Élesztőház Budapesten

Prémium sörudvar, húsokra alapozó street food bisztró, kávézó, koktél- és natúrbor-bár egy helyen.

E sorozat beharangozójában szó esett Buda „titkos”, a Majomhoz címzett sörkertjéről, mely különböző műfajokat képviselő színvonalas egységek közötti összefogásként jött létre 2020-ban. A sör e képletben másodrangú szereplő volt mindig is. Találunk itt gofrizót, nápolyi pizzázót, a burgereket a Király utcából ismert, de az Árkád centerben is megtalálható Burger Market jegyzi, mely a műfaj korrekt képviselőjének számít nyitás óta.

A DiVino borbárhálózat szolgáltatja a borokat.

A DiVino és a fiatal borászok „Junibor” nevű egyesülete sokat tett azért, hogy menő legyen a fiatalok között bort inni, ez örök érdemük marad. Mint ahogy az is, hogy kizárólag minőségi borokat kínálnak, náluk nem lehet belefutni hibás tételekbe. A trendivé váláshoz persze kellett egy olyan kiváló helyszín, mint a bazilika melletti, 2011 májusában nyílt első egység, amit követettek a Gozsdu udvarbeli második, majd a vidéki s egyéb fővárosi lokációk.

A sörkertben ez év májusában jártam első ízben. Csapon csak nagyipari söröket kínálnak éttermi áron (egy pohár HB búza borravaló nélkül 990 forint), a minőségi sörfrontot két cég képviselte, a Hübris és a First. Előbbi főzde termékeinek beárazása teljesen abszurd, 2000 forintot kérnek egy palackra, miközben Michelin-kalauzba való bekerülésre esélyes éttermekben ennél kevesebbe kerül ugyanaz a sör.

Kedves gesztus volt, hogy a pultoslány figyelmeztetett a sajátos díjszabásra, mielőtt kibontotta volna az üveget.

Így a First mellett kötöttünk ki, ez megbízható, komoly cég a sörök világában, örvendetes, hogy a kötelező bezárásokat leszámítva folyamatosan üzemelő Madách téri gasztro-pubja mellett a nemrégiben ismét megnyitotta a hosszú ideig zárva tartó, első, Dob utcai egységét is.

Pár napja ismét betértem a Majomhoz címzett sörkertbe, meglepetésemre a First sörök eltűntek, a Hübris hűtő épp nem működött, az élvezhető hőmérsékletű kínálatot a nagyipar jelentette. Úgyhogy, bár más műfajokban – bor, burger, s vélhetően a pizza – jó hely a Majomhoz, senkit nem akarok lebeszélni a meglátogatásáról, de a minőségi SÖRkertek kontextusában e rovat keretében egyszerűen értelmezhetetlen. Annyit hozzátéve, hogy miután az ember ugyanazon a napon tapasztalja meg, hogy sem az Eiffel téri Zsiráf-kertben, sem a Cseh sörfesztiválon nem adnak üvegpoharat, már annak is örülhetünk lassan, ha egy sörkertben nem műanyag pohárba csapolják a sört. Márpedig „Buda titkos sörkertjével” e tekintetben legalább nincs gond.

Úgyhogy essék szó a mai napon inkább a széles csapolt sörválasztékot kínáló magyar gasztro-pubok ősforrásáról, az Élesztőházról, elvégre ők is működtetnek egy kifejezetten hangulatos belső teraszt, amit jóindulattal kerthelyiségnek is nevezhetünk.

Ez volt az első egység, mely széles, húsztételes minőségi csapoltsör-választékot kínált megnyitásakor, a sörforradalom kezdetén, 2013-ban. Alapítója Tóth Imre mellett Bart Dániel, aki a minőségi sörfogyasztás és sörfőzés magyarországi térhódításában épp annyira kulcsszerepet játszott, mint Molnár B. Tamás és Bittera Dóra a gasztroforradalomban. Ő kezdeményezte és szervezte meg 2011-ben az első kézműves sörfesztivált, a Főzdefesztet, mely többéves kihagyás után idén, épp e hétvégén ismét megrendezésre kerül a Városligetben. Ő volt az ötletadója az első jelentős közönségsikert elérő magyar formabontó sörkülönlegességnek, a Gyenge Zsolt által lefőzött Keserű Méznek, mely ma is számottevő népszerűségnek örvend. (Gyenge Zsolt, a Fóti Kézműves sörfőzde tulajdonosa és főzőmestere, nem mellesleg a Kisüzemi Sörfőzők Egyesületének elnöke. Hogy a szakma két jeles képviselője között e márka kapcsán utóbb perre került sor, mellékes a téma szemszögéből.)

