Az új vizsgálati módszert az Eske Willerslev vezetésével dolgozó kutatócsoport fejlesztette ki. Willerslev a Cambridge-i Egyetem Lundbeck Alapítvány GeoGenetikai Központjának igazgatója. A kutatók 14 évig dolgoztak azon, hogy használható DNS-t tudjanak kinyerni az erősen megrongálódott hajból, amelyet a Smithsonian - ahol szobahőmérsékleten tárolták - 2007-ben adott vissza LaPointe-nek és nővéreinek. Willerslev felidézte, hogy egy magazinban olvasott róla, hogy LaPointe-ék visszakapták Ülő Bika hajtincsét, és ezért megkereste a férfit.
Fotó: Wikimedia Commons
A tudóst LaPointe kérte fel rá, hogy DNS-vizsgálattal igazolja a családi kapcsolatot. A Science Advances című szaklapban közzétett tanulmányból kiderül, hogy a hajszálakban nagyon kevés használható DNS volt, és ezért sok idő kellett egy olyan módszer kifejlesztéséhez, ami korlátozott mennyiségű ősi DNS-t tesz összehasonlíthatóvá ma élő ember DNS-ével.
Az új technika a hajból kivont genetikai töredékekben az úgynevezett autoszomális DNS vizsgálatára koncentrál. Eddig is léteztek módszerek a genetikai kapcsolat megállapítására, de azokhoz jelentős mennyiségű DNS-mintára volt szükség, vagy csak az unokákig voltak képesek kimutatni a rokonságot.
A mi új módszerünkkel régebbi családi kapcsolatokat is meg lehet állapítani kis DNS-mennyiségek felhasználásával
- hangsúlyozta a tudós.
Ülő Bika, lakota nevén Tatanka Ijotake, a sziú indián törzseket egyesítette a földjeiket elfoglaló telepesek elleni küzdelemben.
1876. június 25-én a Little Bighorn-i csatában az általa vezetett indiánok legyőzték George Armstrong Custer 7. lovasezredét. Ülő Bikának két hivatalos temetkezési helye is van, az egyik az észak-dakotai Fort Yatesben, a másik pedig Mobridge-ben, Dél-Dakotában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!