Az írónő nevéhez mostanra nem csupán a világszerte sikeres Harry Potter-könyvek megírása fűződik, hanem számos normalitás jegyében álló felszólalása is, melyekkel sokszor szembement a nyugati liberális sémákkal, nem kevés ellenséget szerezve magának ezáltal. Ez állhatott annak hátterében, hogy egy nem akármilyen olvasottsággal rendelkező napilap,
a baloldali Guardian, nagy ismertsége ellenére, kacagtatóan kisstílű húzáshoz folyamodott: egyszerűen beszüntette azt az „Év embere” szavazását, amelyben az írónő fölényesen vezette a mezőnyt
– ez legalábbis azoknak a megalapozott feltételezése, akik a szavazást végig nyomon követték, köztük számos hírességgel, akik nagy nyilvánosság előtt is hangot adtak elismerésüknek és a lap kétségbeesett gesztusa iránti szánalmuknak.
Holott Rowling kezdetben kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett a baloldalon, amiért meg is dolgozott: tekintélyes adományokat küldött a brit Munkáspártnak, nyíltan támogatta az Európai Uniót.
Ha pedig egy kicsit még jobban visszatekintünk, számos olyan korábbi megnyilvánulását láthatjuk, amelyekkel kifejezetten azoknak kedveskedett, akik mostanra elhatárolódtak tőle. Ilyenek voltak a nem kevés rajongó döbbenetét kiváltó bejelentései, melyekkel az etnográfiailag és szexuálisan is liberális nyugat világnézetéhez igazítgatta magnum opusának, a Harry Potter-regényeknek bizonyos elemeit – utólag. Kezdődött az utolsó könyv megjelenését követő nagy bejelentésével, amelyből kiderült, hogy regényeinek egyik kulcsszereplője, Albus Dumbledore homoszexuális, majd folytatódott azzal, hogy a könyvekben egyértelműen fehér bőrűnek leírt Hermione Granger szerepét egy színpadi adaptáció erejéig fekete színésznő játszotta el, amely manapság egyre kevésbé szokatlan, viszont attól vált igazán kínossá, hogy az írónő elismerte:
ezzel csupán a színesbőrű Harry Potter-rajongók szimpátiáját szerette volna elnyerni – írói döntései felvállalása helyett a népszerűség kedvéért saját magát cenzúrázta.
Az évek során azonban fordult a kocka és olyan megnyilvánulások is elkezdtek napvilágot látni tőle, amelyekkel fokozatosan elveszítette egykori balos szimpatizánsainak támogatását. Az elmúlt évben gyorsan a transznemű aktivisták célkeresztjébe került, amikor nemes egyszerűséggel kijelentette:
attól, hogy transzneműnek képzeli magát egy gyermek, még senkit nem jogosít fel arra, hogy egyből a hormonkezelés és a nemátalakító műtét vállalására bátorítsák az útját kereső fiatalt.
