Mesterséges elefántcsont mentheti meg az elefántokat?

Az 1970-es évek végén még több mint 1,3 millió elefánt kóborolt Afrikában, ma körülbelül 450 ezer példány él ebből a hatalmas állatból. A drasztikus csökkenés oka egyértelmű: évente legalább húszezer elefántot ölnek meg vadorzók az elefántcsont, azaz az agyaruk miatt.

1989-ben a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (Cites) betiltotta az elefántcsont nemzetközi kereskedelmét, de ez nem védte meg az állatokat. Az ázsiai és afrikai (fekete) piaci kereslet jelentős hajtóerő – egy kiló elefántcsont 800–1500 dollár között talál gazdára.

És nem csak az elefántok vannak veszélyben. Az év elején ezért jelentette be az Egyesült Királyság kormánya, hogy a 2018-as elefántcsonttörvényt más állatokra is kiterjeszti. Ez azt jelenti, hogy a kardszárnyú delfinek, a vízilovak, a rozmárok, a narválok és az óriás ámbráscetek csontjainak értékesítését is betiltják.

Fehér arany

Az elefántcsont vagy „fehér arany”, ahogyan néha nevezik, a történelem egyik legértékesebb és legkeresettebb nyersanyaga. Az elefántcsont a luxust jelenti, amelyből ékszereket, fegyvereket és hangszereket készítettek. Értékét különleges tulajdonságok adják: gyönyörű, tartós, homogén megjelenésű és könnyen faragható, miközben megőrzi különleges fényét.

A Bécsi Egyetemen dolgozó Thaddaa Rath azt a célt tűzte ki, hogy az állatok leölése nélkül próbálja kielégíteni a különleges anyag iránti keresletet. Csapatával közösen megalkotta a Digory nevű elefántcsont alternatívát. Az anyagból 3D-s nyomtatással és polírozással megtévesztően hiteles faragványok készíthetők. Thaddaa Rath és csapata az elefántcsont optikai és esztétikai tulajdonságait akarta visszaadni, miközben hasonló szilárdságot és sűrűséget ér el. A Digory szintetikus gyanta és kalcium-foszfát részecskék felhasználásával készül, 3D-nyomtatással rétegről rétegre hozzák létre a kívánt formát.

Annak ellenére, hogy utánozza az elefántcsont fizikai tulajdonságait, Digory kémiai szerkezete semmiben sem hasonlít ahhoz, ellentétben a szintetikus elefántcsonttal, amelyet egy Max Planck-tudóscsoport 2019-ben Németországban alkotott meg.

Szintetikus elefántcsont

A szintetikus elefántcsont létrehozásának ötlete a zongorabillentyűk elefántcsont borításának lecserélésének vágyából fakadt. Dieter Fischer, Sarah Parks és Jochen Mannhart egy foszfát alapú kompozittal reprodukálta a valódi elefántcsontagyar kémiáját – olyannyira, hogy azt mondják, néha nehéz különbséget tenni a valódi elefántcsont és a mesterséges változat között.

A természetes elefántcsont egy csontszerű anyag, amely a fogzománc alatt található dentinből áll. A szintetikus elefántcsont fejlesztői a hidroxilapatit nevű anyagot oldott zselatinná keverték. – Amit nem próbáltunk meg reprodukálni, az az agyar mikroszerkezete, mert kiderült, hogy azok a funkcionális tulajdonságok, amelyek érdekeltek bennünket, mint például az érintés és a fogás, nem a nanoszerkezettől függtek – magyarázza a BBC-nek Jochen Mannhart, aki kollégáival nem csupán a zongorabillentyűk elefántcsont berakásait szeretné lecserélni, hanem a környezetszennyező műanyag leváltására is gondoltak. A műanyagok pótlására biológiailag lebomló és nem erőforrás-igényes anyagokat akarnak fejleszteni.

Elefántcsontdió

Az angliai St Alban’s piac egyik standján Alison Williams ékszerüzlete, a Boldog elefánt 2020-as indulása óta dinamikusan fejlődik. Alison Williams ékszerei elefántcsontdióból (amit növényi elefántcsontként, illetve taguaként is emlegetnek) készülnek. Két spanyol botanikus az 1700-as évek végén, az Andok keleti lábánál fedezte fel ezt a különleges pálmát. A 19. században az egyre elterjedtebben használt, elefántcsontdióból készült ékszereket egyedül kénsavval tudták megkülönböztetni: egy cseppnyi kénsav hatására a tagua ékszer rózsaszínűvé vált, míg az elefántcsont fehér marad.

A Dél-Amerika északnyugati részének esőerdőiben, és tengerparti síkságain őshonos pálma évente 16-18 maghüvelyt nevel, amelyek növekedése másfél évig tart. A korai stádiumban a magbelső iható (száz százalékig növényi cellulózt tartalmaz), íze a kókusztejhez hasonlít. Idővel ehető zselévé keményedik. A földre pottyanó magbelső lassú száradás útján éri el a megfelelő szilárdságot. A dió elefántcsonthoz hasonló színe és keménysége kiváló alapanyaggá teszi.

A diót polírozzák és faragják, és széles körben használják ékszerek, gombok vagy dísztárgyak készítésére. A brit portált tájékoztató Alison Williams szerint egy év alatt egy pálma annyi növényi elefántcsontot termel, mint amennyit egy átlagos afrikai elefánt élete során.

A mesterséges elefántcsontok csökkenthetik a keresletet, de nem szüntethetik meg. Az elefántcsont helyettesítője nehezen fogadható el például Japánban, ahol a Hanko néven ismert bélyegzőknek hatalmas a hagyománya. A szigetországban elterjedt, hogy az emberek nem kézzel írnak alá, hanem elefántcsontból készült, névre szóló bélyegzővel szignálják a dokumentumokat. Egyes japánok számára a valódi elefántcsont használata óriási kulturális jelentőséggel bír.

Noha Japáné a világ egyik legnagyobb legális elefántcsontpiaca, egy nemrégiben készült tanulmány szerint a kereslet ma már a töredéke az egykorinak. (Egyes szervezetek úgy vélik, hogy nem minden elefántcsontot értékesítenek legálisan.)

Egy elefánt 60-70 évig élhet. Igen ám, de az elmúlt félévszázad alatt a vadon élő elefántok létszáma harmadára zsugorodott. Természetvédők attól tartanak, ha folytatódik a tendencia, belátható időn belül ezek az állatok kipusztulnak a természetes élőhelyeikről. Maradnak az állatkerti példányok.

A kutatók az állatok érdekében tovább keresik az alternatívák, hogy megóvják az elefántokat.

Borítókép: Ázsiai elefánt teteme Indonéziában. Az állat agyarát lefűrészelték. Elefántcsont kellett valakinek (Fotó: AFP)