Vannak vidéki éttermek, melyek, bár kiemelkedő szolgáltatást nyújtanak, nem kerülnek be az országos köztudatba, nem írnak róluk az étteremkalauzok, gasztroportálok.

A Vincent étteremről talán ma sem tudnék, ha egy régi, kedves jóbarátom nem javasolja, hogy itt reggelizzünk, mielőtt Jakabszállásra utazunk, birkapörköltet és rántott májat tesztelni a Nádas vendéglőbe, illetve megkóstolni a Rigó vendéglő regionálisan népszerű pacalját. Mielőtt nekifogtam volna beszámolóm megírásának a világhálón keresgélve nem leltem egyetlen étteremkritikát sem a szaksajtóban a Vincentről. Ugyanakkor ez az a hely, amit a nemrégiben a legjobb kecskeméti étteremként aposztrofáltam e hasábokon, egyetértésben egy lokálpatrióta laikus ítésszel.

Meg kellett küzdeni az egység megleléséért a Google Mapsszel, még második látogatásunk alkalmával is, de megérte. A parkolás pillanatában ért az első kellemes meglepetés: az étterem impozáns, szemgyönyörködtető épületben működik egy nyugodt utcácskában, a parkoló is gonddal megtervezett. Az épület mindkét oldalán ápolt kerttel szegélyezett terasz. A beltérben nyers téglás fal, rengeteg zöld növény, diszkrét, kellemes háttérzene szól. Ez így együtt egyfajta hazaérkezés-érzést ad, egy ilyen helyen élményszámba megy az is, ha csak egy italra ülünk le.