Ezért lehet genetikai aranybánya a Föld legkegyetlenebb sivatagja

Nem könnyű az élet a Chile és Marokkó területén fekvő Atacama kavics- és homoksivatagban. Zord, könyörtelen és ellenséges hely: az egyik legszárazabb hely a Földön, amit az egyik felén az Andok, a másik felén a parti hegység véd a nedvességtől. A korlátozott lehetőségek és esélyek ellenére az élet mégis fennmaradt ezen a kietlen vidéken, amely több ezer éves múltra tekint vissza – olvasható az Origó cikkében.

Az ellenálló növények adaptációjának genetikai hátterét vizsgálták

Az Atacama 15 millió éves, és ötvenszer szárazabb, mint a kaliforniai Halál-völgy. Annyira száraz, hogy a 6800 méterre is felemelkedő hegyek teljesen gleccsermentesek. Az élővilága is elképesztő: sok helyre tengeri köd kerül, amely elég nedvességet biztosít bizonyos növények (moszatok, zuzmók és néha kaktuszok) megmaradásához. Az ezek mögött a valószínűtlen sikerek mögött meghúzódó mechanizmusok azonosítása a tudomány komoly feladata, ami manapság talán fontosabb, mint valaha, hiszen jó eséllyel

a táplálék növekedésének titkait is feltárhatja egy évről évre melegebbé és szárazabbá váló világban.

A PNAS tudományos szaklapban publikált új tanulmányban a tudósok felfedeztek néhány „rejtett trükköt”, számos olyan adaptáció genetikai hátterét, ami lehetővé teszi a növényvilág virágzását még az Atacama sivatag hervasztó, szélsőséges körülményei között is.

A felgyorsult éghajlatváltozás korszakában kritikus fontosságú a genetikai alapok feltárása a növénytermesztés és az ellenálló képesség javításához száraz és tápanyagszegény körülmények között

– mondta Gloria Coruzzi, a New York-i Egyetem növényrendszer-biológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: Pexels