Például a hasráncosodás és egyéb külsőt és belsőt érintő szégyen megélése területén. Sziasztok, striák, viszlát, gátrepedés, gyermekágy, hányás, zabálás, adott esetben több hónap fekvés, nehogy a drága kincs idő előtt kipottyanjon.
És ez még mind semmi! Ha a férfiakból nők lesznek, akkor valószínűleg ráéreznek a csúnyábbik nem által soha nem tapasztalt dolgokra, és szolidaritást vállalnak a született nőkkel, miáltal mindenki megérti, hogy a tudós befektetési tanácsadónak is illik szemrebbenés nélkül állnia a sarat havibaj idején, és a hüvelygomba sem az égből pottyan a bibére, amelyre nem az a gyógyír, hogy ragacsos ecsetelőket ajánlunk reggeltől estig a tévéreklámokban.
E ponton éreztem, menthetetlenül magával ragad a téma. Nem bírtam abbahagyni, mert felszabadítólag hatott rám a gondolat, hogy most már nem mondhat bárki bármit.
A férfiak szülése a káromkodási kultúrát is – ha létezik olyan – forradalmasíthatja. Ezentúl nem kell lépten-nyomon azt hallgatni, hogy az anyád izéjét. De akkor ezután mégis kinek milyen izéjére kell hárítani a bajokat? Anyád férfiizéjére vagy apád női izéjére? Szerintem legyen az apád bármilyen izéje, mert az anyádét már unjuk, és úgy lenne korrekt, ha néha cserélnénk.
Az igazságosság és a valódi esélyegyenlőség jegyében most legyen szó úgy háromezer évig a férfiak szerveiről (v. s.: hajam-körmöm-csöcsöm, plusz fejfájás-puffadás-klimax) –; polkorrekt körök bizonyára tiltakozni fognak ellene, s kitalálnak újfajta konnotációkat: például a szülőd kínkeserves ágyékát, te kurafi lány – vagy valami még ennél is rosszabbat.
Mindenesetre a férfiak szülése olyan távlatot nyit a nők életében, amelyben a radikális feministák és a szélsőséges genderisták labdába se rúgnak; miáltal derült szívvel küldhetjük vissza mindnyájukat a jó édes apjukba. Hadd tudják meg, milyen ott!
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!