Kétségbeejtő helyzetben köszöntött Magyarországra 1849. A császári-királyi hadsereg általános támadása jelentős sikereket ért el, hiszen a magyarországi főhadszíntéren Alfred zu Windisch-Grätz herceg tábornagy főserege a Görgei Artúr vezérőrnagy parancsnoksága alatti Feldunai hadsereget Pest-Buda alá szorította, Perczel Mór vezérőrnagy – akinek Görgeihez kellett volna csatlakoznia – 1848. december 30-án meggondolatlansága és önfejűsége miatt Mór mellett vereséget szenvedett. A „honmentő” Perczel felelőtlensége súlyos következménnyel járt, csupán Görgei seregteste és a gyülekezőfélben lévő tartalék hadtest maradt az egyetlen erő, amely a főváros védelmét elláthatta. Perczel fiaskóját követően már csak Görgei hadtestével lehetett számolni, Kossuth csatát akart, de olyan módon, hogy vereség esetén is megmaradjon a fősereg, azonban ezt a megoldhatatlan feladatot Görgei nem vállalta. Az országgyűlés Batthyány Lajos gróf vezetésével békeküldöttséget menesztett a császári fővezérhez, aki a küldöttség számára 1849. január 3-án világossá tette, egyetlen lehetőségként az „Unbedingte Unterwefung” – vagyis a feltétlen alávetés – jöhet szóba.
1848. december 31-én így vette kezdetét a kormányzat, a hadiüzemek és készletek Pest-Budáról való evakuálása. Szolnokig vasúton, onnan szekereken menekítették Debrecenbe mindazt, amit a további harc szempontjából fontosnak véltek. Görgei Pestre igyekezett, hogy Kossuthtal tárgyaljon, s emlékiratai szerint azon a nézeten volt, nincs értelme egy döntő összecsapásnak, célszerűbb a fővárost és a hadsereget is megmenteni a biztos pusztulástól. Emlékirata szerint eldöntötte, ha Kossuth nemet mond, leköszön a parancsnokságról. Kossuthnak azonban csak hűlt helyét lelte, csak Vetter Antal vezérőrnagy, hadügyminiszter-helyettessel tudott beszélni, akitől kérte, vegye át a főparancsnokságot, amit Vetter megtagadott, ám megígérte, haditanácsot hív össze.
Pesten 1849. január 2-án összeült a haditanács, amelyen a polgári kormányzatot Csány László főkormánybiztos képviselte. A tanácskozáson jelent volt Vetter Antal vezérőrnagy, helyettes hadügyminiszter, Görgei Artúr és Perczel Mór vezérőrnagy, s hadtesteik táborkari tisztjei, valamint Klapka György őrnagy. Megállapodtak abban, hogy a főváros alatt mégsem vívnak döntő csatát, hanem csapataikat a Tisza mögé vonják. Elképzelésük szerint a Feldunai hadsereg Pestről megindulva a Duna bal partján vonult észak felé, hogy maga után vonzza a császári fősereg zömét, s veszélyeztesse a komáromi és lipótvári ostromzárakat. Úgy vélekedtek, ezen lépéssel Windisch-Grätzet eltéríthetik azon szándékától, hogy a Tiszántúl felé masírozzon. Perczel megtépázott hadteste, a Központi Mozgó Sereg kapta azt a feladatot, hogy tartsa meg a Tisza vonalát, miközben a Tisza északi részén álló hadtest erősítése is szóba került, mint ahogy a tervezett összpontosítás kérdése is.