Matolcsy György: Mit mutat a cseh–magyar tükör?

Magyarország fenntartható gazdasági felzárkózásának segítése érdekében folyamatosan elemezzük a világgazdaság sikeres mintáit. Itt van a közelünkben egy olyan példa, amit már egyszer megtaláltunk, de később szem elől tévesztettünk: Csehország.

Matolcsy György
2021. 09. 20. 12:23
A couple walk across the Charles Bridge early morning on April 28, 2021 in Prague. (Photo by Michal Cizek / AFP) Fotó: AFP/Michal Cizek
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Magyarország fenntartható gazdasági felzárkózásának segítése érdekében folyamatosan elemezzük a világgazdaság sikeres mintáit. Kiemelten figyelünk Dél-Korea, Izrael, Dubai, Szingapúr, a kínai sikervárosok, Lengyelország és a balti országok eredményeire. Felismertük, hogy a második világháború utáni európai gazdasági csodák (Bajorország, Baden-Württemberg, Franciaország, Észak-Itália, Ausztria, Svájc, a skandináv országok, Katalónia) példái már nem adnak útmutatót a régió felzárkózásához. Ennek oka, hogy – néhány kivételtől eltekintve – ezek a sikeres térségek sem tudnak már lépést tartani az USA és Kelet-Ázsia eredményeivel.

Itt van azonban a közelünkben egy olyan példa, amit már egyszer megtaláltunk, de később szem elől tévesztettünk: ez a példa Csehország. A 2010-es győztes hazai gazdasági program középpontjában az egymillió új munkahely megteremtésének célja állt. Ezt a célt akkor a cseh gazdaság közel 1,2 millió fővel nagyobb foglalkoztatási szintje alapján tűztük ki.

A cseh gazdasági modell azonban további tanulságokkal is szolgál számunkra, ezért érdemes folytatni a cseh–magyar helyzetkép összehasonlítását. Három szempontunk van:

  • Hol vannak a cseh modell előnyei és hogyan hozhatnánk be a hátrányainkat?
  • Hol vannak a magyar modellben olyan előnyök a cseh modellhez képest, ahol még növelhetnénk is az előnyt?
  • Hol vannak a jövő lehetőségei, amelyek most formálódnak, ahol a magyar modell gyorsabb és eredményesebb lehet, mint a cseh?

A múlt igen erősen hat a mai és jövőbeli lehetőségeinkre. Ezen nem tudunk változtatni, csak a jövőn, ehhez pedig most kell megtennünk a szükséges lépéseket. A múlt adottságai ráadásul rendelkeznek egy sajátos tulajdonsággal: mintha a „kamatos kamat” alapján működnének.

Erre példa a demográfiai helyzet. 1990-ben a két ország népessége még közel azonos volt, mindkettő 10,4 millió főt tett ki. Mára 900 ezer fős a cseh demográfiai előny. Ez – azonos vándorlási egyenleg mellett – két tényezőnek köszönhető: a magasabb cseh születésszámnak és a sokkal magasabb magyar halálozási adatnak. Az elmúlt három évtizedben mintegy 200 ezer fővel volt magasabb a születések és több mint 700 ezer fővel kisebb a halálozások száma a cseheknél, mint nálunk. A népesség számában elért cseh előny „kamatos kamattal” működik, mert a szülőképes korú nők nagyobb létszáma és a magasabb cseh termékenységi ráta (1,71-os termékenységi arány, ami holtversenyben a harmadik legmagasabb az EU-ban) magasabb születésszámot eredményez. Nálunk az elért jelentős növekedés ellenére még csak 1,55 százalékos az arány – ami már némileg magasabb az EU–27-ek 1,53-os rátájánál) így a népességrés egyre tágul a két ország között. A csehek már elérték az évi 110 ezer újszülöttet, mi több mint 15 ezer újszülöttel maradunk el ettől.

A két ország örökségénél egy sor területen működik a „kamatos kamat” törvénye és erre épül a mára kialakult jelentős cseh előny. Az örökség adta előnyök közül a legfontosabbak:

1. A második világháború előtt a cseh gazdaságban az ipar aránya másfélszerese volt a magyarnak.

Az ipar 53 százalékos cseh és 36 százalékos hazai aránya mellett a mezőgazdaság lényegesen kisebb részesedése jellemezte a cseh gazdaságot, ahol 37 százalékos volt a magyar és 23 százalékos a cseh arány. Ez jó alap volt a későbbi cseh iparosítási programok számára, mert volt mire építkezni a vas és acél országának kísérlete helyett.

2. A két világháború között Csehszlovákia elkerülte a súlyos makrogazdasági egyensúlytalanságokat.

Ez segítette a magas fejlettségi szint megőrzését, mert nem indultak be a minket jellemző „egyensúly vagy növekedés” ciklusok, amelyek jelentős növekedési áldozattal jártak.

3. Csehszlovákia elkerülte a hiperinflációt.

Így alacsonyan maradt a külső adósság, magas volt az ipari export aránya és a második világháború előtt a cseh gazdaság elérte Ausztria fejlettségi szintjének 91 százalékát. Nálunk fordított történetet indított be a hiperinfláció.

