Török hódoltság korabeli mozsárgolyót találtak a Dunában

A Fővárosi Katasztrófavédelem búvárszolgálata a Várkert Bazár előtti folyószakaszon találta meg a régi kőgolyót.

A Várkert Bazárnál a Dunában megtalált mozsárgolyó Forrás: KISMARTONI Mátyás/Honvedelem.hu

Egy török hódoltság korabeli mozsárgolyót találtak a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság búvárai a Dunában a közelmúltban tartott gyakorlaton – tette közzé a Magyar Honvédség Tűzszerész és Hadihajós Ezred pénteken a Facebookon.

A honvedelem.hu cikke szerint a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság búvárszolgálata néhány héttel ezelőtt Budapesten, a Várkert Bazár előtti folyószakaszon gyakorlatozott, amikor Szél Norbert tűzoltó a meder alján egy szokatlan tárgyat vett észre. A kőgolyó anyagából arra következtetett, hogy abban robbanóanyag nincs, ennek ellenére a partra szállítás után a honvédség tűzszerészei is megvizsgálták a tárgyat.

A Várkert Bazárnál a Dunában megtalált mozsárgolyó
Fotó: KISMARTONI Mátyás/Honvedelem.hu

Gajdos Milán, a honvédség tűzszerész alakulatának kommunikációs tisztje azt mondta: a tűzszerészek is azonnal látták, hogy a kőgolyó nem rendelkezik töltettel, így nem is minősül robbanótestnek. Ezzel együtt kiemelte: változatlanul azt kérik, hogy ha bárhonnan ilyen jellegű tárgy kerül elő, azonnal értesítsék a rendőrséget, hiszen a legártalmatlanabbnak tűnő, akár évszázadok óta a helyszínen heverő ágyúgolyó is lehet működőképes, ha rendelkezik robbanótöltettel.

A Dunából kiemelt, hetven kilogrammos kőgolyóról Gondos László, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) gyűjteményvezetője elmondta: „ezek kifejezetten a tömegükkel pusztítottak, nem volt bennük robbanószer. Rövid csövű mozsárágyúkból lőtték ki őket és úgy viselkedtek, mint az aknavető lövedékek: nagy ívben zuhantak az elérni kívánt területre, azaz fedett terület mögé lehetett vele belőni, hogy ott végezzen pusztítást”.

A hatalmas kőgolyó leltári számot kap és kiállítják a HM HIM udvarán – olvasható a cikkben.

Buda várának visszavétele

Az oszmánok Bécs elleni 1683. évi támadása válaszra késztette a Habsburg-kormányzatot, és mai napig vitatott, hogy kezdetben valóban ki akarták-e űzni a törököket, vagy csak – R. Várkonyi Ágnes felvetése szerint – egy vegetatív, Bécs oszmán megtámadására adott reakcióról volt-e szó.

Buda ostroma csak része volt e hosszas folyamatnak 1683 és 1699 között, mégis lélektani fontosságú sikerrel kecsegtetett, hiszen a vár bevehetetlenségének mítosza – amelyet az 1530-as, 1540-es, 1598-as, 1602-es és 1603-as, 1684-es kudarcok tápláltak – végül megdőlhetett.

A császári csapatok 1686. június 12-én indultak el Párkányból a Duna mentén. Céljukat június 18-án látták meg. Megérkezésükkor azonnal raktárat, illetve tábori kórházat rendeztek be a Margit-szigeten, állatállományukat a Csepel-szigetre telepítették le. 186 ágyút és mozsárt, 5600 mázsa lőport, 3000 mázsa kanócot, 2500 mázsa ólmot, 112 ezer ágyúgolyót, 54 ezer kézigránátot, 20 ezer bombát, valamint egyéb felszerelést hoztak magukkal szállítóhajókon.

Miksa Emánuel bajor választófejedelem csapatai a déli falnál, míg Lotharingiai Károly csapatai a vár északi falánál foglalták el állásaikat. A nyugati és keleti fal az ostrom szempontjából lényegtelen volt, megközelíthetetlensége miatt. Ütegállásaikat a Rózsadombon, a Szabadság-hegyen, a Gellért-hegyen és a Nap-hegyen építették ki. A budai ostromgyűrű egészen a végkifejletig folyamatosan bővült, a különböző csapatok beérkezésével. Így egy körülbelül 80 ezer fős nemzetközi keresztes sereg gyűlt össze Buda ostrománál, amelynek hozzávetőleg 15 ezer magyar résztvevője volt.