Este kilenckor állok a belvárosi villamosmegállóban, vizes a hajam, ami jólesik a harmincháromban, gyógyvízzel ondolált tincsek omlanak arcomba, amit egy figyelmes útonálló nem hagy szó nélkül. Sündörgés, környékezés, leszólítás, másfelől húzódozás, mennék tovább, bla-bla-bla… minden született nő ismeri a szitut. Az ürge nem tágít, kérdezi, hány óra, és tudom-e, mikor indul a HÉV. Kikeresem neki a menetrendből, mire mozgólépcsőn leereszkedik a föld alá, de búcsúzóul beígéri, ha hazudtam, akkor visszajön és leüt.

Az lehetsz, ami akarsz, avagy éljen a pride
Azt hiszem, hogy bajban van a BKV, de legalábbis bajban lesz ennek az írásnak a közlése után.