Hamis hangok színiiskolásoktól

Kiderült: valójában saját magukat tapsolják.

A diákok maguk akarnak dönteni arról, kit engednek be az intézmény épületébe Fotó: Teknős Miklós

Meglehetősen uralják a politikai szempontok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) kialakult helyzet értékeléseit. Holott igazán több szó eshetnék arról, megfelelő képzés folyik-e nevezett intézményben. Ezt a kívülálló laikus nehezebben képes megítélni – kivéve, ha szerepelnek az érintettek. Ez történt például akkor, amikor felolvasta pár napja egy egyetemista 13 pontos követeléslistájukat. Nem tudom, milyen szakmai, művészeti követelményrendszer van az SZFE-n, de több, mint furcsa, hogy egy színészhallgató – feltételezem, hogy az illető nem dramaturg volt vagy rendező – képtelen volt három-négy bántó, primitív baki nélkül felolvasni az igazán nem hosszú szöveget.

Olyan szavakat nem bírt beledadogás nélkül kimondani, mint „felügyelőbizottság” vagy „alapdokumentum”. Pedig ezekkel még az „útelágazásos” Medgyessy Péter egykori MSZP-s miniszterelnök is megbirkózott volna. Ez a betli hasonló szintű produkció, mintha egy testnevelési egyetemista hasra esne a küszöbben vagy egy zeneakadémista a Boci, boci tarkát nem tudná lepötyögni tisztán a zongorán. S ha már a tiszta éneklés hiányát emlegettük, ebben is részesülhettek az SZFE bojkottos-sztrájkos-blokádos műsorait figyelemmel kísérők. Már az gyanús, hogy legtöbbször nemigen lehet pontosan érteni, mit beszélnek, énekelnek.

Egy feltételezhetően szintén színészhallgató pedig olyan borzalmasan énekelt hosszan a Vas utcában, az Ódry Színpad előtt pár napja, hogy sokan hihették azt, rosszul hallanak, ez nem lehet igaz. Szegény zseniális Máté Péter foroghatott a sírjában, amiért egyik hatalmas slágerét, a Most élsz című dalát fülbántóan falsul kornyikálta el egy botfülű színész(?)palánta. Akárcsak a nem kevésbé kiváló Cipő, akinek a Csillagok, csillagok című híres számát vonyította el. Tulajdonképpen panaszt is tehetnének gondatlanságból és tehetségtelenségből elkövetett egészség- és jóízlés-károsításért a környéken lakók a kiállt esztétikai megpróbáltatások miatt.

Szintén nem politikai jellegű észrevétel: 13 pontjuk cezaromán tartalmi képtelenségeitől eltekintve vajon ennyire nem érzékelik, milyen disszonáns az, hogy majdnem minden pont Követeljük!-kel és Elutasítjuk!-kal kezdődik? Még az 1848-as márciusi ifjak is Mit kíván a magyar nemzet? kérdőmondattal éltek, és azt is csupán egyszer írták le. Igaz, nekik még volt zenei és morális hallásuk. Apropó, stílusérzék: napok óta tapsolnak derűre-borúra. Egy idő után kiderült aztán: valójában saját magukat tapsolják. Ez sem igazi színészekre vall: a valódi, tehetséges művészeket a közönség szokta megtapsolni. Mindezek után alappal következtethetünk az SZFE-n zajló oktatás jelentős szakmai hiányosságaira. Nem lehet, hogy ez már önmagában több, mint elegendő ok a változásra?

Az új befogadására, a fejlődésre való képesség ugyanis tanulható: nyitottságnak hívják, ami fiatal emberekkel, egyetemistákkal szemben minimális elvárás.

...

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma