Otthonosságérzés, csodás panoráma, helyi étkek és italok: a Zöldülő terasz Hegymagason

A hazaérkezés élményét adja, mihelyt az ember kényelembe helyezi magát a festői kilátást nyújtó teraszon.

A BADACSONYI és a SZENT-GYÖRGYHEGYI között levő különbségről, majd ha az egyetemen a bortudományi tanszékre kineveznek, egy fél évig fogok előadni. Ez az iskolapéldája annak, hogy két nagy bor miben tud egymáshoz hasonlítani és miben tud különbözni.

A BADACSONYI olyan, mint a világhírű művész, a SZENTGYÖRGYHEGYI olyan, mint az a művész, aki világéletében szobájából is alig mozdult ki, és mégis nagyobb művet teremtett, mint akit ünnepeltek. Mind a kettőben megvan a nagyság, de az egyiket olimpiai, a másikat kínai, tao nagyságnak nevezném.”

Szívesen beiratkoznék egy ilyen borkurzusra, ahol fél évig csak e két impozáns, látványra is lenyűgöző vulkánon termett nedűk üzenetének megfejtésével foglalkoznánk, igencsak tanulságos lenne. Bevallom, hogy a Szentgyörgyhegy hosszú ideig csak a Nyári pincét, valamint Szászi Endrét jelentette számomra, ahová 2010 táján apámmal és fogadott testvéremmel, Maurer Oszkárral látogattunk el. Később egy sétáló kóstolón nagyon kellemes meglepetés volt még a Gilvesy pince, de egy sor jelentős borászathoz, melyekről csak jót lehet hallani, még nem jutottam el, boraikat sem kóstoltam. A minap viszont alkalmam volt Hegymagason kalandozni, továbbá kiemelkedő badacsonyi borbárokban, a Bonvino borhotelben és a Pláne borteraszon szentgyörgyhegyi borokat kóstolni, a tanulság pedig egyértelmű: mélyebb ismeretséget kell kötni eme isteni csoda, a Szent György-hegy nedűivel.

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Mintegy félszáz badacsonyi és Badacsony környéki vendéglátóegységet látogattunk meg barátaimmal egy hét alatt, a legmeghittebb élményt a Zöldülő terasz nyújtotta, mely igen kiváló helyszín ahhoz is, hogy az ember megismerje szentgyörgyhegyi borokat.

Itt ugyanis minden a lokalitást képviseli, az ételektől a sörökön, pálinkát át a borokig. Hadd idézzem a megnyerő honlapjuk bemutatkozó sorait: „Egy fiatal pár vagyunk, akik szeretik a természetet és szeretnek játszani. Vivi tervei alapján csináljuk a permakultúrás kertet, ő süti a kenyeret, mártogatósokat, lekvárokat és még sok mást is készít. Tomi a környéken nőtt fel, már a nagyszülei is ebben a pincében borászkodtak. Szereti rendben tartani a területet, szülei segítségével műveli a szőlőt és készíti a borokat. Fontos számunkra a fenntartható fejlődés, így mindent a saját kertünkből, vagy a környékről szerzünk be.”

Fotó: Borbély Zsolt Attila

A játék náluk nemcsak dartsot jelent, az is van egyébként, hanem egy sor társast, melyek leírása részét képezi a menünek. Nálunk is volt három társasjáték, Battlesheep, Kamisado és Yinsh, kiderült, hogy ezek hiányoznak egyelőre a gyűjteményből, de nem sokáig, úgy tűnik sikerült felkelteni Tamás érdeklődését irántuk. Olyannyira, hogy vendéglátónkkal le is játszottunk egy-két partit mindegyikből, mire az első társaság megérkezett.

Az ételkínálat rövid és igényes, mint a jobb helyeken általában. Az általunk rendelt fogásokon kívül kínálnak vegyes hidegtálat környékbeli sajtokkal, zöldségekkel, saját készítésű házi felvágottakkal (rokonok által nevelt disznóból!), dinnyelevest, mini hot dogot, csülöktatárt, bolognai spagettit, házi rétest, csokiszuflét és házi jégkrémet.

Egy vegyes kenegetős tálat kértünk, valamint egy bográcsos lecsót kolbásszal (lehet kérni tojással is), mert épp egy étteremből érkeztünk, többre nem volt kapacitás. De hát azt tartja a szólás, hogy „ott kezdődik az ínyencség, ahol az éhség véget ért”.

A tálon ízletes saját készítésű csokis cseresznyelekvár, almás fügelekvár, remek zöldborsókrém, valamint helyi termelői sós friss krémtúró és tökmagolaj volt. Ezúttal nem helyben sült, hanem a Várvölgyi pékségből származó kiváló kovászos kenyeret kaptunk, mely bármikor versenyre kelhet a legismertebb csúcspékségek termékeivel. A lecsó komoly adag, jó ízű, házias.

A sört néhány kilométerről, a Stari főzdéből, Tapolcáról hozzák, ebből is kértünk egyet. Saját pálinkájuk is van, a szilvát kóstoltuk meg, tiszta ízű, kiváló nedűnek bizonyult.

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Bár a környéken beszerezhetők manufakturális házi szörpök, ők saját ízlésükre főzik a maguk szörpjeit, megkóstoltuk a kékszőlőt, valamint a gyömbéres almát. Az intenzív, gyümölcsös szörpöket mentával és uborkával üdítik, remek ötlet, alkalmazni fogom.

A borlap kilenc szentgyörgyhegyi pince mintegy húsz borát integrálja, s nem kevés különlegességet rejteget. Minden bor mellé rövid szakmai leírást is mellékelnek. Megkóstoltuk a két saját bort, a szürkebarátot és az olaszrizlinget, korrekt, élvezetes tételek voltak, a rizlingben némi bizonytalanságot véltem felfedezni, de azért szívesen meginnám újra bármikor.

Kóstoltunk még Palkó Zsolttól furmintot és hárslevelűt 2019-ből, továbbá a „Két jóbarát meg az Anti” nevű birtokról egy 2017-es rajnai rizlinget, mindhárom bor hatalmas meglepetést okozott, ezekre a pincészetekre oda kell figyelnünk a továbbiakban. Külön kiemelést érdemel a rendkívül kedvező árfekvés. Miközben a borbárokban egy deci bor ára jellemzően 1000 forint felett van, itt a borok több mint felének decije mindössze 600 forint, egyetlenegy tétel díjszabása haladja meg az ezer forintot.

Fotó: Borbély Zsolt Attila

Mindazonáltal a Zöldülő terasz nem elsősorban a kedvező áraival, a csodás helyi borokkal, a jól elkészített házias ételeivel írta be magát a szívünkbe, hanem a belülről fakadó személyességgel, a vendéglátók természetes kedvességével, nyitottságával, őszinteségével és az egész hely által sugárzott otthonosságérzéssel, mely a hazaérkezés élményét adja, mihelyt az ember kényelembe helyezi magát a festői kilátást nyújtó teraszon.

Elérhetőségek:

Zöldülő terasz

Hegymagas, 983/16

Telefonszám: [phone]

Honlap: http://zolduloterasz.hu/

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép forrása: Borbély Zsolt Attila