A Pekingi kacsa akkoriban kimagaslott a kínai egységek közül, már működött a Só utcai thai, a Hollán Ernő utcai vietnámi s több japán étterem. A sajnos megszűnt Acapulco megállná a helyét ma is a mexikói mezőnyben, ekkortájt nyitottak az első autentikus indiai éttermek, ezek közül a Bécsi úti Maharaja ma is működik. 1995 táján itt találkoztam első ízben a valódi indiai konyhával, szerelem volt első látásra-ízlelésre.

S nem szóltam még a cseh/szlovák, bolgár, orosz, török és görög éttermekről, hogy csak azokat említsem melyeket sikerült meglátogatni ebben az időszakban.Az indiai mellett a görög konyhával való találkozás jelentett katartikus élményt. Akkor még működött a Jorgosz a Csengery utcában, a Ressaikos a Fő utcában, a Belgrád rakparti Dionüszosz ma is sok vendéget vonz. (A Fővám téri, viszonylag hamar bezárt Pireusz nem győzött meg, mint ahogy az Andrássy útnak a Hősök teréhez közel eső részén működött görög étterem sem, nevét is elfeledtem.) Kiváló volt viszont a Nikos Törökbálinton, ahová több ízben is ellátogattunk, kár, hogy megszűnt. Távol álljon tőlem, hogy a plázakultúrát népszerűsítsem, de tény, hogy a Mammutban működő Zorba egész jó hely volt, kimagaslott a plázaéttermek mezőnyéből. Többnyire tengeri herkentyűket és tintahalat ettünk itt roston, faszénparázson sütve, minden friss volt és ízletes, kár, hogy a hely megszűnt.

A görög konyha egyszerű és tetszetős. Az olívaolaj, a citrom, a szurokfű, a fokhagyma erőteljes használata, az alapanyagok változatossága, a faszénparázson sütés komoly vonzerőt jelent. A csirke, a sertés, a marha mellett megjelenik a választékban a bárány, a birka, a nyúl, különféle halak és a tenger gyümölcsei, s nem utolsósorban a padlizsán.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!