Fred Horvátországban van, bár mostanában gyakrabban időzik Strasbourgban. Ugyanis az Európai Parlament baloldali képviselőjéről, a horvát Predrag Matićról az a hír járja, hogy feltűnési viszketegségből vette fel a Fred nevet. Ezt újabb húzásával, ha lehet, még hatékonyabban sikerült fokoznia. Hazájában, de Európa jó részében is meglehetősen nagy feltűnést keltett a horvátországi Szociáldemokrata Párt sorait gyarapító politikus az Európai Parlament számára készített jelentésével a nők szexuális és reprodukciós egészségéről, illetve ezzel kapcsolatos jogaikról. Ha hinni lehet a horvát sajtóforrásoknak, olyasmiket írt benne, hogy a tudomány mai állása szerint a transznemű férfiak is szülhetnek, következésképpen őket is megilleti az a gondozás a terhesség és a szülés idején, amelyik a nőket.
Az opus ehhez hasonló posztulátumai Strasbourgban nem keltettek akkora feltűnést, mint Horvátországban. Ebből nyugtalanító következtetést vonhatunk le arra nézvést, hogy kik is akarják a sorsunkat irányítani. Ám az ügy kapcsán sok minden más is felmerül, amitől az embernek égnek áll a haja. Ami a nemzeti hatáskörökbe való beavatkozást vagy azt az Európai Parlament részéről alkalmazott rosszhiszemű gyakorlatot illeti, hogy nem kötelező érvényű dokumentummal – mint amilyen a Matić-féle is – vezetnek be „újdonságokat”, amelyeket aztán e dokumentumra hivatkozva kötelezőként kérnek számon a tagállamokon, arról már sokan és sokszor írtak. E sorok írója számára azonban a leginkább elgondolkodtató eleme ennek az anyagnak a transznemű férfiak terhessége.
Aki ilyesmit írásba ad, arról két dolog feltételezhető: finoman szólva járatlan a biológia terén, vagy hogy kifejezett célja a félrevezetés. Akiknek volt alkalmuk megtapasztalni Matić emberi kvalitását háborús veteránokért felelős miniszterként, inkább az utóbbira gyanakszanak. Tulajdonképpen abban az esetben is erről, mármint a félrevezetés szándékáról van szó, ha – mint egyes jámbor lelkek képzelik – a jelentés írásakor, úgymond, mások vezették a kezét. Kik azok a mások, és mi a céljuk ezzel? Főként miből gondolják, hogy az európai emberek többsége olyan szellemi szinten áll, hogy a férfiak terhességét elhiszi?
Az első kérdésre válaszolva manapság, a hibrid háborúk korában több jelölt is megnevezhető. Egy biztos: olyan erők működnek itt közre, amelyeknek érdekükben áll Európa gyengítése. Jogosan merül fel legalábbis a bűnrészesség gyanúja azokkal szemben, akik az egyre erőszakosabbá váló melegszervezeteknek adják a pénzt, paripát, egyszer még talán a fegyvert is.
A tavalyi zágrábi Pride felvonulói. „Meleg internacionálé”
Fotó: AFP–Denis Lovrovic
Kezdetben inkább csak az európai népesség szaporodását akarták fékezni. Ez már elég régen elkezdődött, 1968 tájt. Úgy látszik azonban, hogy nincsenek megelégedve a tempóval, és elhatározták, hogy nagyobb sebességbe kapcsolnak. Már a második felvonást is évek óta nézzük: a közösségek, nemzetek összetartásának megbontását. Sőt elkezdődött a harmadik is. Ha jól fejtjük meg ezeket a törekvéseket, akkor most sajátos lakosságcsere kellős közepén vagyunk. Végrehajtói a migránsként beáramló, életerős és a szivárványos propagandát magukra nem vevő fiatal férfiak.
Európa eltompult, az utóbbi harminc-negyven évben születettek elképzelni sem tudják, hogyan éltek nagyszüleik, és abban a küzdelemben, amelyet sokaknak már a napi megélhetés is jelentett, hogyan és miben találták meg az élet értelmét. A haladást és nagy technikai vívmányokat hirdető propaganda ellenére a XXI. század immár harmadik évtizedében járunk, és nincsenek korszakalkotó felfedezések, találmányok. Abból élünk és azt „cizelláljuk”, amit a XIX. és a XX. század ránk hagyott. Kevés fiatal kapható a kitartó, szívós munkára, tanulásra a bizonytalan jövőbeni megtérülés reményében – a tudásért magáért pedig kiváltképp nem. Márpedig tanulás nélkül nem értjük meg sem magunkat, sem a világot. Amíg el lehet úgy végezni az általános iskolát, hogy valaki ne értse, legalább alapszinten, hogyan működik a teste, addig jól számítanak azok, akik terjesztik a melegpropagandát, például azt, hogy hormonkezeléssel, műtéttel és egyébbel férfiból nő lesz, vagy fordítva. Azon az alapon, hogy a műveltség tartalma megváltozott, önmagunk és a körülöttünk lévő élő természet és az ember által teremtett világ megismerését gyomlálják ki a tananyagokból. Amint a Matić-féle dolgozat is mutatja, nem véletlenül, hanem azért, hogy arctalan, tudatlan tömeget hozzanak létre, amelyik a férfiterhesség képtelen ötletét is képes elhinni, és nem keresi a mögötte megbúvó baljós szándékokat.
A helyzet még csak rosszabb lesz, ha a meleg- után még a zöldpropagandának is átengedjük a gyeplőt. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy belássuk, az az energia megdrágulásához és a lakosság széles rétegeinek elszegényedéséhez fog vezetni, legalábbis Európában. Ki gondolhatja komolyan, hogy idegen égitesteken észszerű ráfordítással szert tudunk tenni olyan nyersanyagokra, amelyekre a szél- és napenergia tárolására alkalmas, gigantikus méretű akkumulátorokhoz szükségünk lesz, s amelyeket politikai és gazdasági ellenlábasaink nem akarnak nekünk eladni? Talán az, aki el tudja hinni, hogy férfiszervezetben beindulnak azok a hormonális folyamatok, amelyek egy magzat kihordásához szükségesek. Talán nem is kerülne sok fejtörésbe megfejteni, hogy miért történik ez, csak érteni kellene, hogy minket és a világot mi mozgatja: a pénz és a hatalom. A Horvátországban nemrégiben lezajlott melegparádén a következő feliratú molinót tartották sörhasuk elé egzotikus ruhákban felvonuló „férfiak”: „Meleg internacionálé a határok és a tőke ellen.” Matić párttársa, Arsen Bauk Zágrábban így summázta véleményét a jelentésről lefolytatott heves parlamenti vitáról: „Tiszteljük a másságot, de ne legyünk melegek!”
