Ugyanis ahogy annak idején semmi szükség nem volt zsidókra az antiszemitizmushoz, úgy ma semmi szükség nincs rasszistákra és antiszemitákra a rasszistázáshoz és antiszemitázáshoz. És nácikra a nácizáshoz. Ahol pedig minden tele van nácikkal, mint például Ukrajna, ott a „független-objektívok” meg a politika félrenéz Brüsszeltől Washingtonig.

Ott a nácik átlényegülnek „szabadságharcosokká” meg az „európai értékek védelmezőivé”. És arról delirálnak, miszerint Putyin nagy félelme, hogy majd ezek létrehoznak Ukrajnában egy olyan nagyszerű, „nyugati és európai értékeken” nyugvó rendszert, amely vonzó példa lesz az oroszoknak.

Ó, hát persze!

Amúgy valaki álljon már elő, és sorolja fel végre azokat a fantasztikus nyugati értékeket, amelyekért érdemes lenne bármit is tenni. Nem hogy meghalni, de pusztán élni. Nos? Ki kezdi? Tóta W.? És mi kerül a lista elejére? Egy vadonatúj betű az LMBTQ sorban? Vagy a magukat nedves rongyocskával törölgető, mécsesnél melegedő, tökéletesen elhülyült németek?

Vagy ez az ukrán „diplomata”? Tényleg felvesszük a nyugati értékek sorába az összes orosz kiirtását?

És ha már az Egyesült Államok egyik – állítólag – nagyon népszerű „humoristája” arról értekezett a minap a „független-objektívok” nagy örömére, miszerint vajon milyen íze van Orbán hátsójának (a Fox News valóban nagyon népszerű műsorvezetőjének tette fel ízléses kérdését), akkor hadd kérdezzem már meg Európa elmebeteg és gazember vezetőitől: milyen íze van Washington hátsófelének?

És tényleg érdemes azért elárulni és tönkretenni Európát?

Vagy ezért az ukrán náciért?

Milyen vastag a bőr a ti pofátokon?

Borítókép: Petro Vrublevszkij (Forrás: Facebook)