Mára nem kevesebb, mint öt vendéglátó egység működik a Tűzoltó utca 22. alatt: egy töményital- és koktélbár, egy megszámlálhatatlan plüssmacival dekorált, meghitt, hangulatos kávézó-forrócsokizó, a Rengeteg romcafé, egy kiváló natúr borokat és ínycsiklandó borkorcsolyákat kínáló borbár, a Vinopiano, valamint a söripari dizájnelemekre és a romkocsmás hangulatra építő tulajdonképpeni Élesztő, ahol jelenleg a „kraft” minőségű magyar csúcssörök harminc csapból folynak.

A képek a szerző felvételei

Az önbizalom és magabiztosság az ő esetükben teljes mértékben jogos, több mint féltucatnyi náluk megejtett látogatás után magam is megerősíthetem, hogy nyugodtan leírhatják a honlapon olvasható sorokat: „Az előző évtizedben tökélyre fejlesztettük a közösségi sörözés művészetét, és bár nem szeretjük korunkat emlegetni, de a város legnagyobb múltra visszatekintő kézműves sör kocsmájaként tudjuk, miről beszélünk, ha megkérdezitek: milyen sört igyak?” Nem kis mértékben nekik és „népművelő” követőiknek, a KEG-nek, Jégkertnek, s másoknak köszönhetően ma már sokan nagyon is konkrét elképzelésekkel érkeznek, a sör körül is kialakult egy olyan hozzáértő, rajongói szubkultúra, mely a boros világban az ezredfordulóra erősödött meg valamelyest.

A jól szerkesztett, informatív honlapon olvasható Bart Dániel minap bemutatott „Az Aranyfolyam – a sör életrajza” című könyvének első fejezete is, több más izgalmas, sörrel kapcsolatos informatív szöveg mellett.

Hadd idézzek a frissen megjelent könyvből, igencsak témába vág: „Sörnek hívunk […] minden erjesztett alkoholtartalmú italt, amit az emberiség valaha összekotyvasztott, és nem bor és nem párlat, és ebbe bizony beletartozik az a darabos kenyérlé, amit először megismerünk az írott történelemből, és beletartozik az északi népek mézből erjesztett itala, amiben se maláta, se komló nem volt. És beletartozik az ősmagyarok erjedt joghurtra emlékeztető kölessöre, a zuluk sűrű alkoholos cirokkásája, az aztékok nyállal erjesztett kukoricapempője ugyanúgy, ahogy a tízszázalékos, mahagóni csillogású, nemes apátsági dubbel is. És persze beletartozik az a pótanyagos, ízetlen és haszontalan folyadék, amit a huszonegyedik századi átlagfogyasztó kap a globális élelmiszeripartól.”

A koktélbárt leszámítva, minden egységben megfordultam már, legtöbbször persze a sörbárban. A sörkorcsolya-felhozatalt biztosító, jó pár fogást „hosszú füstön” készítő Butcher’s Kitchenben legutóbb, a múlt hónap közepén pulled pork szendvicset ettem, nem mondom, hogy nem lehetett volna egy fokkal szaftosabb, de kifejezetten ízlett így is, nem spóroltak a hússal, amit a jó minőségű buciba tettek, bármikor szívesen megenném újra.

De ha újra ellátogatok hozzájuk, vélhető, hogy inkább a csülköt kóstolom meg, mely az étlap szerint a rendeléstől számítva negyven percet készül kemencében, hogy omlós legyen a belseje és tökéletesen ropogós a bőre.

Jó ajánlat a „Hentes” nevű kompozíció is, mely sült kolbászt, véres hurkát és sült csülköt tartalmaz változatos köretelemek, közelebbről párolt lila káposzta, vajas-petrezselymes burgonya, almakompót, mustár és savanyúság mellett.

De kínálnak többek között chili con carne-t, mustáros sült tarját, langyos gombasalátát, Buffalo csirkeszárnyakat, házilag füstölt marinált fürjtojást, BBQ-oldalast is.

Az Élesztőház az a hely, ahová az ember akár havonta betérhet a sörújdonságokat megkóstolni, a konyha pedig arra csábít, hogy a sör-étel párosítás témájában is elmerüljön „egy füst alatt”.

Elérhetőségek:

Élesztőház

Budapest, IX. kerület, Tűzoltó utca 22.

Telefonszám: + 36 70 240 6270

Honlap: http://www.elesztohaz.hu/

E-mail: [email protected]

Borítókép: Élesztőház (Fotó: Borbély Zsolt Attila)