Ezután ismét Máriát kiáltották ki királlyá, de a Horvátiak vezette párt II. Károly kiskorú fiát, Lászlót nyilvánította uralkodónak. A lázongás lecsillapítására Mária és Erzsébet kisszámú kísérettel indult a Délvidékre, de a bosszúra szomjas Horváti János macsói bán július 25-én Diakovárnál megtámadta őket. A Károlyt meggyilkoló Forgách Balázs pohárnokmestert és Garai nádort lemészárolták, a királynőt és anyját az Adriai-tenger partján fekvő Novigrádban bebörtönözték, majd miután az események számukra kedvezőtlenül alakultak, Erzsébetet 1387 januárjában lánya szeme láttára megfojtották. A királynő a felkelés leverése után fogságba esett Horváti Jánost a krónika szerint megkínoztatta, majd felnégyeltette.
A véres események hírére Zsigmond úgy érezte, ismét eljött az ő ideje, s visszatért Magyarországra. A jelentősebb bárók szövetséget kötöttek vele, és 1387. március 31-én mint Mária férjét társuralkodóként királlyá koronázták. Az ifjú Máriát júniusban egy velencei hajóhad szabadította ki és visszatért az udvarba. Jóllehet elvileg egyenrangú társa volt férjének, az uralkodás fokozatosan Zsigmond kezébe ment át, az ő szerepköre a hagyományos királynéi feladatokra szűkült.
Mária élete nagyobb részében politikai játszmák tárgya volt, gyermekkori traumák sorát szenvedte el, férjét feltehetően nem szerette – de az uralkodóházakban ritkán köttettek szerelmi házasságok. Az első magyar királynő fiatalon halt meg: az állapotos Mária 1395. május 17-én a Vértes hegységben, vadászat közben leesett lováról, a balesetben elvesztette gyermekét és ő maga is meghalt. Zsigmond Váradon, Szent László király sírja mellett temettette el, s később őt is itt, első felesége mellett helyezték végső nyugalomra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!