Majd újra felöntöd még egy félliternyi vízzel, de biztos, ami biztos alapon nagyon kevés káposztalevet is adsz hozzá.
Lassú, nagyon lassú tűzön főzöd, mert ez olyan kényes, mint a vesztfáliai grófkisasszonyok, és hagyod, hadd rotyogjon ott magában.
Közben krumplit hámozol, nem sokat, három-négy darabot, apró kockákra vágod, azt csak a legvégén kell beletenni.
Mi kéne még? Körülbelül ezernyolcszáz recept van a körömpörköltre, na, hajítsd ki a szakácskönyvet az ablakon, bízd az ösztöneidre magad.
De hoppá! Az is írva vagyon, mikor már majdnem készen van, akkor tölts hozzá úgy másfél deci vörösbort. Ez már kedves szívemnek.
És ha már a krumplit is beletetted, és kész van, és ragadós, és cuppanós, és mászik kifele a tányérból, nem árt egy egészen kevés kanálnyi tejföl se rá.
Mellé pedig vagy savanyú káposzta, de legalább annak a leve, és jó pityókás házikenyér.
Majd másnapig nem nagyon beszélgetsz, mert a szád összeragadt a csontenyvtől.
Az egész elkészítése bagatell, profiknak négy-öt óra, nekem két nap.
Egészségünkre!
