Most tizenhét évvel visszamegyünk az időben. Helyszín: a Hortobágyi Nemzeti Park. Cselekmény: vadászat. Résztvevők: Medgyessy Péter magyar és Adrian Nastase román miniszterelnökök. Rajtuk kívül több magyar és román politikus, illetve bankár. A kommunista dzsentriknek vadászhatnékjuk támadt. Hát vadásznak. Hol máshol, mint a leghíresebb magyar nemzeti parkban. Remekül szórakoznak. Tömegével lövik ki a madarakat. Medgyessy elvtárs egyszercsak felkiált: – Nézd, Adrian, az egyik éppen a csónakunkba zuhant! Mire Nastase elvtárs: – Nagyszerű lövés volt, Péter! Hogy milyen engedélyek alapján, milyen állatokat ejtenek el, senki nem tudja. Nem is tartozik senkire. A nyilvánosságra, a sajtóra holtbiztos, hogy nem. Mert ha a kommunista dzsentrinek szárnyasokra lövöldözni szottyan kedve természetvédelmi területen, akkor az teljesen rendjén való. Nekik ez jár. Ez is jár. Világos? A kíváncsiskodó újságírók és riporterek pedig forduljanak háziorvosukhoz és gyógyszerészükhöz, mert szemmel láthatóan megzavarodtak.

Tarr Zoltán, a szürke barát, aki nem is annyira szürke
Mindenki olyasmit várt, hogy amikor az Európai Parlament szavaz az ukrán háború további támogatásáról, a magyar baloldal aktuális előretolt csatára letolt gatyával elkezdi énekelni az „A börtön ablakába soha ne süt be a nap” kezdetű baloldali indulót.