Sóvidék büszkesége: a szovátai Pacsirta

A Pacsirta továbbra is Székelyföld legjobb éttermeinek egyike.

Székelyföld nemcsak az anyaországi látogatóknak adja a távoli, tündéri „Kis-Magyarország”-élményt, hanem a székelység délerdélyi, partiumi, bánsági sorstársainak is, akik nem ritkán lelki feltöltődés céljából járnak ide. 

A tusványosi tábor a törzsközönségének garantál közel egy hetes székelyföldi tartózkodást évente. Nem könnyű elszakadni innen, egy idilli magyar környezetben töltött hét után s visszamenni valamelyik nagyvárosba, amit a románok tudatos telepítési illetve asszimilációs politikával „ellaktak” tőlünk. 

Amit megtehetünk, hogy nem sietjük el az indulást, és a környéken ebédelünk valamelyik magyar étteremben hazafele. Így látogattam meg a járvány előtti években a minap díjazott udvarhelyi Pethő éttermet, az Elemózsiát, valamint Parajdon a Veritast és a Telegdy házat. Az idén a szovátai Pacsirta szálloda éttermét választottuk.

Annál is inkább, hogy ez Székelyföld egyik legszínvonalasabb vendéglője, a Sóvidéken vitathatatlanul a legjobb. Az azonos nevű szállodában működő étterem külsőre is megnyerő, a Monarchia sajátos fürdővárosi stílusában épült. Hasonló épületeket láthatunk Herkulesfürdőn, Palicson vagy akár Bad Ischlben. A beltérben sok zöld növény, a beltetős gerendázat ad némi rusztikus jelleget az egyébként nagypolgári eleganciát sugárzó étteremnek. 

A konyha felkészült, kreatív, jó alapanyagokkal és kíméletes technológiákkal dolgozik. Az étlapon biztató, jól elkészített képeket nézegethettünk az egyes kompozíciókról éveken át. A Pacsirtában szépen tálalnak és a fotós is tehetséges. 

A megoldás hatékony volt, jómagam a képek hatására rendeltem meg első látogatásom alkalmával, még a járvány előtt mindkét ételemet. Ügyesen társítják a magyar konyha ízharmóniáit a modern irányzatokkal, lásd például az akkori étlapon szereplő „zellerhablevest fehérborral” vagy „konfitált mangalicatarját lecsós pürével”. A járvány idején hosszú ideig nem lehetett étlapot használni, s mivel a választékuk gyakran cserélődik, áttértek az egyszerű, nyomtatott változatra. 

Ezidőtájt kínálnak többek között padlizsánkrémet, füstölt kacsamellet majonézes káposztával, fehér spárgakrémlevest pestós, sajtos krutonnal, grillezett garnélát sáfrányos rizzsel és citrommártással, marhabélszínt spenótos burgonyakrémmel és vajas kínai kellel, toroczkói sajttortát gyümölcsökkel.

Mint a háromnyelvű (magyar, angol, román), igényes kivitelezésű honlapról megtudhatjuk, a séf Garaczi Zoltán. A név ismerősen csenghet, a jeles konyhafőnök nagybátyja és keresztapja Garaczi János, a magyar vendéglátás legendás alakja, az ország egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb csárdájának, a lajosmizsei Tanyacsárdának a tulajdonosa.

Közel húsz bort poharaznak a legjobb erdélyi pincészetektől, nem hiányoznak a választékból a Kárásztelek pince, valamint Balla Géza nedűi. A habzók között feltűnik a Kreinbacher pince Brut Nature pezsgője is. A nagyipari sörök mellett több főzetet kínálnak a Tiltott Csíki Sör Manufaktúrától. Kitűnő székelyföldi pálinkákat tartanak a Kibéden működő Erdélyi Pálinkaháztól, valamint a St. Georgius főzdétől.

Első alkalommal sertésszüzet kértem karfiollal és vargányával. A húst kifogástalanul hőkezelték, ízre, állagra egyaránt megelégedésemre szolgált, végre egy szép rosé hús, kellemes pörzzsel. A karfiolkrém könnyed volt, selymes, kiváló ízesítésű. Szerepelt roppanós elem is a tányéron, szintén karfiolból. Vargánya csak mutatóba akadt rajta, de azért összességében egyik legjobb hústányér volt, amivel Erdélyben találkoztam. Második fogásom, az áfonyamártással, tejfellel és ehető virágokkal tálalt túrógombóc könnyed, ízletes és festői, a műfaj remeke. 

Tusványosról hazafele tartva, néhány napja kacsaesszenciát kértünk gazdagon, mély ízű, szép tiszta levest kaptunk házinak tűnő jó tartású tésztabetéttel, zöldségekkel és némi hússal. Regionális szinten kiemelkedő tányér. 

Az „erdei gombákkal töltött mangalicaszűz” korrekt, retro ihletésű előétel lenne, csak más nevet kellene adni neki. Valójában a szép roséra sütött húst veszi körbe a „töltelék”, amiben semmiféle erdei gombás karaktert nem fedeztünk fel. Jól dresszingelt, korrekt salátát adtak mellé. 

A meleg előételként kínált grillezett sügér tejszínes tökraguval és karamellizált gyöngyhagymával a legjobb halételek egyike volt, amit Erdélyben valaha elénk tettek, ízre, állagra, frissességre, harmóniára egyaránt.

A töltött cukkini ízletes, jó állagú, de nem fetával készült, mint ahogy az étlap írta, hanem megszokott félkemény sajttal. A piskótával társított málnás brullée piskótamentes, amit egyébként nem bántunk, a krém jó ízű, állaga lehetne könnyedebb. A málnaragu finom. 

A zsályás házi bodzafagyi ízletes, jó állagú, a morzsa porított nápolyifélének tűnik, a zsályás jelleg nehezen azonosítható. Érdemes megjegyezni, hogy egy kezünkön megszámolhatjuk azokat a székelyföldi éttermeket, melyek saját fagylaltot készítenek és nem készen vásárolt jobb-rosszabb kereskedelmi terméket adagolnak a vendég tányérjára, jellemzően a csokivulkán mellé. 

A kiszolgálás pincérfüggő. Az egyébként udvarias fiatalember személytelen, amikor olívaolajat és borsdarálót kérek, ahelyett, hogy kihozná, felveszi egy közel húszfős asztaltársaság rendelését, majd mikor tíz perc múlva, az első kör elfogyasztása után jelzem, hogy továbbra is várom az olívaolajat és a borsdarálót, nem azt mondja, hogy „elnézést, elfelejtettem”, hanem azt, hogy „hozom”. Kolleganője, egy kedves ifjú hölgy a szakmájának mestere, közvetlen, szívélyes, kommunikatív és felkészült. 

A Pacsirta továbbra is Székelyföld legjobb éttermeinek egyike, de nem lenne rossz, ha jobban odafigyelnének az étlap ígéretei és tányérra kerülő elemek harmonizálására.

Pacsirta étterem

Szováta, Rózsák utcája (románul strada Trandafirilor) 15.

Telefonszám: + 40 365 082 480

Honlap: https://www.hotelpacsirta.ro

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: A kép a szerző felvétele