Törvény a zárt számról

Parázs vita után elfogadja a Ház szep­tember 21-én a numerus clausus törvényt.

Bethlen István miniszterelnök korteshadjáraton 1922-ben Fotó: Bettmann Forrás: Getty Images

Parázs vita után elfogadja a Ház szep­tember 21-én a numerus clausus törvényt. Bethlen István beszédében viszont a nemzeti összefogást szorgalmazza. Az erdélyi magyarság kisemmizését a volt román belügyminiszter is bírálja.

Nagy hatású gróf Bethlen Istvánnak a hódmezővásárhelyi választókerület képviselőjelöltjeként elmondott programbeszéde, amelyről Az Est is beszámol. „Ahelyett, hogy magyar a magyarral kézenfogva törekednék a hazát megmenteni, ahelyett a magyar irigységgel és gyűlölséggel tekint a másik magyarra. Mindenki jogot követel, de kötelességet csak kevés akar teljesíteni. […] Egészséges magyar közszellemre van szükség, hogy összeforrjon a magyarság és támogassa a kormányt, amely a cél felé halad. Arra van szükségünk, hogy egy erős kezű kormány rendbehozza állami szervezetünket a törvények végrehajtása révén, hogy rendbehozzuk fészkeinket és a termelés újból megindulhasson. Ezt azonban nem lehet egy olyan parlamenttel megtenni, amely csak a papirost önti magából, hanem olyannal, amely erős kézzel belenyúl a közállapotok helyreállításába és a tekintélyt és fegyelmet újra szerephez juttatja. Legyen már vége a parlamentben a személyi kérdéseknek. Megelégelte már ezt a nemzet.”

Bethlen István miniszterelnök korteshadjáraton 1922-ben
Fotó: Getty Images

Az országgyűlés nem a Bethlen által vágyott állapotokat mutatja. Az egyetemi beiratkozások szabályozásáról szóló, numerus claususnak, zárt számnak nevezett javaslat vitája bővelkedik durva kirohanásokban.

Sándor Pál szónoklata szeptember 20-án nagy visszhangot vált ki. A kommün alatt végig börtönben raboskodó képviselő a vádakra reflektál: „Mi zsidó vallású magyarok azt sohasem fogjuk elfogadni, hogy mi nemzetiség vagy zsidó nemzet legyünk. Mi és a mi apáink és öregapáink száz évekre visszamenően itt születtünk, itt dolgoztunk, nekünk jogunk van a törvényhozás alapján egyenlő honpolgároknak lennünk.” Történelmi példákkal érvel. „Mikor Haynau bejött Pestre, első dolga volt több zsidót felakasztani, akik túlságosan hazafiasan viselkedtek. […] Ferenc József, József főherceg, Tisza, aki nyilvánosan szólalt föl a Házban a zsidóság viselkedése tárgyában, Lehár bárótól és többektől, akik ma kormányon vannak, százszámra vannak levelek, amelyek igazolják, hogy a zsidók milyen hősiesen viselkedtek, úgyhogy ebből meg lehet állapítani, hogy a zsidók igenis a fronton hősiesen harcoltak. […] Menjenek a tömegsírokhoz, méltóztassanak megnézni azokat, ahol keresztények és zsidók együtt feküsznek, menjenek a legszomorúbb, legnagyobb központhoz, a rákoskeresztúri zsidó temetőhöz, ahol külön vannak a katonák sírjai, nézzék meg azokat.”

A nagyváradi rabbit idézi: „Zsidó vallás, nem zsidó nemzet. Új uralomra kerülhetünk át, amely nemzetté parancsolhatja a magyar zsidóságot, de mi nem vagyunk nemzet. Úgy kerülünk át, mint a magyarság része. Az igazság az, hogy magyar zsidók voltunk, vagyunk és az új uralomban is magyar zsidók vagyunk. […] Legyenek meggyőződve arról, hogy a zsidóságnak a legnagyobb törekvése, hogy asszimilálódjék. Ő semmi körülmények között nem akar más lenni, mint magyar.”

Az Ujság megjegyzi: „A rendkívüli hatású beszéd végével számosan üdvözölték Sándor Pált, akihez legkeményebb politikai ellenfelei közül Szmrecsányi György és Gömbös Gyula (Az Ébredő Magyarok Egyesülete, illetve a Magyar Országos Véderő Egylet elnöke – M. D.) is odamentek, hogy gratuláljanak.”

Bár sokan radikális hangnemet ütnek meg a felszólalók közül, a 21-én elfogadott jogszabály nem tükrözi ezt a szélsőségességet. A zsidó szó elő sem fordul benne, s a zárt számot sem írja elő kötelezően: „arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.” Vagyis csupán lehetőség a numerus clausus betartása. A törvény végrehajtására kiadott október 27-i rendelet szövege sem tartalmazza egyetlen nemzetiség nevét sem. A mellékelt táblázat alcíme viszont az: „Az izraelitákat külön nemzetiségnek véve.” A rubrikák között pedig a magyar, német, tót, román, rutén, horvát és szerb után ott szerepel a zsidó – hat százalékkal.

A Pesti Napló szemlézi szeptember 21-én Lupu volt román belügyminiszternek a Luptătorul című lapban megjelent bírálatát az erdélyi állapotokról. „Egész Erdély hadizóna, azaz az a zóna, ahol nincsenek törvények, hanem van abszolutizmus, rendőrségi és hatalmi önkény. […] Az ellenség pedig Erdély népe, a magyar, a román és a szász egyaránt.”