Leült a kamerák elé, és elkezdte mondani. Ez egy embertípus. Ismert és nem is ritka.
Sok egyéb mellett az az egyik jellemzője, hogy semmiféle problémát nem okoz neki belehazudni bárki pofájába, nem megy föl a vérnyomása, nem remeg a hangja, tökéletesen hidegen hagyja az egész. Ennek két fő oka van. Az egyik, hogy moral insanity. A másik – szervesen következik az elsőből –, hogy önmagába szerelmes.
Beteg. S mivel kizárólag önmagát szereti, ezért sajnos szigorúan és mindig csak közveszélyes.
Leült a kamerák elé, és elkezdte mondani.
Hogy ő már 2022-ben is csak befogott orral. És nem is akart. Másra akart. A kétfarkúakra akart, de hát, a gyerekek, ugye. Mit lehet tenni, a gyerekek a mama miatt ragaszkodtak hozzá, hogy a Fideszre, és be is mentek vele a szavazófülkébe, és ő még ott sem akarta, de hát a gyerekek, mit csináljunk, a gyerekek behúzták az ikszet. Oda. Ahová ő nem akarta.
Behúzódott az iksz. A gyerekek által.
Remélem, ezen a ponton mindenki érzi azt a fájdalmas tehetetlenséget, amin keresztül kellett mennie ennek a szegény embernek.
Ideje is, hogy ismertessük az első viccet, amely segít még ennél is jobban megértenünk, mi is történt ővele a 2022-es választásokon. Szóval:
Gazsi áll a bíróság előtt és vallomást tesz:
Há’ drágá, árányos bíró úr, kifogtam az árányhálácskát, s kérdezte, mi a kévánságom? Én meg mondtam neki, hogy szeretnék vele közösülni, mer’ ánnyirá szemreváló, s az árányhálácská beleegyezett. És ákkor nekifogtunk, drágá árányos bíró úr, s hopp! Nicsák! Az árányhálácská hirtelen tizenkét éves kislánnyá változott… esküszök, hogy így történt, drágá árányos bíró úr…
Remélhetőleg ez a kis történet segített teljesen egyértelművé tenni a 2022-es választásokon elszenvedett tehetetlenségét, azt a szörnyűséget, ami történt ezzel a nagyszerű, ártatlan, nárcisztikus pszichopatával, ezzel a moral insanityvel, ezzel a gané emberrel.
S talán el sem fogják hinni, de ezzel még nem ért véget a megpróbáltatások sorozata azon a végzetes napon, 2022 tavaszán.
Mert nem volt elég, hogy a gyerekek által behúzódott az az iksz, oda, ahová ő nem akarta (az árányhálácská, ugye, hirtelen átváltozott), de eljött az este, és kiderült, hogy a Fidesz–KDNP már megint kétharmaddal győzött.
Mit tehet ilyenkor egy szegény, ártatlan, tiszta lélek, aki a reterát mélyén lakik, na nem azért, mert muszáj neki, hanem mert ott érzi jól magát…
Egyet tehet.
Odamegy a fideszesek eredményvárójába, aztán ott úgy csinál, mint aki boldog, mint aki örül, mint aki erre várt, mint aki elégedett, mint aki soha, de tényleg soha nem akart a kétfarkúakra szavazni, sőt a gyerekei akartak a kétfarkúakra szavazni, de ő meggyőzte őket, hogy nem, nem az a jó választás, egyetlen egy jó választás van, a Fidesz, éljen a kormánypárt, éljenek a kormánypártok, nézzétek, gyerekek, a papa milyen jól érzi magát, a papa táncol mindenféle fideszessel, a papa a nagy győzelem éjszakáján is megmutatja, hová tartozik, a papa valaki, a papa fontos ember, hiszen itt lehet, az eredményváróban, a győztesek eredményvárójában, a papának bejött az élet, na nem a maga tehetségéből, hanem a mama okán, de ez most mindegy, győztünk, gyerekek, és a papa itt van a nagyok között!
