Az állatvilágban használt szignáloknak – a pávakakas díszes farktolla, a szarvasok agancsa, a pillangók sokszínűsége – első látásra kevés haszna van. A XIX. században élt Charles Darwin, a modern evolúcióelmélet atyja egy forradalmian új elmélettel magyarázta a jelenséget. Véleménye szerint a hímek azért díszesek, mert a nőstények szívesebben szaporodnak az ilyen egyedekkel. E mechanizmusnak a szexuális szelekció elnevezést adta. Elméletének lényege, hogy a nőstények bizonyos jellegeket preferálnak, és ezt azóta számos állatfaj esetében kimutatták.
Darwin azonban a jelenség okára, hogy miért pont a díszes hímeket preferálják a nőstények, nem adott magyarázatot.
Ez a kérdés jó ideig a háttérbe szorult, helyette a génközpontú szemléletmód került a középpontba. Ezt a nézetet Richard Dawkins az 1976-ban megjelent Az önző gén című könyvével tette világszerte ismertté. Ennek lényege, hogy az egyedek a génjeik érdekeit képviselik, ez viszont felveti a csalás és őszinteség problémáját. Ha egy egyed, például egy hím előnyt tud szerezni a génjei számára azzal, hogy megtéveszt egy nőstényt, akkor miért ne tenné ezt meg? Dawkins a kommunikációs kölcsönhatásokat manipulátorok és gondolatolvasók párbajaként írja le, és arra a nem túl optimista következtetésre jutott, hogy a szignálok többsége manipulatív, őszintétlen, mert a szignálból nem lehet következtetni az állat nem látható tulajdonságaira.
Az izraeli Amotz Zahavi XX. századi evolúcióbiológus szerint a nőstények azért részesítik előnyben a díszes tollú hímeket párválasztáskor, mert ezek a díszek pazarlóan költségesek, és egy ilyen nagyon költséges jelleget egy kevésbé jó génekkel bíró vagy kevésbé jó kondícióban lévő egyednek nem éri meg kifejlesztenie. Ezt a mechanizmust Zahavi hátrányelvnek nevezte el. Ezzel okozott némi zűrzavart, ugyanis nem arról van szó, hogy ezeknek a jellegeknek semmilyen hasznuk ne lenne, hanem arról, hogy a túlélés szempontjából hátrányosak, azaz költségesek, viszont a szaporodás szempontjából előnyösek, hiszen itt is a darwini szexuális szelekcióról van szó. A hátrányelvet Zahavi az összes szignálra kiterjesztette. Azt állította, hogy a természetben megtalálható összes szignál a hátrányelv alapján működik, azaz őszinte és pazarló. A biológusok nagyon hamar arra a következtetésre jutottak, hogy a Zahavi-féle pazarló költség sok esetben nem figyelhető meg.