Szépségflastromok nélkül – A magyar Odüsszeusz természetes fényben

Noha a magyar Odüsszeusz – vagyis Faludy György, egyebek mellett az Óda a magyar nyelvhez, az 1956, te csillag vagy a Tanuld meg ezt a versemet költője – a XX. századi magyar líra egyik legsikeresebb alkotója, életútjáról és munkásságáról mind a mai napig nem jelent meg szakirodalmi alapozottságú, a tények feltárására törekvő kismonográfia.

Ennek oka viszonylag egyszerű: Faludy alapvetően szerepjátszó, próteuszi alkat volt, és remekül értett hozzá, hogyan kell szórakoztató, csattanós anekdotává formálni egy-egy történetet, köztük a saját életének eseményeiről szólóakat is. Olykor tehát megmásított vagy elhagyott ezt-azt, amikor ezekről szóban vagy írásban megnyilatkozott.

Későbbi életrajzírói aztán ellenőrzés nélkül vették át e részleteket, hozzájárulva e legendák irodalmi „bebetonozásához”. Holott Faludy levelezéséből, valamint a kortársak visszaemlékezéseiből kirajzolódik – vagy éppen kikövetkeztethető –, valójában mi és hogyan történt.

Csiszár Gábor – a költő születésének száztizedik évfordulójához igazított – könyve elvégzi ezt a munkát. Cáfolja például azt a széles körben elterjedt tévhitet, miszerint Faludy híres Villon-átköltéseit eredeti, vagyis francia szövegek alapján írta volna.

Nem, egy bizonyos Paul Zech 1930-ban megjelent, német nyelvű Villon-átköltései alapján dolgozott. Valójában Zech alkotásait formálta a maga (és a maga által elképzelt) Villon-képére. A haláltánc-ballada ihletőjét ugyanakkor hiába keresnénk francia elődje vagy német kortársa művei között: ebben saját halálfélelmének adott hangot.

Egy másik legendáról – miszerint egy szélsőjobboldali képviselő szívrohamot kapott, és lefordult a székről, miután ’38-ban elolvasta Faludy neki címzett versét – szintén kiderül, hogy közkeletű tévedésen alapul: Csilléry András túlélte a második világháborút, és kanadai emigrációja alatt érte a halál a hatvanas évek közepén.

A rabként töltött recski éveihez kapcsolódó történetek túlnyomó része viszont igaz. Ellenállása nemcsak az őrökkel szembeni öntudatos viselkedésben nyilvánult meg („Fáradt már az ember teste, / B…ik verset írni este!”, vetette oda az egyik ávósnak, aki alkalmi verset akart rendelni tőle), hanem az elítéltek szellemi kondíciójának fejlesztésében is: az úgynevezett „recski szabadegyetem” egyik legnépszerűbb „előadója” volt.

De Faludy nem elégedett meg ennyivel: fejben verseket komponált (számára e tevékenység az alkotói önrendelkezés biztosítója, a szögesdrótok között fellelt szabadság hordozója volt), és alkotásait vagy ínyének vérével rögzítette egy-egy darab vécépapírra, vagy elszavalta társainak. Ők aztán megtanulták, és szabadulásuk után megírták és elküldték vagy személyesen elmondták neki az 1950 és ’53 között keletkezett költeményeit – így állt össze a nyolcvanas években megjelent Börtönversek című kötet anyaga.

Csiszár Gábor ugyanakkor nem pusztán a tévhitek eloszlatására koncentrál. Faludy életútjának ismertetése során számos olyan mozzanatot említ, amelyek nem is annyira költői portréját árnyalják, sokkal inkább lelkialkatának, személyiségének megértéséhez segítenek hozzá. Ilyen például, hogy asszimilálódott zsidónak született, református vallású, evangélikus iskolában érettségizett fiatalemberként lépett ki az életbe, és az apjához írott versében kimondja, hogy „nem kell a neved” (a Leimdörfer családnév, amelyet valamikor a negyvenes évek közepén Faludira, később Faludyra változtatott).

Vagy: akkora tisztelettel övezte költői szerepét, hogy nem foglalkozott olyan hétköznapi tennivalókkal, mint egy meglazult ágydeszka visszaszögelése. Vagy: annyira nehezen viselte édesanyja gyakran ismétlődő szemrehányásait, melyeket életvitelével váltott ki, hogy – ez a hagyatékában fennmaradt küldemények alapján egyértelmű – több levelét fel sem bontotta.

A könnyen követhető, számos új ismeretet kínáló könyv tehát egyértelműen igazolja: a valóság legalább annyira érdemes a figyelemre, mint a különféle okokból kitalált és legtöbbször puszta kényelmességből átvett legendák.

(Csiszár Gábor: Faludy György. Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2020, 287 oldal. Ára: 2500 forint)