Rejtett gyöngyszem Kecskemét külvárosában: Vincent étterem

A Vincent nemcsak hozta a korábbi szintet, hanem még meggyőzőbb élményt nyújtott, mint első alkalommal.

Borbély Zsolt Attila

2022. 06. 29. 11:58

Vannak vidéki éttermek, melyek, bár kiemelkedő szolgáltatást nyújtanak, nem kerülnek be az országos köztudatba, nem írnak róluk az étteremkalauzok, gasztroportálok.

A Vincent étteremről talán ma sem tudnék, ha egy régi, kedves jóbarátom nem javasolja, hogy itt reggelizzünk, mielőtt Jakabszállásra utazunk, birkapörköltet és rántott májat tesztelni a Nádas vendéglőbe, illetve megkóstolni a Rigó vendéglő regionálisan népszerű pacalját. Mielőtt nekifogtam volna beszámolóm megírásának a világhálón keresgélve nem leltem egyetlen étteremkritikát sem a szaksajtóban a Vincentről. Ugyanakkor ez az a hely, amit a nemrégiben a legjobb kecskeméti étteremként aposztrofáltam e hasábokon, egyetértésben egy lokálpatrióta laikus ítésszel.

Meg kellett küzdeni az egység megleléséért a Google Mapsszel, még második látogatásunk alkalmával is, de megérte. A parkolás pillanatában ért az első kellemes meglepetés: az étterem impozáns, szemgyönyörködtető épületben működik egy nyugodt utcácskában, a parkoló is gonddal megtervezett. Az épület mindkét oldalán ápolt kerttel szegélyezett terasz. A beltérben nyers téglás fal, rengeteg zöld növény, diszkrét, kellemes háttérzene szól. Ez így együtt egyfajta hazaérkezés-érzést ad, egy ilyen helyen élményszámba megy az is, ha csak egy italra ülünk le.

További Repeta híreink

Remek halbisztró a mediterrán élményfürdő mellett Debrecenben

Első ízben hamarabb értem a találkozóra, volt időm szétnézni, alaposan áttanulmányozni a megjelenésre is megnyerő, meglepetés-értékű étlapot. Jól megkomponált, kreatív, izgalmas magyar és nemzetközi fogásokat sorjáztak rajta. Kínálnak többek között kacsamáj terrine-t hagymalekvárral, dióval, piros gyümölccsel, házi kaláccsal, pankó morzsás mangalicakarajt, mangalica cigánypecsenyét szalonnás tejfölös dödöllével, hagymákkal és aszalt paradicsommal, lassan sült sertésszüzet lecsópürével, laskagombával és tejfeles speclével. Továbbá marhapofát, steaket, kacsacombot, lazacot és tőkehalat hasonlóan fantáziadús köretelemekkel, hogy néhányat soroljak fel azokból az ételekből, melyek választás előtt szóba jöttek.

Az itallapból is árad az az igényesség, ami az egész éttermet jellemzi. Több mint harminc bort kínálnák, főként a magyar élvonalból, ezek zömét decire is kimérik. Tartanak néhány kiemelkedő tömény italt, köztük kiváló pálinkákat, valamint a csapon levő két német import főzet mellett három magyar kézműves sört élvonalbeli főzdéktől.

A kínálat számbavétele után eldöntöttem, hogy ide még aznap visszatérünk ebédidőben, mert a főételek műfaja sem maradhatott teszteletlen, de reggel még nem működött a melegkonyha.

Az árak magasak, de az értékarányosságba jellemzően beleférnek. Hogy precízebben fogalmazzak, az általunk rendelt fogások egyikének esetében sem sokallottuk az érte kifizetett összeget. Tény ugyanakkor, hogy első látásra nem tűnik indokoltnak 4200 forintot kérni egy fürjtojásos nokedlire, de ugyanakkor senkit nem köteleznek arra, hogy azt rendelje. Másrészt a fenti mondat óvatossága sem véletlen, addig, amíg nem kóstoltuk az adott fogást. Ez nem ítélet, csak benyomás.

Reggelire az előételrovatban szereplő kenegetőtálat kértem, rajta az étlap szerint: kecskesajtkrém, tepertőkrém, padlizsánkrém és zöld almás zsír. A jól elkészített, könnyed, saját felfogású kencéket szépen tálalták, uborkahasábokkal, koktélparadicsommal, salátanövénnyel, retekkel és jobbacska kenyérrel adták fel. (A fogás a padlizsánt leszámítva más krémekkel ma is étlapon van.) Mangós-maracujás desszertet kértem a pultból, illetve vettem hazavitelre egy „pisztácia - eper”, valamint egy „pekándió – mogyoró” elnevezésűt. Átlag feletti, ízletes, de katarzismentes süteményeket kaptam.

A jakabszállási kiruccanás után visszatérve a kacsamellre esett a választásom, amit karalábépürével, helyben készült gnocchival, fehér hagymával, rebarbarával, mustármagos pecsenyemártással és kacsamájjal kínáltak. Remek, szép színű volt a hús, jól megkomponált köret, a májat lehetett volna kíméletesebben hőkezelni. Összességében meggyőző tányért kaptam.

Azóta eltelt egy év, ami nagy idő, fel kellett frissíteni az élményt. A minap ismét betértünk hozzájuk, ezúttal indításnak bélszíntatárt kértünk, mely a műfaj egyik legjobbjának bizonyult, gonddal vagdalt – és nem darált – hús, remek állag, kiváló ízesítés. Mellette marinált roppanós zöldségek, rajta füstölt fürjtojás és szemesmustár.

Pazar, virtuóz tálalás, egyedi kerámiatányéron.

Társam rántott bazsalikomos mozzarellasajtot rendelt krumplipürével, kakukkfüves majonézzel. A fogás hozta azt, ami elvárható, annál többet is. A krumplipüré banális feladatnak tűnik, de elképesztő hány helyen képesek elrontani, itt remeknek bizonyult, a sajt pankó morzsában sült, az adag optimális volt, a tálalás pedig megnyerő.

A desszertfront ezúttal teljes mértékben meggyőzött, a szamócával, zabaione fagylalttal, tálalt tonkababos madártej, valamint a tejfelhabbal és epertextúrákkal tálalt túrógombóc is a legjobbak közül való volt, mind ízesítésre, mind tartásra, mind pedig tálalásra. Meg merem kockáztatni, hogy más felel cukrászrészlegért és más a tányérdesszertekért.

A személyzet profi, rutinos, udvarias. Reggelim alkalmával úgy éreztem. hogy a felszolgálók inkább a feladatra koncentrálnak, mint a vendégre, több személyesség elférne. Estebédünk idején és a minap megejtett látogatásunkkor egy bűbájos hölgy szolgált ki, akivel hosszabban elbeszélgettünk, még az is kiderült, hogy emlékszik, mit rendeltem egy jó évvel ezelőtt, tavaly június közepén.

Mindemellett nem számolnak felszolgálási díjat, ami ezen a szinten ma már ritkaságszámba megy.

A Vincent nemcsak hozta a korábbi szintet, hanem még meggyőzőbb élményt nyújtott, mint első alkalommal. Bátran ajánlható hely, több figyelmet érdemelne.