Ülök a fotelben, és olvasok. Rejtő Jenőt, e komor időkben. Hogy felvidítson. S lám, az ellenkezője történt. Mélységes szomorúság vett erőt rajtam, amikor szembesültem a rémisztő ténnyel, P. Howard genderellenességével. Kezemben a felmenőim ujjai közt gyűrötté olvasott Piszkos Fred közbelép, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára című legendás kötet. Zúgó fejjel bámulom a meggyötört borítón a Piszok Alfréd sziluettjét, fülemben zakatol a vér, a szám kiszárad, s kavarognak zavart gondolataim.
Az önmagában még dicséretes lenne, hogy Rejtő egy férfiról ír, aki szerelmes a létrájába, azonban, lévén vígjátékszerző, nyilvánvalóan kigúnyolta eme nemes, haladó érzelmet, amelyet a szerző korában nem díjazott a maradi társadalom. Miről is beszélek?
Wagner úr „néhány hónap előtt összeveszett a Hallgatag Drugics nevű közrettegésben álló rablóval. Ezt az embert Nyolcemeletes Drugicsnak is hívták, mivel éppen nyolc fokból állt a létra, melyet állandóan magával hordott. Senki sem tudta, hogy a Hallgatag (vagy Nyolcemeletes) Drugics miért hord állandóan létrát magával, amelynek nyolc foka kevés ahhoz, hogy betörésnél használja. Drugics a létráját Melanie-nak nevezte. Mindig vele volt, és senki sem tudta, hogy miért?”
Micsoda kor! Micsoda maradi erkölcsök! Még hogy nem tudták? Mert szerelmes volt belé, azért hordta magával állandóan! Ám mély érzelmeit kényszerült leplezni, tartva a közmegvetéstől, az esetleges büntetéstől, ahelyett, hogy oltár előtt fogadott volna örök hűséget Melanie-nak, a nyolcfokú létrának.
Szegény Drugics (ezt nem azért írom, mert rettegek tőle) rossz időben született. Bezzeg, ha a XXI. században jön világra, akár egyes, akár kettes szülő jóvoltából, akármilyen nemet választva magának, bizony pompás lagzin rophatná a szépséges Melanie-val, gyűjtve a menyasszony… bocsánat, menyembertáncon a nyolcfokú létra nemváltó műtétére.
Nyájas olvasóm bizonnyal belátja, s bizonnyal egyetért velem, hogy vegytiszta genderellenesség okán Rejtő Jenő, ki vélhetően ebbéli szégyenében rejtezett a P. Howard név mögé, e ponyváját ki kell űzni a haladó magyar irodalmi kánonból.
