Ezek tényleg elhiszik, hogy nem hazudnak?

Hiller István mégis alá fog írni a Jobbiknak.

Budapest, 2021. május 20. Hiller István MSZP-s képviselõ felszólal a 2022-es költségvetési törvényjavaslat általános vitájában az Országgyûlés plenáris ülésén 2021. május 20-án. MTI/Soós Lajos Fotó: MTI/Soós Lajos

Ülök a fotelben, és figyelem az ellenzéki ámokfutást. Azt, miként ér össze a jobb széle a bal szélével. Mint egykoron az átöltözőszobában, ahol lázas sietséggel dobálták le fekete egyenruháikat a kisnyilasok, s kapkodták magukra az ÁVO-s gúnyát. Hogyan is fogalmazott Bethlen István? „Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbejárnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.”

Ilyesmi az, amikor a hazug elhiszi, nem hazudik. A kóros hazudozást ugyan nem tekinti minden agyfürkész betegségnek, azonban mindahányan személyiségzavarként értékelik. Következzék egy újabb idézet, a lassanként feledésbe halványuló Lendvai Ildikótól: „részese voltam egy önáltató hazugságnak, és elhittem, hogy nem hazudok”. Mondotta az MSZP frakcióvezetője az MTV-ben tizenöt esztendeje. Bezony, 2006 őszén. Rá így hatott az őszödi beszéd: elhitte, hogy nem hazudott. Ezzel beismerve: nem kizárólag Fletó hazudta végig „az elmúlt másfél, két évet”. Persze tudjuk, évtizedekben mérhető a kommunista-szocialista hazudozás.

Miközben Parizeres Jakab körbejárva halad a szélsőbal felé, addig a pártja létrejöttére okot szolgáltató MSZP egykori elnöke megkapta a Jobbik támogatását. Hiller István hát az első összellenzéki jelölt. Vélelmezem, hogy a 2022-es választásokra szól jelölése, nem pedig az előválasztásra. Mert ha mindenki támogatja, akkor bizony kivel kelne birokra a hazug ellenzékben és az előválasztásokban hívő, jámbor ellenzéki szavazó voksaiért?

Miként a régi múltban rühellték a náci szélsőjobbikosokat a posztkommunisták, éppen úgy gyűlölték a széljobbikosok az ex-komcsikat. Mondom, a régi múltban, s nem az új múltban! Tehát a valóságban, nem a hazugságban.

A régi múltban a filmesek megemlegették Hillert, amikor minisztersége alatt elfogadták ama filmtörvényt, amely 2006-ra tízmilliárdot ígért a szakmának, amiből lett 2,85. A Magyar Mozgókép Közalapítvány meg akkora banki adósságot halmozott fel, hogy 2010-ben a polgári kormány megszüntette. Hiller kultuszminiszterként kifejtette: a baloldalnak szüksége volna önálló tévé- és rádiócsatornára, miután a közszolgálati adók nem látják el megfelelően feladatukat. Mindeközben pályázatot írt ki új irodalmi művel írására rekordösszegű, tízmillió forintos első díjjal.

Ugorgyunk a közelmúltba, maradva a régi múltnál – ismétlem – a valóságnál, amelyben így szónokolt 2014-ben Hiller István: „Horn Gyula népe a Jobbikra szavazott, ne legyen illúziónk, azok az emberek támogatták a szélsőjobboldalt, akik pár éve még a mi lakossági fórumainkra jártak”. Majd négy esztendőre rá: „A választmány elnökének engem választottak meg, az aláírásom nélkül most nincsen érvényes szövetségi politika. Az én kezem pedig nem fog aláírni együttműködést a Jobbikkal.”

Az új múltban Hiller maga is elhiszi, hogy nem hazudik.

A borítóképen: Hiller István MSZP-s képviselő felszólal a 2022-es költségvetési törvényjavaslat általános vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. május 20-án.

Fotó: MTI/Soós Lajos