A désaknai só útja

És most mi mélázhatunk egy nagyot azon, hogy Trianon óta Magyarországnak már nincsen egy sóbányája sem.

1941-ben ilyen elektromos mozdony működött a désaknai Magyar Királyi Sóbányában Fotó: Balázs D. Attila

Gyűjteményem egyik legizgalmasabb darabja ez a nyolcvanéves désaknai lap a belső-erdélyi „kis magyar világból”, annak is egy föld alatti állomásáról. A szamosújvári Illusztráció Fényképsokszorosító kiadó képeslapján a gyerekjátéknak tűnő elektromos mozdony a Magyar Királyi Sóbányából szállítja a „fehér aranyat” a felszínre.

A vonat vezetője láthatóan kicsattan az egészségtől, hiszen a bánya sós levegője gyógyító hatású, és munkáját nem befolyásolják (már) mindenféle jöttment szennyező tényezők sem. A mozdony kis lámpája is úgy világít mélázó kobakja fölött, mint amikor a rajzfilmekben valakinek hirtelen eszébe jut egy világmegváltó gondolat.

De mégis, mi járhatott bányászunk fejében? Alighanem csak az, hogy milyen furcsa érzés „modellt ülni” egy tárnában a mozdonyon, munka közben, értékes szállítmánnyal a háttérben. Persze alighanem jól is esett neki az a kis pihenő, míg a fotográfus beállt, és elkészítette nagy nehezen ezt az érdekes föld alatti felvételt.

1941-ben ilyen elektromos mozdony működött a désaknai Magyar Királyi Sóbányában
Fotó: Balázs D. Attila

És most mi mélázhatunk egy nagyot azon, hogy Trianon óta Magyarországnak már nincsen egy sóbányája sem. És ezzel mindent elmondott, amit akart nyolcvan év után ez a szép állapotban megmaradt fotólap.

Amúgy a román sóbányatársaságnak (SALROM) tavaly mintegy 18 milliárd forintos forgalma volt, de három évvel ezelőtt közelítették a harmincmilliárdot is. A désaknai mellett ez a társaság birtokolja többek között a parajdi sóbányát is a Székelyföldön…

Időutazó sorozatunk ötödik részében egy 105 évvel ezelőtti balatoni nyarat idézünk meg egy szépen színezett, mozgalmas képeslap segítségével.

A sorozat további epizódjait ITT tekintheti meg.