Ezután tesztelték, hogy a madarak megértenek-e egy egyszerű játékot: elhelyeztek egy asztalon egy labdát, majd megdöntötték az asztalt, hogy a labda az asztal egyik, vagy a másik oldalán elhelyezett dobozba guruljon. A madárnak ezután meg kellett határoznia, melyik dobozban van a labda. A keák gyorsan és könnyen megértették a játékot.
A kutatók ezt követően a játékot képernyőn is megismételték, a madarak ekkor is könnyedén kiválasztották a megfelelő dobozt.
Amikor azonban a virtuális asztallal és virtuális labdákkal, de a számítógép két oldalán valódi dobozokkal játszottak, a madarak összezavarodtak: nyilvánvalóan azt várták, hogy a labda a virtuális asztalról beleesik a valódi dobozba.
A kutatók megjegyezték: kisbabákkal végzett hasonló játékok alapján kijelenthető, hogy életkortól függetlenül az ember képes megállapítani a különbséget a virtuális és a valódi között.
Borítókép: az új-zélandi papagáj, a kea (Flickr)
