Nagyon rosszkor kelt indulatokat az orvosi kamara

A MOK horrortörténeteket osztott meg a nyomás alatt „összeroppanó, menekülő orvosokról”.

20201028 Zalaegerszeg Influenza elleni oltás ajnálott az idei évben, a koronavírus-járvány terjedése miatt. Fotó: Pezzetta Umberto pu Zalai Hírlap Képen: dr Szittyai Borbála orvos, Németh Rolandnak adja be az oltást Fotó: Pezzetta Umberto

Két, egymásnak alapvetően ellentmondó vélemény ugyanarról. Az első az ATV oldalán jelent meg a következő címmel: „A Magyar Orvosi Kamara horrortörténeteket osztott meg a nyomás alatt összeroppanó, menekülő orvosokról.” A második a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektorának kijelentése volt az egészségügyben dolgozókról: „A járványügyi helyzetet látván a munkatársak szinte biztos, hogy kihozzák magukból a maximumot.”

Két véglet, no nem egy közepes iramú focimeccs vagy szánalmas valóságshow várható csattanójáról, hanem a Covid–19-világjárvány elleni védekezés hazai helyzetéről. Amíg a függetlenobjektív ATV sokat kibíró mennyezete alatt dr. Svéd Tamás aneszteziológus, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára olyan magyar orvosokról, ápolókról beszélt, akiknek inukba szállt a bátorságuk és menekülőre fogják a dolgot, addig a Kossuth adón Merkely Béla rektor olyan magyar orvosokról, ápolókról nyilatkozott, akik ugyan egyre fáradtabban, de kihozzák magukból a maximumot.

Valaki nem mond igazat, de nagyon! Pedig mindkét megszólaló orvos, mindkettő egyazon szakmai szekéraljból való, és mindkettő a görög alapvetés, a hippokratészi eskütételt követően húzott először doktorköpenyt magára. Sőt mindketten gyógyítanak, csak közben az egyikük politikát – nem is akármilyet – fecskendez a közhangulat pandémiafélelemtől hevesen lüktető vénájába.

Mert mi mással magyarázhatók most nem annyira az orvos Svéd Tamás doktor úr, hanem mint Svéd Tamás kamarai titkár elvtárs ATV-ben elhangzott szavai: „Az intenzív terápiához, a súlyos betegek látványához, a halálhoz nem szokott orvosoknál, ápolóknál óriási a teher, ami kiégéshez, összeroppanáshoz, pályaelhagyáshoz vezethet.” Erős ellenzéki hevülettől, a kormány és a szaktárca iránti gyűlölettől eltelve sem szabadna vagy lenne illendő ijedősnek, gyengének, gyávának nevezni úgy általában az egészségügyi dolgozókat, saját gyógyító bajtársait. Mert ezzel azt sugallja, hogy a halálhoz nem szokott orvosok, ápolók állnak majd odébb. Ha akad távozó, ami érthető, általánosítani és sértegetni a medicina összes, hősiesen teljesítő szolgálóját akkor is meggondolatlan tiszteletlenség, és legalább annyira abszurd, mint például azt állítani, hogy a földművesek irtóznak a sárguló búzamezőktől, az asztalosok összeroppannak a fenyődeszka látványától, az űrhajósok meg riadtan menekülnek a súlytalanság elől.

A Janus-arcú Svéd elvtárssal ellentétben Merkely Béla rektor úr szakmai véleménye ugyanarról a magyar egészségügyi gárdáról a következőképpen hangzott a Vasárnapi újságban: „Klinikáinkon sok beteg van, de az elszántság maximális, kollégáink minden reggel elkötelezetten és elszántan lépnek be az egyetem kapuján, hogy betegeinket gyógyítsuk.”

Micsoda különbség! Kiváltképpen akkor, ha idézünk is a hippokratészi esküből: „Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik.” Hát ez az! Ráadásul azzal, hogy még a saját társaikat is hajlandók méltatlan helyzetbe sodorni, szintén a pandémiától rettegő és csak az orvosokban bízó polgároknak ártanak. Ugyancsak az eskü szövegéből való: „Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól.” Ezt meg azért lenne üdvös betartani, mert ha már nem használnak, legalább ne ártsanak igaztalan szakmai és emberi hiányosságokra hivatkozva, ellenzéki szándéktól űzetve.

Idáig nem szabadna süllyedni, különösen nem pandémia idején, egy orvosi közösség nevében, már ha a kamara tagjai is egyetértenek mindazzal, amit róluk Kincses Gyula elnök jobbkeze, Svéd Tamás állított. Mert értjük mi, hogy még az orvosok lejáratása árán is a hatalomnak akarnak betartani, de igazából ezzel is az állampolgárokat ijesztgetik, ami mostanság felesleges.

Kérjenek bocsánatot az emberektől, az orvoskollégáktól, az ápolóktól, és feleljenek meg végre a görög alapvetésnek, az orvosi eskünek: „A beteg érdeke a legfontosabb!”

A többiről majd a pandémia után.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.