Nem volt ott, amikor azt fejtegette, hogy a fideszes EP-képviselők nem járnak be a munkahelyükre.

Nem volt ott, amikor fogadkozott, hogy majd ő be fog járni mindig, ő, aki, ugye, fel sem veszi a mandátumát.

Nem volt ott akkor sem, amikor nem járt be.

Nincs ott, amikor folyamatosan és állandóan és mindig hazudik, amikor egy nyilvánvalóan nála is sokkal kisebb, kulából gyúrt magyarpéterke beszél ki a fejéből.

Nem volt ott, amikor volt felesége mellett pózolt különböző VIP-páholyokban.

Nem volt ott, amikor immár „politikusként” azt fejtegette, hogy másokkal ellentétben ő soha nem a VIP-páholyokban ült, hanem mindig az emberek között.

És nem volt ott az emberek között.

Nem volt ott, amikor az észt osztogatták. Akkor éppen a becsületért állt sorba, de mire sorra került volna, lehúzták a rolót. Akkor átszaladt a tisztességsorba, de elkelt már az utója is, az utolsó, toldozott-foldozott rőffel Puzsér szaladt el, de felbukott a sárban, és mocskos lett az az utolsó, semmi kis darabka is.

Nem volt III. Péter a hit, a hűség (fides) osztásnál sem, arról is lekésett szegény.

Most gondoljanak bele, így volt kénytelen világra jönni.

Ő lett a furfangos csecsemő, ki bömbölt, hogy szánassa magát, majd bement a Partizánba mosolyogni, s növesztette körmét és fogát. (Bocs, Attila…)

S talán ideje felvilágosítani gyermeked, hogy a haramiák emberek; a boszorkák, kofák, Magyar Péterek és kasok: csahos kutyák nem farkasok! (Attila, ezer bocs ismét…)

Mert ő nem volt ott, amikor a neten fellelhető, ingyenes anyagokért fizetett ki milliókat.

Nem volt ott, amikor teljesen érdektelen és lényegtelen és senkit nem érdeklő „tanulmányokra” fizetett ki milliókat.

Nem volt ott, amikor a szerződés megkötésének dátuma december 23-a, a teljesítés határideje pedig december 27-e. Nem is lehetett ott, hiszen ő akkor karácsonyozott szerető családja körében, a szerződésben lévő fél pedig szenteste teljesített, nyilván.

De ő nem volt ott.

De erről ő nem tehet.

Hiszen ő ott sem volt.

Ő az a valaki, aki nem volt és nincs ott soha, sehol.

S aki megcselekszi mindazt, amivel aztán szemrebbenés nélkül megvádol másokat.

Egyszer volt csak ott. Akkor, amikor az ötkeres kis buli után a nála is sokkal kisebb, kulából gyúrt Magyar Péterke, aki mindig a szájából szokott kifelé beszélni, hirtelen ötlettől vezérelve átköltözött a hátsó felére és kiült a nadrágjára levegőzni.

Akkor ott volt a Peti, s hirtelen, mint villanófényben, éles kontúrokkal rajzolódott ki, hogy ők ketten mennyire egylényegűek.

De ez csak egy röpke pillanat volt.

Azóta megint nincsen sehol.

Ez a Péter. Ilyen a Péter. Meg a nála is sokkal kisebb, kulából gyúrt Magyar Péter, aki beszél ki a fejéből, s akivel egylényegű. Ha valaki látja őket, haladéktalanul fogja meg és rögzítse valami felülethez, mert ellenkező esetben elmarad az oly’ nagyon várt forradalom. Ugyanis ez, aki nem volt ott soha, az oly’ nagyon várt forradalmat sem robbanthatja ki, hiszen nincsen ott. Hogy is lenne, amikor éppen most jelenti ki, hogy nem lesz politikus. Illetve, hogy nem megy ki… Illetve…

És most az egészet elkezdhetnénk elölről, de nincsen hozzá kedvünk. Inkább elhallgatjuk, ahogy ezek dünnyögnek egy új mesét, fasiszta kommunizmusét. Csákánnyal meg fejszével.

Hiszen ezek ketten, a Peti meg a kulából gyúrt Magyar Péter semmit sem szeretnek jobban, mint e kor hiú gyönyörét…