Olasz ízek Szeged belvárosában: Il Divo

A napfény városa nem bővelkedik autentikus olasz éttermekben; az Il Divo hangulatában, kínálatában ezt képviseli.

A Szegedi Borfesztivál országos szinten a legnagyobb múltra visszatekintő boros rendezvények egyike, idén huszonhatodik alkalommal szervezték meg. Hatalmas tömegeket vonz, esténként nem könnyű ülőhelyhez jutni. Népszerűségéhez bizonyára hozzájárul az is, hogy nincs belépődíj, de nagy vonzerőt jelent a koncertprogram, s persze az elképesztő borválaszték is.

Borrajongó barátaimmal a kevésbé ismert kispincészeteket szoktuk leginkább célba venni. Ha személyesen a borász áll a pult mögött, ami nem ritka, akkor nem nehéz megegyezni vele abban, hogy csak másfél vagy maximum két centilitert töltsön, elvégre kóstolni szeretnénk, nem inni. De a kóstolókapacitás egy idő után így is kimerül, s akkor vagy a helyszínen eszik az ember valamit, például haltepertőt, vagy keres egy közeli vendéglőt. Jómagam a Propellert vettem célba idén, azzal, hogy ha tartanak pacalt, akkor beülök, ha nem, akkor a mellette levő Il Divót választom. Volt pacal, méghozzá egészen kiváló minőségű.

Az Il Divo továbbra is a célpontlistámon maradt, annál is inkább, mert szegedi portálokon jókat lehet róluk olvasni, például azt, hogy az alapanyagok jelentős részét Észak-Olaszországból szerzik be, a halakat pedig a legendás budaörsi halpiacról. Alig egy hónappal később az Il Divóba is sikerült eljutni.

Ha egy étteremben azzal nyit a pincér, hogy mi az, ami elfogyott, azt még akkor is a pozitív rovatba könyvelem, ha épp a legcsábítóbb fogással nem tudnak szolgálni. Márpedig ez a leggyakoribb eset. Részben azt értékelem, hogy nincs sunnyogás, mint a legtöbb helyen, nem bíznak abban, hogy úgysem azt választja a vendég, s ha mégis azt választaná, majd akkor jelezzük neki, hogy sajnos nincs. Hanem vállalva annak hátrányát, hogy hiányos a választék, őszintén tájékoztatnak, s nem teszik ki a klienst a frusztrációnak. Másrészt, ha garanciát nem is, de legalább komoly esélyt jelent egy ilyen előzetes tájékoztatás arra, hogy friss alapanyagokból dolgoznak, és nem egy vagy több gigantikus mélyhűtőből halásszák elő a kész vagy félkész ételeket.

Úgyhogy ezzel nem volt baj az Il Divóban, miután leültünk a teraszon, megtudtuk, hogy nincs polip-carpaccio, lazacpisztráng és bárány. Kedvenceink közé tartoznak, de annyi baj legyen, a választék impozáns és izgalmas, nem volt nehéz más vonzó fogást találni. Némi tanakodás után abban maradtam asztaltársammal, hogy vegyes tengeri grilltálat kérünk. Az étlap ígérete szerint van rajta aranydurbincs, tigrisrák, fekete kagyló, vénuszkagyló és tintahal. Háromféle köretből lehet kettőt választani, mi dresszingelt rukkolás, koktélparadicsomos római salátát és grillezett zöldségeket kértünk, bár a pancettás, póréhagymás, zsályás, rozmaringos tepsis burgonya sem hangzott rosszul.

A rendelés leadása után tíz perccel tudtuk meg, hogy az utolsó grilltálat időközben kirendelte egy másik társaság. Ez már bosszantó volt, igencsak felkészültünk egy jóízű tengeri nosztalgiára. Rendeltünk végül tengeri gyümölcsei consommé-t, marhapofát és mangótortát.

Közben behúzódtunk a belső részbe, mert a terasz mellett letelepedett egy zajos csapat. A beltér kifejezetten hangulatos, a belsőépítész remek munkát végzett, vélhető, hogy a hely kedvére lehet a modern dizájnelemeket kedvelőknek és magamfajta konzervatív ízlésű vendégeknek egyaránt.

Csak nagyipari söröket tartanak, de ez nem különösebben zavart ezúttal, mivel ételeink bort kívántak. A Veritas válogatásában tartanak mintegy húsz magyar és olasz nemes nedűt, valamennyit kimérik decire, nem volt nehéz megfelelőt választani. Tartanak egyébként színvonalas tömény italokat is, főként a whisky és rum műfajban.

Az új rendelés leadása után több mint háromnegyed órát kellett várni az ételekre. Pedro Calderon de la Barca spanyol költőnek tulajdonítják népének ama közmondását, hogy „Tudós asszony, elsózott leves, mind a kettő élvezhetetlen.” Az állítás nem állja ki a politikai korrektség próbáját, de a valóságtartalma is csak részbeni. Hölgyek bosszantására minden esetre kiválóan alkalmas. Ami az elsózott levest illeti, léteznek módszerek a korrekcióra, leginkább a hígítás és citromlé vagy ecet hozzáadása. Ez kellett tennem az Il Divóban is sajnos, mivel a consommé elehetetlenül sós volt. Kértem hozzá két deci forró vizet és citromot, így valamelyest helyre lehetett állítani a só–sav egyensúlyt, legalább annyira, hogy fogyasztható legyen a végeredmény. Az egyébként udvarias és segítőkész felszolgáló javasolta, hogy inkább a konyhán hozzák helyre a hibát, de miután végre étel volt előttem a hosszúra nyúlt várakozást követően, udvariasan, de határozottan elhárítottam az ajánlatot. A levesben a kagyló és a rák kifejezetten ízletes volt.

A desszert nem volt élvezhetetlen, de sem ízre, sem állagra nem váltotta be a várakozásainkat, ezen a témán kellene még dolgozni. A dzsemszerű mangómártást például jó lenne a mangó frissességét visszaadó coulis-val helyettesíteni.

A legjobb fogás az asztaltársam által rendelt marhapofa volt, amit egy mediterrán ízekre hangolt, a mi vadasunkkal némi rokonságot mutató selymes, jóízű mártással, beluga lencsével, többszínű, kitűnő bébirépával és roppanós zöldbabbal szolgáltak fel. A hús lehetett volna éppenséggel feszesebb, de azért ez a tányér így, ahogy volt, mindkettőnknek megelégedésére szolgált. Soha rosszabbat!

Vegyes élmény volt az Il Divo, a magam részéről adnék neki még egy esélyt a javításra. Annál is inkább, hogy a napfény városa nem bővelkedik autentikus olasz éttermekben, márpedig az Il Divo hangulatában, kínálatában ezt képviseli.

A képek a szerző felvételei

Trattoria Il Divo

Szeged, Kölcsey utca 8/a

Telefonszám: + 36 30 994 2080

Honlap: olaszizekszeged.hu

E-mail-cím: [email protected]