Jó ideje zajlik a Jakab Péter hasonmásverseny a parlamentben, az ellenzéki padsorokban fékezetten haboznak az x-faktorok, de néha egyesekből kitör az igazi tehetség. Hétfőn Tordai Bence érezte úgy, hogy most végre eltalálta a ritmust, már-már kezdett kísértetiesen hasonlítani a mesterre, de valami apróság még hiányzott a tökéletességhez. Túlságosan monotonon gargalizálta a hangokat, torokból tolta, talán egy gégemikrofonnal hatásosabb lett volna az előadás. Hiányoztak azok az affektív hanglejtések, amitől annyira eredeti tud lenni a miskolci ingatlanhalmozó. Azt az álkérdést, hogy „Orbán úr, összeszedi végre magát?” senki nem képes annyira bicskanyitogató hanghordozással belekurjantani az egykor sokkal szebb napokat látott ülésterem légterébe, mint az éjszakai műszakos elnök-frakcióvezető.

De egy igazi párbeszédes nem adja fel, Tordai pár percen belül ismét nekifutott, hátha a második fordulóban meggyőzi a fülüket hegyező zsűritagokat, és amolyan budai jakobinus eltökéltséggel az ábrázatán újra nekiszegezte Orbán Viktornak a fent idézett, megsemmisítő hatásúnak képzelt kérdést. A hatás azonban elmaradt, a kormányfő megsemmisülés helyett szelíd tekintettel – ahogy egykor az indiánok nézhettek a félkegyelműekre – tömören elmagyarázta Jakab Péter hasonmásának, hogy mi is a valóság. A zsűrit sem tudta meghatni a produkció, így a bohóckategóriában egyelőre nem lesz trónfosztás.

De mindig van lehetőség a fejlődésre, ha az ember az önmegismerés szerényebb útjait választja. Így advent idején, vigasztalásként Jézus szavait ajánlom Tordai Bence figyelmébe: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Borítókép: Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője (Fotó: MTI/Soós Lajos)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!