A fiatal albatroszok évekig „randiznak”, mire megtalálják életre, de legalábbis évtizedekre szóló partnerüket.
Korábbi kutatások szerint nagyon alacsony a „válások” száma, általában egy-nyolc százalék az arányuk. Ezek okát főként a fiókák nevelésénél vagy a költésnél jelentkező problémákban találták: ha a kicsik elpusztulnak vagy ragadozók falják fel őket.
Az új kutatás azt vizsgálta, hogy a nehezedő környezeti körülmények is okozhatnak-e válást, főként ha azok hatással vannak a szaporodásra. A tudósok által használt adatokat 2004 és 2019 között gyűjtötték a Falkland-szigeteken élő madarakról, majd összevetették azokat az időjárás-megfigyelő állomások információival és a környezet megfigyeléséből származó adatokkal.
Ennek eredményeképpen összefüggést találtak a madarak megnövekedett arányú válása és azon periódusok között, amikor a tengervíz felszíni hőmérséklete megemelkedett.
Vizsgálatok szerint ezen időszakokban a felszíni melegebb víz nem keveredik az alsóbb, hűvösebb vízzel. Ennek hatására kevesebb tápanyag kerül a felszínre, ahol a madarak elérik őket. Emiatt éhesek maradnak, ami befolyásolja a tojástermelést.
Az éhség hatására egyik vagy másik fél magára is hagyhatja a tojásokat vagy a fiókákat, ami szintén a párok elválásához vezet. Ha ez megtörténik, az albatroszok nem adnak újabb esélyt, a válás végleges: ilyenkor általában új párt keresnek maguknak.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)
