Adorján , Adrián 2024. március 5.
logo

A pletyka matematikáját kutatja a tudomány Citrom díjának egyik idei nyertese

Ötvös Zoltán
2022.10.01. 16:00
A pletyka matematikáját kutatja a tudomány Citrom díjának egyik idei nyertese

A pletyka matematikai modelljének továbbfejlesztéséért hét ország tizenegy kutatója kapta meg pár napja a tudomány citromdíjaként is emlegetett IgNobelt a béke kategóriában. Az egyik szerző a Műegyetem tudományos főmunkatársa, Számadó Szabolcs, aki szerint ez az elismerés sokat változott az elmúlt években.

– Meglepődött, amikor kiderült, hogy IgNobel-díjat ér a tavalyi közleményük?
– Abszolút nem számítottam rá.

– Az IgNobelt 1991 óta ítélik oda. Az első években olyan eredményeket ismertek el, amelyeket „nem lehet vagy nem szabad reprodukálni”, manapság már olyan felfedezéseket díjaznak, amelyek az embert először megnevettetik, majd elgondolkodtatják. Nem érezte kellemetlennek ezt az elismerést?
– Éppen ellenkezőleg, büszke vagyok rá, még ha tudományos citromdíjként is szokták emlegetni. Magam is minőségi változást látok a díj odaítélésében. Eleinte hóbortos, abszurd kutatásokat ismertek el, manapság komoly eredményeket díjaznak. Egy korábbi díjazott azt tárta fel, hogy a rágógumikból milyen baktériumtörzsek mutathatók ki. Ennek igenis van egészségügyi vonatkozása. A mi publikációnkat a legrégebbi természettudományos folyóirat, a Philosophical Transactions of the Royal Society B közölte.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy némely kollégája azért indul ki meghökkentő helyzetből, hogy nagyobb publicitást kapjon?
– Igen, de nekünk nem ez volt a szándékunk.

– Az ELTE biológia szakán végzett. Hogyan lesz egy biológusból olyan kutató, aki játékelméleti modellekkel dolgozik?
– A diploma megszerzése előtt az ELTE Eto­lógia Tanszékén dolgoztam, diplomámat Szath­máry Eörs témavezetésével szereztem, ekkor kezdtem el játékelmélettel foglalkozni. Mindig is az állati kommunikáció érdekelt. A kommunikáció őszinteségét matematikai eszközökkel, játékelméleti modellcsalád segítségével vizsgálom.
A játékelméletet közgazdászok dolgozták ki stratégiai problémák megoldására. Az állatok kommunikációjának meghatározó eleme az őszinteség, illetve bizonyos helyzetekben nem feltétlenül előnyös az őszinteség. Ez is egy stratégiai probléma. 

Rengeteg példa ismert az állatvilágból megtévesztő jelzésekre fajok között és fajon belül. Klasszikus példa, amikor nem mérgező fajok mérgező fajok mintázatát utánozzák – lepkéknél, ízeltlábúaknál számos példa ismert erre. Ezeket a témákat hoztam át a Műegyetemre és a Társadalomtudományi Kutatóközpontba. Alapvetően a pletykakutatásba hívtak a kollégák, hogy ezt a munkát matematikai modellekkel segítsem.

– Itt is az őszinteség mértékére keresték a választ?
– Ez volt a cél. Azt mindenki érzi, tudja, hogy a pletyka nem mindig őszinte. A megtévesztő információkat akár felületességből, akár szándékosan adjuk tovább, például azért, hogy valakinek a rossz hírét keltsük. Azt gondoljuk, hogy a pletykának a csoporton – család, baráti kör, munkahelyi közösség – belüli kooperációnak, az együttműködés fenntartásában fontos szerepe van. A pletykával a csoporton belüli normaszegést és a normaszegőket nevesítik, beszélik ki. Az olyan rendszereket, amelyek az emberek múltbéli viselkedésén alapulnak, reputációs rendszereknek hívjuk, amelyekre léteznek matematikai modellek. A reputációs rendszerek fennmaradásához információáramlás kell – ennek egyik módja a pletyka. A modellekben viszont mindig azt feltételezik, hogy a pletyka őszinte, de tudjuk, hogy ez nem így van. Adódik a kérdés, hogy mikor és milyen feltételek esetén lesz őszinte a pletyka. 

Egy korábbi cikkünkben arra vállalkoztunk, hogy olyan reputációs modellt készítsünk, amelyben megengedjük az őszintétlenséget. Az eredmény az lett, hogy a modellünk összeomlott, nem működött, miközben a társadalmi kommunikáció nagyon is működőképes marad a hazug pletykák ellenére is. Azaz valamit nem vettünk figyelembe. Hiányzott egy láncszem. A díjazott cikkünk ezt a hiányzó láncszemet találta meg.

– Hét ország tizenegy szerzőjéhez kötődik ez a tanulmány. Hogyan találtak egymásra?
– A hollandiai Leidenben 2019-ben rendezett szakmai tanácskozáson a pletyka őszinteségéről beszélgettünk. A sikeres találkozó után elhatároztuk, hogy közzétesszük az ott elhangzottakat. A cikkeinket közlő Philosophical Transactions of the Royal Society B folyóiratnak az a különlegessége, hogy csak különszámokat, tematikus összeállításokat jelentet meg. A koncepciókat meg kell pályáztatni. Az én javaslatomra mi is pályáztunk, és nyertünk, ami meglepett, mert csak titkon reméltem, hogy ilyen témára vevő lesz a lap. Különszámunk – az én szerkesztésemben – tavaly novemberben jelent meg.

