Mi Magyarországon nagyon jól ismerjük azt az érzést, amikor a nyugat-európai elit a hazánkat eláruló, Brüsszelbe rohangáló magyar ellenzék hazugsággyűjteményét piedesztálra emelve akarja megmondani nekünk, mit kellene gondolnunk az egyébként kétharmados többséggel megválasztott nemzeti kormányunkról. Feltételezik ugyanis, hogy mi, magyarok képtelenek vagyunk megalapozott politikai döntéseket hozni – más oka egyszerűen nem is lehet annak, hogy egy hangos és rettentően káros, lila ködbe burkolózó kisebbségtől eltekintve mindenki belátja, milyen károkat okoz hazánknak Věra Jourová bizottsági alelnök alaptalan támadássorozata. (Meg persze a sajtószabadság totális hiánya is akadályozza a magyart, hogy értelmes, a liberálisok számára is elfogadható véleményt alkosson az Orbán-kormány tevékenységéről. Erre azonban kár is lenne e helyütt pazarolni a karaktert, a cseh biztos asszony jelentésének professzionalitását ugyanis a jelen sorok írójának nem célja megugorni.)
Tarr Zoltán
Tarr Zoltán, a szürke barát, aki nem is annyira szürke
Mindenki olyasmit várt, hogy amikor az Európai Parlament szavaz az ukrán háború további támogatásáról, a magyar baloldal aktuális előretolt csatára letolt gatyával elkezdi énekelni az „A börtön ablakába soha ne süt be a nap” kezdetű baloldali indulót.
