Áttérés az okostőke-intenzív pályára

A 2022. évi költségvetés körüli vita nem csupán a számokról és a jövő évről szól. Ennél jóval nagyobb, az egész 2020-as évtized a tét.

An employee counts Euro bills at a money exchange office in central Cairo, Egypt, March 20, 2019. REUTERS/Mohamed Abd El Ghany - RC15EFBCE000 Fotó: REUTERS

A 2022. évi költségvetés körüli vita nem csupán a számokról szól. Jóval nagyobb a tét. A kiinduló kérdés mindenképpen az, hogy a 2021 első felében újraindult, majd a második fél évben a GDP terén helyreálló magyar gazdaságnak szüksége van-e a 2022. évre tervezett 5,9 százalékos költségvetési hiányra? A jegybank szerint nem, sőt a teljes helyreállításhoz, tehát az egyensúlyi felzárkózáshoz már 2022-ben vissza kell térni a 3 százalék körüli hiányhoz és a dinamikusan csökkenő államadósság-rátához. Ezek nélkül belép a helyreállítási paradoxon: minél többet költ az állam és minél jobban eladósodik, annál előbb ütközik pénzügyi korlátokba az újraindult növekedés.

A költségvetési vita mélyén beruházási vita rejtőzik

A 2022. évi költségvetésben az 5,9 százalékos hiány mögött az állami beruházások 7,1 százalékos GDP-arányos volumene áll. Ez több szempontból is hibás és fenntarthatatlan. Nézzünk néhány érvet emellett:

A helyreállítási paradoxon

A magyar gazdaság 2021 második negyedévében újraindult és az idei év végéig el fogja érni a 2019. év végi teljesítményét. Ezzel azonban nem ért véget a teljes helyreállítás, mert még rendeznünk kell az egyensúlyi mutatókat és a felzárkózás folyamatait is.

Tovább...

A nemzetközi tapasztalatok egységesen azt mutatják, hogy egy gazdaság felzárkózásához a fejlettebbek szintjéhez folyamatosan magas, 25–35 százalék közötti GDP-arányos beruházási ráta szükséges. A 2018–2020 közötti átlagos, 26,4 százalékos magyar ráta ezt már teljesíti, a 2013–2020 közötti 23,3 százalékos még nem teljesítette. Azonban nem csak az arány számít, hasonlóan fontos a beruházások összetétele is. Ebben nem állunk jól, mert a magyar beruházási rátában az egyik legalacsonyabb a tudásintenzív növekedéshez szükséges „okos” beruházások aránya.

Ezzel szemben az építési jellegű beruházások aránya 50 százalékos. Ráadásul 2017 és 2020 között nálunk nőtt legjobban az építési beruházások aránya az EU-tagországok körében, így a beruházási ráta emelkedése mögött ezek és nem az „okos” beruházások állnak.

A magyar beruházási rátán belül – az EU 27-ek körét tekintve – nálunk szerepelnek a legmagasabb arányban állami beruházások. Ezek háromnegyed része azonban építési beruházás. Az állam „vasba és betonba”, nem pedig képességekbe, intézményekbe és agyakba fektet.

Az állami beruházásokon belül az építkezések magas aránya szűkös építési kapacitásokba ütközik, ezért az állam beruházási tevékenysége erős építőipari és építőanyag-ipari inflációt gerjeszt. Ezt erősíti a növekvő importált infláció.

2019-ben és 2020-ban már a kormányzati beruházások GDP-arányos növekedését, így a magas magyar beruházási rátát jelentős részben a beruházási árak emelkedése okozta. A magas beruházási ráta tehát egyre jobban virtuális és nem valóságos.

Az „okos” tőke (például K+F, IT, licencek, eredeti kulturális alkotások) szerény aránya azt is jelenti, hogy alacsony a beruházási javak amortizációja, ezáltal a tőkepótlás és a tőkeképzés is. Más tőkemegtérülési követelményt és tőkeképződést jelent egy épület évi 1 százalékos vagy egy IT beruházás 100 százalékos leírási forrása.

• Minden növekedési forrás fontos, de a fenntartható felzárkózás legfontosabb forrása valójában a termelékenység bővülése. Ezt a digitális beruházások növelik a leggyorsabban. Ha alacsony a digitális beruházások és magas az építési beruházások aránya, akkor szűkös a termelékenység emelkedésének a forrása. Sajnálatos módon nálunk ez a helyzet.

• Az EU-ban legmagasabb szinten álló kormányzati beruházások mellett nálunk alacsony a háztartási-családi beruházások aránya. Eközben magas a megtakarítási ráta és a lakosság nettó pénzügyi vagyona. Valójában az állam a családok helyett beruház, zömében épít, ahelyett, hogy a családok vállalkozói, tudástőke-bővítési és más üzleti beruházásokat indítanának.

A költségvetési vita valójában nem egy évről, hanem az egész évtizedről szól

A valódi vita a felzárkózás eddigi, zömében extenzív útjának folytatásáról, vagy egy új, okostőke-intenzív pályára, tehát egy fenntartható felzárkózásra való áttérésről szól. Nem csak 2022-ről, hanem az egész 2020-as évtizedről van szó. Az új pályára való áttérést gátolná, ha az újraindítás után is folytatnánk a háromnegyedében építést jelentő állami beruházási politikát, az „okos” tőkebefektetésekre való áttérés helyett.

Ezért is szükséges változtatni az elfogadott költségvetésen.

P. S.

„Mindig az a nyilvánvaló, amit senki sem vesz észre, mielőtt valaki egyszerűen megfogalmazná” – Halil Dzsibrán

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke

A Magyar Nemzeti Bank elnökének összes írása a magyarnemzet.hu/rovat/PC19 oldalon olvasható.

Borítókép: Reuters