– Hogyan építették be az őszintétlenséget a modellbe?
– Az emberek között létezik a kölcsönös függőség, egymásrautaltság jelensége. Számunkra fontos, hogy a rokonok, barátok sorsa jól alakuljon. Jól ismert az egy csónakban evezünk kifejezés. Ez azt jelenti, ahhoz, hogy sikert érjek el, érdekemben áll, hogy a másik is célba érjen. Ennek ellentéte a versengő helyzet, amikor vetélytársak vagyunk, amikor az az érdekem, hogy a másik minél rosszabbul teljesítsen. Mi azt tettük, hogy a pletykamodellbe beemeltük a versengő, illetve a kölcsönös függőségi helyzetet.

– Ebben a modellben mit értenek pletykán?

– Nem jelen lévő harmadik személyről történő kommunikációt, amelyben kimondva, kimondatlanul értékeljük annak a cselekedetét. A pletykáló rendelkezik valamilyen információval, amellyel a másik nem. Felmerül benne, hogy megossza-e ezt az információt, s mennyire legyen őszinte. Ha megosztja, akkor két ember sorsát változtathatja meg: akiről szól a pletyka, és akinek átadja azt. Egy példa: tudom, hogy a cégen belül valaki kisebb stikliket követ el. Ha megosztom ezt az információt, a főnököm megbünteti az elkövetőt. Utóbbi bűnhődik, míg a főnök helyzete javul, hiszen jobb lesz a cég működése. A pletykán és a helyzeten múlik, hogy az információ kinek a helyzetén javít, illetve ront. Előfordulhat olyan pletyka, amely mindkettő helyzetén javít – eloszlatok egy közöttük lévő félreértést –, de olyan is, amely a két érintettet egyaránt visszaveti – megcsalással vádolom az egyiket. Mi az egymásra utaltságot és a versengést építettük a modellbe – azaz arra koncentráltunk, hogy a pletykálkodó milyen viszonyban van a másik két emberrel. Nagyon sok egyéb szempontot lehetne még beépíteni, mi megelégedtünk annak elemzésével, hogy milyen a kapcsolata azzal, akiről és akinek pletykál. A modellünk szerint akkor lesz őszinte a pletyka, ha annak hatása a két érintettre megegyezik a pletykáló viszonyával a két érintett féllel. 

Például ha a pletykálkodó mindkét féllel egymásra utalt viszonyban van, érdekében áll, hogy mindketten jól járjanak. Ha a pletyka mindkettőre pozitív hatással van, akkor a pletykálkodó őszinte lesz. Ha az információközlő a másik kettővel versengő viszonyban van, és a pletyka mindkettőnek árt, megint érdeke az őszinteség. Ha a két másikkal együttműködő a viszony, és a pletyka mindkettőnek kárt okoz, akkor nem érdeke az őszinteség stb. Látszólag triviális az eredmény, de ezt eddig senki sem írta le. Ezzel a láncszemmel működik a modell.

– Az IgNobelen belül a béke kategóriában nyertek. Hogyan hozható összefüggésbe ez a munka a békével?
– Az indoklás szerint a pletyka növeli a kooperativitást, ami kedvez a békének. Megtisztelő ez a feltételezés, de nem tartom reálisnak. Amióta ember az ember, azóta pletykál és háborúzik. Ebből persze nem következik, hogy ha felhagyunk a pletykálással, soha többé nem lesz háború.

 

Magyar elismerések

Az IgNobelt a neves amerikai intézmény, a Harvard Egyetem tudományos humorlapja, az Annals of Improbable Research szerkesztői alapították. Hazai kutatók sűrűbben kapnak IgNobelt, mint Nobel-díjat. 
Az ELTE docensét, Horváth Gábort és munkatársait 2016-ban például azért díjazták a fizikai kategóriában, mert egy-egy cikkben magyarázatot adtak arra, hogy miért a fehér szőrű lovak a legvédettebbek a bögölyök ellen, illetve miért vonzódnak a szitakötők a fekete sírkövekhez. 2008-ban egy szegedi kutatónő japán kollégáival a nyálkagomba kétdimenziós labirintusbeli útkeresését elemezte. 
Tóth Ágota 2000-ben a Nature-ben publikált cikkében arra világított rá, hogy két objektum között a legrövidebb utat biológiai modellel is meg lehet találni. Erre jó a nyálkagombák útkereső módszerének megfigyelése. 2005-ben Horváth Gábor volt tanítványa, Gál József kapta az IgNobel-díjat a pingvinek székletürítésének folyadékdinamikai leírásáért. 
Az első magyar vonatkozású IgNobel-díjat egyébként 1991-ben Teller Ede érdemelte ki: békedíjat a béke szó jelentésének meg­változtatásáért (a csillagháborús tervek okán). Az IgNobel- és a valódi Nobel-díj kapcsolata meglehetősen laza. 
Eddig egyetlen ember nyerte el mindkettőt. Az orosz Andre Geim 2010-ben az egyrétegű grafitréteg, azaz a grafén létrehozásáért fizikai Nobel-díjat vehetett át. Az IgNobelt egy évtizeddel korábban nyerte el: egyik kollégájával mágneses lebegtetéssel kísérletezve békát emeltek a levegőbe.

 

Névjegy

Számadó Szabolcs 1971-ben született. Az ELTE TTK biológia szakán 1996-ban diplomázott, majd 2004-ben szerezte meg PhD-fokozatát. Fő kutatási területe az állati kommunikáció őszinteségének a vizsgálata játékelméleti modellek segítségével. Publikációiban az evolúciós problémák széles körét vizsgálja a kooperáció evolúcióján át az emberi nyelv korai evolúciójáig. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció Tanszék, illetve az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

Borítókép: Számadó Szabolcs (Fotó: Teknős Miklós)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.