Böjte Csaba közben mosolyog. És elsüt egy poént a nőkről, akik ha virágot kapnak turbékolnak. Ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak. Nem olyan komplikált a női lélek.

Mi meg jót mulatunk, egyrészt azért, mert értékeljük a poént, másrészt pedig azért, mert mindig jólesik, amikor liberáliséknál hangos sikoltozás támad. Közben nyugtázzuk, amit személyes találkozásaink során már többször megállapítottunk: Böjte Csaba jó fej. Szent ember, de nem szentfazék. Jók a poénjai. Pedig azt még el sem sütötte, hogy a sör nem ital, a medve nem játék, az asszony nem ember. Ugyanis ilyen vicc is van. És mi ezt a viccet is szeretjük, meséljük. És pontosan azért szeretjük, és azért meséljük, mert ez egy vicc.

Ahogy az sem fér a fejükbe, hogy aki cigány vicceket mesél, az nem feltétlenül rasszista, aki zsidó vicceket mesél, az nem feltétlenül antiszemita, aki skót vicceket mesél, az nem feltétlenül utálja a skótokat, és aki rendőr vicceket mesél, az nem feltétlenül utálja a rendőröket. Ezen szellemi hiátusukból adódóan a liberálisok egészen egyszerűen – amúgy Aczél György-i módon – be kívánják tiltani a nekik nem tetsző és/vagy általuk nem értett vicceket és poénokat.

A vicc- és poénbetiltási kísérleteket ugyanolyan támadásnak értékeljük szabadságunk, tradícióink és életformánk ellen, mint a hagyományos családmodell szétverésére tett kísérleteket vagy éppen a húsfogyasztás, az állattartás vagy a vadászat bűnös dologként való megbélyegzését, és az ezek tiltására tett próbálkozásokat. Ebből következően küzdeni fogunk ezen kísérletek ellen – például poénkodással, viccmeséléssel.

Borítókép: Böjte Csaba atya (Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Kiss Annamarie)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!