Sokkal több és pusztítóbb cunami keletkeztet a jövőben

Az Új-Mexikói Egyetem kutatói szerint az alábukási zónákban – ahol az óceáni lemez a kontinentális lemez alá bukik – a jelenleg becsültnél nagyobb lehet a cunamik és földrengések kockázata – írja az Origó.

A kép illusztráció Forrás: Pexels

Most az Új-Mexikói Egyetem és a szingapúri Nanjang Műszaki Egyetem tudósai új földmérési módszert fejlesztettek ki az elcsúszási deficit értékének kikövetkeztetésére, amely tekintetbe veszi a törésvonal különböző részei közötti kölcsönhatásokat is, ezért fizikailag sokkal pontosabb eredményt szolgáltat. Eric Lindsey és csoportja rámutatnak: a korábbi modellek nem vették figyelembe azt a tényt, hogy ha a törésvonal mély szakasza két földrengés közötti időszakban megreked, akkor a sekély szakasz sem mozoghat, hanem az általuk „stresszárnyék„-nak nevezett állapotba kerül. Ebben az állapotban nincs olyan felhalmozódott energia, amely a sekély szakaszt elcsúszásra késztetné.

E hatás bekalkulálásával a csoport olyan eljárást dolgozott ki, amely ugyanúgy a földfelszíni mérőpontokról származó eredményekre támaszkodik, mégis sokkal jobban „látni” engedi a törésvonal elcsúszását a partvonaltól legtávolabbi területeken is.

Ezáltal a kutatók újraértékelhetik azt a veszélyt, amit az alábukási zónák parttól távoli, a cunamik keletkezése szempontjából leginkább kockázatos területei hordoznak.

„Ezt a technikát az Észak-Amerika csendes-óceáni partvidéke, illetve Japán partjai mentén húzódó alábukási zónákra alkalmazva azt találtuk, hogy ahol elakadt törésvonalszakaszok találhatók a mélyben, ott a törésvonal sekély része is a saját súrlódási sajátságaitól függetlenül jelentős elcsúszási deficitet halmoz fel – mondta el Lindsey, aki az Új-Mexikói Egyetem Föld- és Bolygótudományi Tanszékének tanára, de a Nanjangi Műszaki Egyetem vendégeként a szingapúri Föld Obszervatóriumban végezte a kutatásokat.

Ha ezek a területek szeizmikusan elcsúszhatnak, akkor a globális cunamiveszély nagyobb lehet a jelenleg felismertnél.

Módszerünk segítségével azonosíthatjuk azokat a kritikus helyeket, ahol a tengerfenéki megfigyelések információt szolgáltathatnak a törésvonal súrlódási sajátságairól, így segíthetik az elcsúszási viselkedés jobb megértését.„

A tanulmány felhívja tehát a földtudomány figyelmét arra, hogy azok a korábbi modellek, amelyeket a megathrust események nyomán kialakuló cunamik kockázatának becslésére használnak, felülvizsgálatra szorulnak világszerte.

Mivel ezt a már rendelkezésre álló mérési adatok alapján is megtehetjük, a frissített kockázatbecslés viszonylag gyorsan elvégezhető. Remélhetőleg ez hozzásegíti a part menti területek lakosságát ahhoz, hogy jobban felkészüljön a jövőbeli lehetséges katasztrófákra.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Pexels