„Petyek” és pacal a badacsonyi Muskátliban

Korrekt fősodratú hely a Muskátli, bár a petyeket át kellene nevezni.

Hasonló a helyzet a modern bisztrókkal, kézműves sörözőkkel vagy akár a hagyományos gasztronómiai vonal éttermeivel. Ritka eset, hogy a kettő jelentősen különbözzön. Olyannyira, hogy sok ezer étterem meglátogatása után hirtelen egyetlen markáns ellenpélda jut csak eszembe. A badacsonytomaji Muskátli kívülről masszívan retró helynek tűnik, az ember arra számít, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek dizájnja fogadja majd, ehhez képest modern bisztróhangulat uralkodik az étteremben és a cukrászdában egyaránt.

Muskátli étterem. Fotó: Borbély Zsolt Attila

Mert ha belépünk, jobbra fősodratú cukrászda fogad, balra hasonló filozófiával működő, hagyományos magyar fogásokra építő étterem. Némi retró hangulatot a pincelejáró melletti, illetve a vele szembeni falra erősített égetett kerámialapocskák adnak, melyekre kalligrafikus betűkkel különféle életbölcsességeket írtak a gasztronómiáról, borokról, valamint a nemek közti kapcsolatról.

Utóbbiak között akad néhány, mely leginkább poénnak alkalmas, de olvashatunk a valóságból ihletett, találó megállapításokat is. Ezek közül hadd idézzek egyet: 

Egy nő, amikor hozzámegy egy férfihez, azt reméli, hogy majd a férfi megváltozik, de nem fog. Egy férfi, ha elvesz egy nőt, azt reméli, hogy a nő nem fog megváltozni, de meg fog.

Márai Sándornál lehet hasonlóan sommás, általánosító megállapításokat olvasni garmadával a férfiak és nők felettébb komplex viszonyrendszerével kapcsolatban, legyen szó a „Szegények iskolájáról”, „Az Igazi” című regényről, a Napló egyes passzusairól, vagy akár a bölcsességek gyűjteményéről, a Füves könyvről. Ezek nem állják meg a helyüket általános igazságként, de van bennük azért valami.

Előétel műfajban magyaros hidegtálat kínálnak és tatárbifszteket, ezeket most mellőztem. A cukrászdarészlegen viszont tartanak házias tepertős pogácsát, abból kértem egyet, némi nosztalgiával idézve fel a lajosmizsei Tanyacsárdabeli élményeimet, ahol a vendégváró étel a sokszor még langyos hajtogatott, leveles tepertős pogácsa. Itt is friss volt, élvezhető, nem a műfaj legjobbja, de nem bánnám, ha ez képezné a pogácsa-alapjáratot.

Az étlapon a hagyományos fogások mellett (borjúpaprikás, marhapörkölt, lecsó, grillezett vagy rántott töltött, illetve szelethúsok, marhasült vadas mártással stb.) néhány érdekesség is akad. Az egyik a „Petyek – balatoni halleves pirított kenyérkockával”. Nosza, gondoltam, végre megkóstolom az „igazi balatoni halászlevet”, amiről a „balatoni halászlé” szókapcsolatra keresve annyit lehet olvasni, főként Borbás Marcsinak és a Magyar Konyha magazinnak köszönhetően.

Mert a többfelé emlegetett és receptleírásban is megadott kultikus, fonyódi eredetűnek tartott ételről megannyi honlapon írottak többnyire az említett forrásból táplálkoznak. A „petyek” eszerint rövid levű, bajai stílusban készült, a hal hozzáadásától számítva 40 percet főzött lecsós halászlé. A Magyar Konyha magazin a népi gasztronómia jeles televíziós népszerűsítője mellett közölt tavalyelőtt egy családi receptet is Bodó Iván halászati szakmérnöktől, akinek ősei balatoni halászok voltak. Ezt adnám itt meg, autenticitásán túl azért, mert remek tanácsokat ad nemcsak az étel elkészítését, hanem a hal kizsigerelését illetően is.

A Muskátliban durvára passzírozott, lecsós alap nélküli, szegedi ihletésű levet kaptam szép, piros zsiradék és halbetét nélkül. Maga a lé élvezetes, de nyilván nem ezt vártam.

Muskátli étterem. Fotó: Borbély Zsolt Attila

Második fogásként pacalt kértem, ami errefelé igazi ritkaság. Bejártam egy bő hét alatt a Badacsony környéki éttermek legjavát, több tucat helyet, mindössze három egységben akadtam pacalra, Bakos Attilánál, Szigligeten, a Tunkoló Tütüben és itt. Pillanatig nem volt kétséges, hogy ezt kérem. A pacal puha, jó ízű, szép színű, nem azt mondom, hogy nem tökéletesíthető, de így, ahogy volt, bármikor élvezettel enném. Galuskát kértem mellé, tudva tudván, hogy a hardcore pacalrajongók többségének a háta borsózik bármiféle körettől, de kíváncsi voltam, hogy készítik itt a galuskát. Másrészt meg nem rossz a kettő együtt, sőt. A galuska ízre, állagra egyaránt jól sikerült, akárcsak a cseppet savhangsúlyos tejfeles uborkasaláta.

Az itallap különlegessége a tulajdonos, Szita László saját öt tételes borszortimentje, melyek egy kivételével kimérve kaphatók, jómagam az üde, gyümölcsös rosét kóstoltam ezek közül. További közel egytucatnyi környékbeli bort, valamint a Juhász testvérek egri bikavérét vehetjük meg palackra. Saját törkölypálinkát is kínálnak.

A nagyipari multisörök mellett tartanak Tiltott Csíkit is.

Tányérdesszerteket a Muskátliban nem készítenek, aki édességet kíván, hagyományos süteményeket kérhet a szomszéd helyiségből. Asztaltársam dobostortát kért, amit alkalmam volt megkóstolni, korrekt-átlagosnak ítéltem. Jómagam a mákos rétes mellett döntöttem, meggyeset kaptam, de nem bántam a cserét, a rétes megelégedésemre szolgált.

Korrekt fősodratú hely a Muskátli, bár a petyeket át kellene nevezni.

Egyik legközelebbi jóbarátom szójárása szerint Badacsonyban olyan energiák rejtőznek, hogy innen lehet újjáépíteni Magyarországot. Az sem kétséges, hogy ha a Fennvaló is úgy akarja, nem kevés időt fogok még tölteni ezen a vulkánokkal ékített elképesztő szépségű tájon. S az is valószínűsíthető, hogy a Muskátliba is betérek még, megkóstolni például az erdei gombamártással és káposztás rétessel körített szűzérméket.

Muskátli étterem Badacsonytomaj, Balaton út 2 Telefonszám: [phone] Honlap: http://www.muskatli-vendeglo.hu/ E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: Muskátli étterem (Fotó: Borbély Zsolt Attila)