4. A rendszerváltozást szóban sokkterápiával, a gyakorlatban fokozatos átmenettel hajtották végre.

Mi pont fordított stratégiát követtünk, graduális/fokozatos átmenetről beszéltünk, de az 1990-es évtized első felében sokkterápiára épült a magyar gazdaságpolitika. A cseh foglalkoztatás így 400 ezer, a magyar 1,2 millió munkahelyet veszített a piaci átmenet során. A magyar sokkterápia azért óriási hiba, mert éppen az 1989–1992 közötti európai recesszió közben történt, ami többszörösen leértékelte a magyar nemzeti vagyont.

5. Csehország az 1920 utáni száz évben a kelet-közép-európai régió legversenyképesebb országa volt.

A rendszerváltoztatás előtti örökség és az európai recesszió közben elkerülték a sokkterápiát, helyette a fokozatos piaci átmenet módszerét követték: ennek köszönhetően áll ma a cseh gazdaság a legközelebb az EU–27 átlagához.

6. Az egy főre jutó fejlettség terén Csehország ma az EU–27 átlagának 94,1 százalékát, mi 74 százalékát érjük el.

Csehország relatív fejlettsége 2000-ben hasonló volt a mai magyar fejlettséghez. Az elmúlt húsz évben azonban sikerült kitörniük a közepes fejlettségből, ami náluk nem működött csapdaként, így tavaly fejlettségben már megelőzték Olaszországot.

7. A cseh gazdaságot folyamatosan a magas beruházási ráta és a hatékony tőkefelhalmozás jellemzi.

A beruházásokon belül a cseh gazdaságban a legnagyobb az immateriális javak felhasználása a régióban. Ez jelzi, hogy a beruházások jellemzően nem „vasba és betonba”, hanem „agyakba és intézményekbe” történnek.

 8. A feldolgozóipar belföldi hozzáadott értéke magasabb a magyarnál.

Korunkban az exportra termelő feldolgozóipar áll a felzárkózási példák középpontjában. A cseheknél e téren magasabb a hazai tulajdonosi hányad és kisebb az importtartalom a magyar gazdasághoz képest.

9. A teljes exportban magasabb a cseh hozzáadott érték aránya, mint nálunk.

Míg a cseh export 62,3 százalékos, addig a magyar 55,9 százalékos hozzáadott értéket tartalmaz. Ez is a „kamatos kamat” mintára működik, mert a mai magasabb hazai érték jóval magasabb jövőbeli hozzáadott értéket alapoz meg.

10. Az innovációs ráfordítások magasabbak a magyarnál és lényegesen magasabb a vállalatok digitalizáltsága.

A cseh vállalatok digitalizáltsága a 8. helyen áll az EU-ban, Magyarország csak a 25. helyen tartózkodik. Ez magasabb termelékenységet jelent, több jövedelmet, így több beruházási forrást az üzleti szektorban.

11. A munkaerőpiac az elmúlt harminc évben kisebb ciklusokat mutatott a magyarnál.

A cseh foglalkoztatási ráta 2019-ben a negyedik legmagasabb volt az EU 27 tagországa között és a 15–64 év közötti korosztályban 75,1 százalékon áll, szemben a 70,1 százalékos magyar szinttel.

12. Csehország területi szerkezete kiegyensúlyozottabb, mint a miénk.

A három legnagyobb fővároson kívüli város közel kétszeres súlyt képvisel a cseh GDP-ben, mint Magyarországon a három legnagyobb Budapesten kívüli város. Ez egy egészségesebb, szétterülő gazdasági térszerkezetet jelent.

13. 1990 után külső egyensúlytalanság és eladósodás nélkül sikerült felzárkózást elérniük.

Ennek döntő oka, hogy a csehek zömében belső pénzügyi forrásokra támaszkodtak. Így érték el, hogy nettó külső adósságuk több évtizede negatív.

14. A cseh gazdaság sérülékenysége alacsony.

A régióban a cseh gazdaságnak a legkedvezőbb a hitelminősítői adósságbesorolása, ami megjelenik a pénzügyi források alacsonyabb árában.

15. A cseh költségvetési politika erősen anticiklikus volt.

A 2015–2019 közötti öt év átlagában többletes volt a cseh költségvetés.

Ezek az örökölt előnyök a cseh modell kiszámíthatóbb, fokozatos, a korábbi értékeket megőrző, a sokkokat elkerülő működéséből erednek. 

De itt jön az érdekesség!

Az elmúlt harminc évben – döntően a 2010 utáni pozitív fordulatok eredményeképpen – a nagy ciklusokat mutató, óriási veszteségekkel működő magyar modell az 1990. évi EU-átlag 51 százalékáról 74 százalékra jött fel. Közben a cseh modell az EU-átlag 81 százalékáról 94,1 százalékra lépett előre. Az elmúlt három évtizedben mi 23 százalékkal, a csehek 13 százalékkal közeledtek az EU–27-ek átlagához (eközben a lengyelek 34 százalékkal).

Érdemes ezért egy következő elemzésben a magyar modell előnyeit is feltárnunk, hogy a jövőben az erősségeinkre játsszunk, miközben ledolgozzuk hátrányainkat.

P. S. 

„Cselekedj, hogy erős legyél” – Ralph Waldo Emerson

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke

(A borítóképen a prágai Károly-híd. Fotó: AFP/Michal Cizek)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.