Kényelmes és kártevőmentes ágyban aludtak az ősemberek

A kutatók ezt a Border-barlangban felfedezett megkövesedett fűcsomómaradványokból állapították meg.

Szeged, 2013. április 30. Egy Homo erectus õsember arcrekonstrukciója a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2013. április 30-án. A múzeumban Egyszer volt… az õsember címmel nyílik kiállítás 2013. május 2-án. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Az ősemberek már 200 ezer éve is tudtak kényelmes, kártevőktől mentes ágyat vetni egy új tanulmány szerint. A kutatók ezt a dél-afrikai Border-barlangban, egy ismert régészeti helyszínen felfedezett megkövesedett fűcsomómaradványokból állapították meg. A barlang Szváziföld és a dél-afrikai KwaZulu-Natal sziklái között fekszik, a Lemboto hegységben – olvasható a CNN amerikai hírtelevízió honlapján.

A megkövesedett panikoid típusú fűcsomókat a barlang hátsó részén fedezték fel, meleg, temperált környezetben. A fűcsomók a kormeghatározás alapján mintegy 200 ezer évesek lehetnek a kutatók szerint. Az eddigi legkorábbi, növényekből készített ágy, amelyet felfedeztek, 77 ezer éves volt és a kőkorszakból származott. Növények viszonylag ritkán maradnak fenn megkövesedett állapotban, ezért is nehéz megállapítani, hogyan készítettek maguknak ezekből ágyat elődeink.

A Border-barlangbeli lelet azt mutatja, hogy az ott élő ősök hamurétegekre terítették rá a fűcsomókat, mivel a hamu megóvta őket a különféle kártevő bogaraktól, poloskáktól. A rovarok ugyanis nem tudtak keresztülférkőzni a hamun, mert az kiszárította őket és sem lélegezni, sem csípni nem tudtak tőle.

A kutatók kámforbokrok (Tarchonanthus camphoratus) maradványait is megtalálták a barlang egyik legrégebbi fűágyán. Ezt a növényt ma is használják Kelet-Afrika elzárt vidékein a rovarok elleni védekezésre.

A Science folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője, Lyn Wadley, a johannesburgi Witwatersrand Egyetem régészprofesszora elmondta: meglepte őket, hogy ilyen jó állapotban maradtak fenn a fűcsomók, és ennek köszönhetően még az ágy készítéséhez használt fű fajtáját is meg tudták állapítani.

A hamu vizsgálatából kiderült, hogy részben a korábbi ágyak fűcsomóit égették el hozzá. Ez arra is utal, hogy tudatosan tisztították meg a barlangot és hálóhelyüket a lehetséges kártevőktől. A hamu rétegeiben a barlangban eltüzelt fák maradványait is felfedezték. A barlangban több tűzrakóhelyet is találtak, amelyek kora 38 ezer évestől 200 ezer évesig terjedt.

- A tűz birtoklása fontos technológiai alapot jelentett. A hamu és a gyógynövények rovarok elűzésére való használata azonban már azt mutatja, hogy rendelkeztek valamiféle farmakológiai tudással is – mondta a tudós.

A barlang lakói vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, tehát gyakran indultak útnak, de a tűz és a hamu segítségével tisztántartott táboraik lehetővé tették, hogy hosszabb időt tölthessenek a barlangban. Miután felégették a régi ágyukat, friss fűcsomókkal vetették meg újból – mesélte Wadley, megjegyezve, hogy ezek szerint már megértették, hogy a kártevők veszélyesek az egészségükre, és megpróbálták távoltartani őket a táboruktól.

- Mindehhez szükség volt tervezésre, technológiai ismeretekre és a növények ismeretére is. A Border-barlangban elégetett kámforfa maradványait is megtaláltuk, lehet, hogy a gyógynövény füstjét használták a repülő rovarok elűzésére – vélte a professzor.