Kedvelem a március 15-éket. Mindig érdeklődéssel olvasgatom, hogy kinek mi jut eszébe erről a napról. Az idénre is sok érdekességgel készültek az ellenzéki politikusok. A fő vonulat – immár évek óta –, hogy a kormány a gaz hatalom, ők pedig a szabadságért küzdő forradalmárok. Kár, hogy némileg hiányosak a történelmi ismereteik, mert különben nem fordulhatna elő, hogy a mai magyar politikai rendszert hasonlítják a bécsi önkényuralmi rendszerhez, a háromszor is szabadon megválasztott demokratikus kormányt pedig az osztrák császári vezetéshez. Ha valakinek legalább egy kettes összejött a történelem érettségin, akkor számára világos, hogy ha már mindenképpen történelmi párhuzamot akarunk keresni, akkor az Orbán-kormány korabeli megfelelője gróf Batthyány Lajos kormánya. Ebben a konstellációban az ellenzéknek sajnos csak Jellasics vagy éppen Avram Iancu szerepe jut, akikkel egyébként is közös tulajdonságuk a féktelen magyargyűlöletük.
Isznak-e a halak vizet? (Lakatos Márk világa)
A „celebség”, az ismertség, a híresség és a pénz: mind-mind hatalmi helyzet.