III. Péter áll Buda napsütésében, vagy fürge lábakkal szökell az Ötkerben léha lantzenére, s hogy eltöltse a csevegő időt, úgy döntött, gazember lesz. Illetve… Illetve neki nem kellett így döntenie, ugyanis az volt születése óta, ő az eo ipso gazember, a gazemberek prototípusa, elnyűhetetlen Zsigulija, eleven cáfolata annak a tételnek, amely szerint az ember eredendően jónak születik.
Úgy kezdte, hogy széttaposta más gyerekek homokvárát, s ha rászóltak, hisztériás rohamot kapott, állandóan árulkodott az óvónéninek, mindenki utálta, mint zsebben a sz…rt, de kényszeredetten és kínosan mosolyogtak rá, mert muszáj volt mosolyogni, s amióta az eszét tudja, senki sem utálta jobban őt, mint ő önnönmagát, s ebből a beteges öngyűlöletből nőtt ki végül a nárcisztikus önimádat és a krónikus, állandó, beteges hazudozás, továbbá az agresszió, amely mindig a gyengébbek, elsősorban a nők ellen irányul.
Jobb, daliásabb, férfiasabb, kurucosabb időkben az ilyet időben eltakarították.
Rosszabb, férfiatlan, befelé kunkorodó lelkű, labanc időkben az ilyenek bejárják a nyilvánosság tereit, s darab ideig elhitetik az aljával, hogy ők valakik.
Ők, akik eo ipso gazemberek.
Ez van most.
Ez a III. Péter pillanata. I. (Jakab) s II. (Márki-Zay) Péter után megérkezett hát ez is. Az ember, aki ott sem volt. Aki nem volt ott soha, sehol.
Nem volt ott, amikor kínozta és terrorizálta a feleségét.
Nem volt ott, amikor kihívták rá a mentőt, mert éppen eljátszotta az öngyilkost.
Nem volt ott, amikor ugyanazt eljátszotta a barátnőjével, amit korábban a feleségével.
Nem volt ott, amikor bement az Ötkerbe, ott előadta a nagykirályt, süldő lányokat inzultált, megütött egy embert, majd elvette annak telefonját és bedobta a Dunába.
Nem volt ott, amikor kijelentette, nem lesz politikus.
Nem volt ott, amikor kijelentette, nem megy ki Brüsszelbe, nem veszi fel EP-képviselői mandátumát.
Nem volt ott, amikor közölte, a mentelmi jog egy disznóság, és majd ő meg fogja szüntetni.
Nem volt ott, amikor nagy hangon arról értekezett, hogy az EP-képviselőség a világ legnagyobb kamuállása.
Nem volt ott, amikor azt fejtegette, hogy a fideszes EP-képviselők nem járnak be a munkahelyükre.
Nem volt ott, amikor fogadkozott, hogy majd ő be fog járni mindig, ő, aki, ugye, fel sem veszi a mandátumát.
Nem volt ott akkor sem, amikor nem járt be.
Nincs ott, amikor folyamatosan és állandóan és mindig hazudik, amikor egy nyilvánvalóan nála is sokkal kisebb, kulából gyúrt magyarpéterke beszél ki a fejéből.
Nem volt ott, amikor volt felesége mellett pózolt különböző VIP-páholyokban.
Nem volt ott, amikor immár „politikusként” azt fejtegette, hogy másokkal ellentétben ő soha nem a VIP-páholyokban ült, hanem mindig az emberek között.
És nem volt ott az emberek között.
Nem volt ott, amikor az észt osztogatták. Akkor éppen a becsületért állt sorba, de mire sorra került volna, lehúzták a rolót. Akkor átszaladt a tisztességsorba, de elkelt már az utója is, az utolsó, toldozott-foldozott rőffel Puzsér szaladt el, de felbukott a sárban, és mocskos lett az az utolsó, semmi kis darabka is.
Nem volt III. Péter a hit, a hűség (fides) osztásnál sem, arról is lekésett szegény.
Most gondoljanak bele, így volt kénytelen világra jönni.
Ő lett a furfangos csecsemő, ki bömbölt, hogy szánassa magát, majd bement a Partizánba mosolyogni, s növesztette körmét és fogát. (Bocs, Attila…)
S talán ideje felvilágosítani gyermeked, hogy a haramiák emberek; a boszorkák, kofák, Magyar Péterek és kasok: csahos kutyák nem farkasok! (Attila, ezer bocs ismét…)
S el ne felejtsük a leltár végén a legfontosabbat! Tudjátok, hol nem volt még ott a csahos kutya? Hát a Diákhitel Központ élén. De ott aztán tényleg, soha. Legalábbis akkor biztosan nem, amikor rendkívül érdekes szerződéseket kötöttek ottan, s mindegyiken ott van az ő aláírása. De nem ő volt, nem ő írta alá, hanem a nála is sokkal kisebb, kulából gyúrt Magyar Péter. Az ő avatárja.
Mert ő nem volt ott, amikor a neten fellelhető, ingyenes anyagokért fizetett ki milliókat.
Nem volt ott, amikor teljesen érdektelen és lényegtelen és senkit nem érdeklő „tanulmányokra” fizetett ki milliókat.
Nem volt ott, amikor a szerződés megkötésének dátuma december 23-a, a teljesítés határideje pedig december 27-e. Nem is lehetett ott, hiszen ő akkor karácsonyozott szerető családja körében, a szerződésben lévő fél pedig szenteste teljesített, nyilván.
De ő nem volt ott.
Az pedig puszta véletlen, hogy akik azokban az általa aláírt szerződésekben szerződő felek voltak és eltették a milliókat, ma ott sertepertélnek a Tisza Párt ilyen-olyan vezető pozícióiban.
De erről ő nem tehet.
Hiszen ő ott sem volt.
Ő az a valaki, aki nem volt és nincs ott soha, sehol.
S aki megcselekszi mindazt, amivel aztán szemrebbenés nélkül megvádol másokat.
Magyar Péter bosszúja 
