A világ, ezen belül Európa és az EU jövőjét a koronavírus-járvány éppen annyira alakította át, mint korábban a 2007–2009-es globális pénzügyi válság. Miben változott Európa, ezen belül az EU jövője?
Elsőből második hadszíntér lett
Érdemes mérlegre tennünk a 2020 elején beütött, történelmileg kivételes krízishelyzet kezelését annak érdekében, hogy lássuk a gazdasági válságkezelés eredményeit és kudarcait.
Nyugat-Európa második világháború utáni újjáépülése – ami az USA stratégiai támogatásával történt – Washington számára egy nyugati rivális gazdasági hatalmat hozott létre. Ezt próbálta megállítani az 1970-es évtized amerikai pénzügyi és kereskedelmi hadviselése. A német egyesítés és az euró már politikai és pénzügyi riválist teremtett. Ezt állította meg az USA a 2007/2009-es pénzügyi válsággal, ami krízist okozott a görögöknél, majd az eurózónában is. A brexit, majd a mostani válság gyenge európai kezelése azt jelzi, hogy az USA-nak már nem kell számolnia egy azonos erejű nyugati hatalom versenyével. Csak arra kell figyelnie, hogy Nyugat-Európa és Oroszország gazdasági kapcsolatrendszeréből ne lépjen elő előbb politikai, később pedig katonai szövetség.
Európa globális térvesztése folytatódik
Az USA erőteljesen Ázsia felé fordulhat és Európa – a korábbi fő hadszíntér – veszít jelentőségéből. Kelet – a Közel-Kelet, India, az ASEAN-csoport, Kína, Japán és a két Korea – az USA teljes figyelmét követeli.
A katonai erő, a diplomácia, a pénzügyi és gazdasági befolyás, a beruházások és a K+F terén az EU tovább veszít korábbi súlyából. Ennek döntő oka, hogy lemarad a 2020-as években – amely az 1970-es és 1940-es évtizedekre emlékeztet – a pénzügyi, kereskedelmi és az új típusú hadviselés eszközeinek kifejlesztésében. A két fő hadviselő fél – USA és Kína – hatalmas innovációs áttöréseket érnek el az összetett versengés összes területén, ebből azonban az EU lényegében kimarad.
Az EU nem képes Európa integrálására
Elmaradhat az EU további keleti, délkeleti bővítése is. Az EU elvileg felhasználhatná ezt a háborús évtizedet arra, hogy majdnem teljesen integrálja Európát keleten (Ukrajna), délen (Balkán), északon (Norvégia) és középen (Svájc), de az ehhez szükséges politikai és irányítási képességekkel nem rendelkezik, a pénz pedig nem elégséges ennek a végrehajtására.