fontos elvtárs volt, a nagy hatalmú kommunista vezető, Gerő Ernő feleségének közeli „jó barátja”. A fiatal sebész ezután sehol sem kapott állást Szegeden, még a szalámigyárba sem vették fel.

Ebben a helyzetben kapott hívást Borisz Petrovszkij orosz sebészprofesszortól, aki akkor az egyik budapesti sebészeti klinikát vezette. Olvasta ugyanis Bérci doktor kísérleti munkáját, és szerette volna vele folytatni a kutatómunkát. Meglepve hallotta, hogy a tehetséges fiatal doktor milyen helyzetbe került. A sebésznek ő szerzett állást Budapesten, az Orvostovábbképző Intézet sebészeti osztályán. Bérci György életét meghatározó esemény volt az ötvenhatos forradalom során a Parlamentnél megsebesültek tömegének műtétsorozata. Folyamatosan operált, de hamar elfogyott a vér, az infúziós oldat, a gyógyszer, a kesztyű, a kötszer. Később munkahelyén kinyitották a pártirodát, olvashatta a műtősnők és orvoskollégái ellene irányuló feljelentéseit: reakciós vicceket mesél műtét alatt.

Bérci György élete és életműve összefonódott a XX. század történelmével és politikájával.

Ezek után már nem volt maradása, november végén Ausztriába emigrált, onnan Rockefeller-ösztöndíjjal hajózott családjával Ausztráliába. A hosszú úton, már az Indiai-óceánon az egyik utas heveny vakbélgyulladást kapott. A hajóorvos nem volt sebész, így Bérci doktor végezte a vakbélműtétet, amely után évekig kapott karácsonykor üdvözlő képeslapot az operált betegtől.

Ausztráliában egy klinika laboratóriumában kapott asszisztensi állást – amíg megtanul angolul.

Ezután már sebészként dolgozhatott. 1962-ben óriási hír járta be az orvosvilágot. George Berci (ekkor már ezt a nevet használta) miniatűr televíziós kamerát állított elő, amellyel látni lehetett műtét közben egy élő ember hasüregének felépítését. Pályafutása az Egyesült Államokban folytatódott. Ott azonban senki nem operálhat, akinek nincs amerikai szakorvosi bizonyítványa. Ezért Bérci az egyik egyetemen mint sebészrezidens dolgozott, a másik orvosegyetemen ugyanakkor tanított…! Közben vendégprofesszor volt Svédországban és Angliában.

Los Angelesben, a Kaliforniai Egyetem Cedars-­Sinai Kórházában 1967-től dolgozik, az endoszkópos és az experimentális sebészet professzora. Tudományos, kísérleti munkássága rendkívül gazdag. Több százra tehető a világ minden táján elhangzott előadásainak, valamint tudományos közleményeinek a száma. Számos műve mérföldkő a sebészet történetében. Különös jelentőségű innovatív tevékenysége a modern műtéti eljárások meghatározó területén: a minimálisan invazív sebészet, a laparoszkópos technika kialakításában, fejlesztésében, oktatásában. Számos műszer viseli nevét.

Az Egyesült Államok egyetemein az a szokás, hogy egy-egy katedrát híres egyéniségről neveznek el, így jött létre a Minimálisan Invazív Sebészet George Berci Tiszteletére Los Angelesben.

2011-ben megkapta a hetvenhétezer tagot képviselő American College of Surgeons legnagyobb elismerését, a Jacobson Innovation Awardot.

Emigrációja után először 1985-ben látogathatott haza, azóta is folyamatosan támogatja számtalan módon a magyar sebészeket.

Nevéhez fűződik az első magyarországi laparoszkópos epesebészeti műtét létrejötte, továbbképző előadások szervezése, tanulmányutak megteremtése.

A Semmelweis Egyetem – amelynek sebészeti gyakorlóközpontja a világhírű professzor nevét viseli – munkássága elismeréseként Doctor Honoris Causa címmel ruházta fel, a Magyar Sebész Társaság tiszteleti tagjává választotta.

George Berci professzor büszke magyarságára – nemcsak kiemelkedő sebész, hanem végtelenül szerény, jó humorú, segítőkész egyéniség is. Egy kongresszuson nem tud úgy végigmenni a folyosón, hogy ne lenne néhány kedves szava a világ minden tájékáról összesereglett résztvevőkhöz. Az új módszerek iránti fogékonysága különleges empátiával és humánummal párosul.

Jelenleg századik életévében Los Angelesben a karanténvilágban is lenyűgöző aktivitással dolgozik:

a napokban jelenik meg új könyve, szervezi, hogy hazájába kerüljön egy új, általa szerkesztett műtéti rendszer, amelynek segítségével még pontosabban lehet operálni. Születésének századik évfordulóján azt kívánjuk, folytassa jó erőben, egészségben munkáját, mielőbb látogasson haza, hozzánk: szükségünk van bölcsességére.

Sándor József, Egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem

(Borítókép: Laparoszkóp segítségével operálnak egy beteget a dél-pesti Jahn Ferenc Kórház és Rendelőintézet központi műtőjében 2014. március 6-án. Fotó: MTI / Bruzák Noémi)